What if...? - A másik út

3. év - Dementor

- Szia Harry – nyitott be Hermione a fülkébe boldogan. – Leülhetek ide? – pillantott Draco felé nyugtalanul.

- Nincs több hely – szólalt meg kissé goromba hangnemben a szőke. Ketten ültek a kupéban.

- Sajnálom, Mio, de ha megjönnek a többiek, valóban nem lesz itt több hely – fogalmazta meg szebben a sebhelyes. – Mit szólsz ahhoz, hogy elkísérlek helyet keresni, beszélgetünk kicsit, aztán visszajövök hozzátok – a végét Dracora nézve mondta.

- Felőlem – durcizott a szőkeség, és az ablak felé fordulva nem is vett róluk többé tudomást.

Harry kérdőn fürkészte barátját. Vajon mi ütött belé? Eddig nem viselkedett így... Belenézzek a fejébe, vagy... Nem! Jobb lesz, ha inkább megbeszélem vele később.

- Akkor menjünk – mosolygott rá barátnőjére.

Pont akkor lépett ki a fülkéből, mikor Mardekáros barátai megérkeztek.

- Némá'! Harry fent van a vonaton – lelkendezett Blaise, mire valamennyien felnevettek. Még Hermione is elkuncogta magát.

- Ja, ennek örömére elhagylak titeket – jelentette ki vigyorogva.

- Nemá'!

- Visszajövök majd – kacsintott, azzal helyet cseréltek.

A páratlan páros nekilátott szabad helyet keresni. Volt is jó pár, ahol egy vagy két ember elfért volna, de vagy ők nem ültek be szívesen, vagy őket nem látták volna szívesen. Végül a vonat szinte legelejében találtak egy kupét, melyben két évfolyamtársuk és egy felnőtt foglalt helyet.

- Sziasztok – lépett be a lány. – Leülhetünk?

Ron és Daniel összenéztek, majd érdektelenül megvonták a vállukat.

- Gyertek – mondta a vörös.

- Az új SVK tanár? – tette fel a kérdést Hermione, miközben leült a két Griffendéles mellé. Harry előtte foglalt helyet, a halkan szuszogó férfi oldalán.

- R. J. Lupin professzor.

- Honnan tudod? – csodálkozott Ron.

- Ott van a csomagján – mutatott srégen maga fölé a Mardekáros.

- Tényleg – vette észre a férfi feletti utazóládát a szeplős fiú. – Remélem, érti a dolgát – csóválta meg a fejét. – Így ránézésre úgy tűnik, hogy már egy sötétebb pillantástól beadja a kulcsot... - dünnyögte.

Két óra elteltével Harry már éppen elbúcsúzott volna a Hollóhátastól, mikor a vonat lassítani kezdett.

- Szuper! – Ron felállt, és a professzort óvatosan megkerülve az ablak elé lépett. - Már alig várom a lakomát. Mindjárt éhen halok...

- Még nem lehetünk ott – jegyezte meg egyszerre Harry, Hermione és Daniel is.

- Akkor miért állunk meg? – ráncolta a homlokát a vörös.

A vonat egyenletesen fékezett. Ahogy lassult a zakatolás és elhalkult a kerekek zaja, úgy tűnt, mintha a szél és az eső még bőszebben korbácsolná az ablakot. Harry, aki a legközelebb ült az ajtóhoz, felállt, hogy kinézzen a folyosóra. Nem csak ő volt ilyen kíváncsi, jóformán minden kupé ajtaján kidugta valaki a fejét.

A vonat hirtelen rándulással megállt, távoli puffanások jelezték, hogy egyik-másik csomag tulajdonosa fejére pottyant. Azután egyszer csak kialudtak a lámpák, és az egész szerelvény sötétbe borult.