What if...? - A másik út

7. év - Tökéletes bűntett

Harry Potter a tőle elvárható módon, teljes elhivatottsággal látta el feladatait. A Főnix Rendjének pontos mechanizmusát pár nap alatt átlátta, s apró módosításokkal, személyek áthelyezésével biztonságosabbá és profitálóbbá alakította a szervezet működését. Emellett két naponta ellátogatott a Menedékbe barátaihoz és védenceihez; valamint órákat tárgyalt Bill Weasley-vel és keresztapjával.

Ugyan azt mondta, nincs szüksége segítségre a horcurxokkal kapcsolatban, ezzel mindössze el akarta hárítani a többi rend tag ajánlkozását. Nem szerette volna, ha túl sokan belefolynak Voldemort legnagyobb titkának legsötétebb bugyraiba. Egyébként kijelentésével csak félig hazudott: a lelkek megszerzésének módját már valóban kitervelte, csupán a részletekkel akadt problémája. Elképzelése szerint Hugrabug arany kelyhéért – jobb ötlet híján – be kellett törnie a Gringottsba. Ekkor jött képbe a legidősebb Weasley gyerek, aki az említett banknál dolgozott átoktörőként. A varázsló korántsem tudott annyit, mint például egy kobold, de a kellő információkkal el tudta látni a sebhelyest.

A terv első felénél jött képbe Sirius. A hírhedt bank ugyanis időrendi sorrendben állította fel biztonsági rendszerét, ami annyit jelentett rájuk nézve, hogy a megcélzott Lestrange-széf a legmélyebben fekvő trezorok közé tartozott. Szerencséjükre viszont a Blackek széfje is ide volt sorolva. Harry haditerve szerint tehát hivatalos felhatalmazást kér az animágustól, ami feljogosítja majd az ősi család páncélszekrényének meglátogatására. Mikor odaérnek, a mardekáros kiszórja az őt kísérő koboldra az Imperius átkot – ezzel feltétlen engedelmességre kényszerítve a lényt – majd behatol a horcruxért, s csak akkor oldja fel a tiltott bűbájt, mikor a záródó Black-trezor előtt állnak.

A projekt tehát elkészült, már csak végre kellett hajtani.

Június közepén, másfél héttel iskolából való hazatértük után lendült mozgásba. Korán reggel még átbeszélt pár dolgot Kingsleyvel a mugli miniszter védelmével kapcsolatban, és két másik rendtaggal is konzultált a feladataik miatt, de aztán elhagyta a Grimmauld tér 12-t. Hangos pukkanás kíséretében érkezett meg az Abszol úti Zsebpiszok közbe. Ott rendbe szedte magát, s határozott, egyenes testtartással elindult a Gringotts felé. A bank kapujában őrvarázslók mértek végig minden közelben sétálót szúrós tekintettel. Mihelyst észrevették, az egyik szemében felismerés villant, ami ugyanakkor valami mással is vegyült. A sebhelyes figyelmét ez természetesen nem kerülte el, így rövid bepillantást engedélyezett magának a férfi elméjébe. És milyen jól tette!

Az őr gondolatai között – rögtön a felszín közelében – felfedezte egy halálfaló, Antonyin Dolohov képét, továbbá a kettő által kötött megállapodás emlékét. A strázsa minden munkanapja végén jelentést tett arról, ha valaki a fény oldaláról látogatást tett a Gringottsban. Ezt aznap is így tette volna, amennyiben Harry nem módosítja a gondolatait és emlékeit.

Bejutása innentől nem ütközött problémába. Végigsétált a hosszú márványpadlójú folyosón, majd jobbra fordulva megállt egy pénzérméket számolgató kobold előtt. A lény mogorván pillantott fel rá, s csak szemének villanásából lehetett arra következtetni, hogy tudja ki áll előtte.

- Jó napot! – köszönt a sebhelyes tisztelettudóan. – A saját, 473-as, és a Black család 981-es széfjéből szeretnék pénzt kivenni. Az utóbbihoz itt van a felhatalmazás – nyújtotta át a pergamen tekercset.

A kobold átvette, kisimította, majd tüzetesen átolvasta az engedélyt. Hibát nem találhatott benne, gonoszkás mosolyával mégis megjegyezte:

- Sirius Orion Blacket 1976-ban kitagadta a családja, tehát a 981-es trezor fölött nincs birtoklási joga.