What if...? - A másik út

5. év - Válogató

Umbridge valóban bevitt nekik egy-egy témazáró tesztet a csütörtöki első órára. Két-két oldalból álltak, amikből az egyik könnyebb, a másik direkt bonyolultabb kérdéseket és feladatokat tartalmazott. Osztálytársaik kérdőn pillantgattak feléjük, ők azonban csak rendületlenül írták a válaszokat, s még kicsengő előtt a béka kezébe nyomták a kitöltött lapokat.

Az aznapi dupla bájitaltanon már Piton is megjelent. Mikor beléptek a pinceterembe, csodálkozva látták, hogy tanáruk idén változtatott az asztalok elrendezésén – most a két fős padok négyeseket alkottak, ahogy egymással szemben helyezkedtek el.

- Idén a Rendes Bűbájos Fokozat vizsga fontossága és komolysága miatt a csoportmunkák dominálnak majd. A dupla órákon javarészt csak négyesével fogtok dolgozni; az eredményeiteket pedig szigorúan osztályozom aszerint, milyen jegyet értetek volna el az év végi szigorlaton – magyarázta a férfi. – A következő tanévben sokan közületek már nem lesznek a tanítványaim – folytatta. – A RAVASZ-ra előkészítő kurzusomon ugyanis csak a legjobbak vehetnek részt, vagyis egyesektől meg kell majd válnunk. Elvárom azonban, hogy az RBF-vizsgán legalább elégséges szintű teljesítményt nyújtsanak mindazok, akik nem akarják, hogy... megnehezteljek rájuk.

Perselus végignézett diákjain. Tekintete megakadt a terem sarkában ülő Harryn, aki éppen ásítást tettetett, mire a tanár jobb szeme idegességében megrándult.

- A mai órán egy olyan bájitalt készítetek el, ami gyakran szerepel a Rendes Bűbájos Fokozat vizsgafeladatai között: a béke elixírjét. Ez a főzet a szorongás oldására, az izgalom csillapítására szolgál. De vigyázat! Aki túl bőkezűen adagolja a hozzávalókat, annak bájitala mély, sőt akár örök álmot hozhat elfogyasztójára. Legyetek hát óvatosak munkátok során! – figyelmeztette őket a sebhelyes szerint kissé túl színpadiasan. – A hozzávalókat és az elkészítés módját – professzoruk itt intett egyet a pálcájával – a táblán olvashatjátok. (Az említett helyen erre feltűnt a recept.) Mindent, amire szükségetek lesz – Piton megint pöccintett a pálcával – megtaláltok a tároló szekrényben (a szekrény ajtaja kitárult), vagy a kamrában. Másfél órátok van a munkára. Lássatok hozzá!

Justin Finch-Fletchley kérdés nélkül rohant el összeszedni a belevalókat, mire Hannah Abbott bocsánatkérően pillantott Traceyre és Harryre. Az utóbbi mosolyogva megrázta a fejét, aztán elindult tanáruk irányába, akivel miután váltott pár szót, egyenesen a kamra felé vette útját, hogy magához vegye külön főzetéhez az összetevőket.

- Mit csinálsz, Potter? – jött a goromba kérdés Justintól, mikor visszaért a helyére.

- A közös bájitalunk mellett kaptam egy egyéni feladatot Piton professzortól – füllentette. Nem akart sokat magyarázkodni. – Oh, és a béke elixírjéhez hoztam két növényt, amik feljavítják a hatását.

- Tsk...

A hugrabugos fiú morgolódása ellenére végül mind a két főzet elkészült, sőt, a csapatuk varázsitalát Perselus még plusz öt-öt ponttal is jutalmazta.

Az ebédszünet Draco, Blaise és Tracey számára idegeskedéssel és kapkodással telt, mivel a hármas addig tolta, halasztotta a házi feladatok megcsinálását, hogy az átváltoztatástannal és gyógynövénytannal csak az utolsó pillanatokban végeztek. Harry megdorgálta a szőke fiút, s kviddicskapitánysága tényével próbálta jobb belátásra bírni a rendszerezett és szorgalmas tanulás terén. Barátja arckifejezéséből ítélve nem járhatott sok sikerrel.

Öt órakor remélhetőleg utoljára kopogott be Umbridge irodájába. A kézfején lévő sebből már az első mondat után folyni kezdett a vér, ezért szorosan rácsavarta a kendőt, ami azonnal pirosba váltott. A vágás csípett, de a fájdalomcsillapítónak köszönhetően tűrhető volt. Mikor már a fehérnek egyáltalán nem nevezhető anyagból is csöpögött a vére, felnézett kínzójára.