What if...? - A másik út

5. év - Varangy

- Szóval, Alexander – nézett a sebhelyes mélyen háztársa kék szemeibe – a kérdés már csak az, hogy elfogadod-e a segítségemet, még ha ez a családod és Voldemort elárulásával is jár? – hangja komolyabban csengett, mint eddig bármikor, hiszen nem éppen egy teapartit folytattak le az imént.

Az érkezést követő reggelen Harrynek első dolga volt félrehívni a Doom-fiút. A beszélgetést rögtön azzal a kérdéssel indította, hogy a sokak által rettegett sötét mágus valóban náluk „nyaralt"-e. Alex rémült-megkínzott tekintete és hosszas hallgatás utáni válasza bebizonyította a szemüveges gyanújának igazát. Régebben kövérkés, de a szünet alatt végletekig lefogyó osztálytársa nehezen nyílt meg felé – amit ő teljes mértékben megértett a hátterük miatt –, azonban utána egy teljes órán keresztül folyamatosan panaszkodott. Voldemort terveiről természetesen semmit nem tudott, mivel fiatalként a gyűlések közelébe sem mehetett, de azt például csalódottan megemlítette, hogy bátyja – Christopher – csatlakozott a halálfalók közé.

- Mégis hogyan tudnál nekem pont te segíteni, Harry? – pillantott fel rá lemondóan Alex. – Képes lennél garantálni a biztonságomat annak ellenére, hogy a Nagyúr az ellenfeled?

- Tudod, én sokat gondolkoztam rajtatok, mardekárosokon a nyár folyamán... Azon, hogyan tudnálak titeket, a halálfalók vagy Voldemort szimpatizánsainak gyerekeit, megvédeni attól az élettől, amit vélhetően nem is akartok... – rövid csend állt be közöttük. – Menjünk ki a parkba. A többiekkel is szeretném átbeszélni ezt a témát, így megkértem őket, hogy várjanak meg valahol. A végén akarom megemlíteni, mire gondoltam védelem alatt, ezért hasznos lenne a részvételed...

Azzal megindult a bejárati csarnok irányába, mögötte pedig Alexander lépegetett némán. A márványlépcsőről leérve kereső bűbája nélkül is tudta, merre kell mennie – barátait a hatalmas fűzfa árnyékában szúrta ki. Láthatóan beszélgettek valamiről.

- ... azt mondjátok, Harry szerint annak a tegnapi dög unalmas és több, mint fél órás beszédnek összvissz annyi volt a lényege, hogy a minisztérium bele akar szólni az iskola életébe, de leginkább Dumbledore döntéseibe? – hallották meg Pansy kérdését, amint egyre közelebb értek a mardekáros csoporthoz.

- Igen, többé-kevésbé – válaszolta meg a sebhelyes, mikor a neki háttal lévő lány mögé ért. – Hoztam egy vendéget – bökött hátra hüvelykujjával, majd helyet foglalt Draco és Daphne között.

A reakciók vegyesek voltak: a lányok inkább nemtörődöm módon, Theo egyetértően, a szőke és Blaise kissé ellenségesen mérték végig évfolyamtársukat.

- Nyugodtan ülj le, Alex, nem fognak megátkozni érte – szólt Harry, aztán megvárta míg az említett lehuppan Theodore és Milli közé. – Akkor tehát...

Egyesével mindenki kibeszélte magából bánatát, örömét, fájdalmát, dühét.

Blaise beszámolt a nővére családból való kiválásáról – Aurora Zambini egy mugliszületésű varázslóval házasodott össze anyjuk szigorú tilalma ellenére, így hátra kellett hagynia testvéreit. A barnabőrű fiúra ennek köszönhetően sokkal nagyobb teher és súlyosabb elvárások nehezültek, valamint az öt éves Deborah-ra és Nathaniel-re is neki kellett figyelnie.

Daphne keserűen megemlítette, hogy a Greengrass-házaspár belevetette magát az aranyvérű férj-jelöltek keresésébe, és nem csak neki, hanem még két évvel fiatalabb húgának, a tizenhárom esztendős Astoriának is kiszemeltek valakit. Erre Millicent és Pansy hevesen bólogatni kezdtek, s hozzátették, hogy őket ugyan ezzel a témával ijesztegették. Az utóbbi alaposan össze is veszett emiatt a szüleivel, hiszen tavaly megismert párjával – az öt fiú csak most értesült erről – boldog távkapcsolatban vészelték át a júliust és az augusztus felét. Az egyébként aranyvérű francia varázsló a nyár utolsó előtti hetében Angliába költözött, s az otthoni nézeteltérések miatt a lány kifejezetten sok időt töltött vele.