What if...? - A másik út

4. év - Sötét Jegy

- Zseniális volt Krum mutatványa – mondta Sirius sokadjára, mikor már sátruk nappalijában üldögéltek. – Lynch meg, szegény...

- Na és ez a pontarány? Kikaptak 160-170-re egy Világkupadöntőben, még úgy is, hogy az ő fogójuk kapta el a cikeszt...

- Hát igen... Jelenleg a világ  legjobb fogója Viktor Krum, de az ír hajtó-hármast egyetlen egyszer sem tudták megverni az egész bajnokság alatt – jegyezte meg Remus.

Rövidebb szünet állt be a beszélgetésben. Még kissé az elmúlt események hatása alatt álltak. A cikeszért vívott utolsó zuhanásról Myron, Sirius és Hermione teljesen lemaradtak, ezért nekik Harry játszotta vissza az omniszkópján a történéseket. A díszpáholyba becipelt kupa, valamint a megérkező játékosok is nagy hatással voltak a társaságra.

- Én most nem tudnék elaludni – jelentette ki Harry. – Van kedve valakinek játszani velem?

Remus fáradtságra hivatkozva elvonult, de a többiek ott maradtak. Hajnali háromig kártyáztak, beszélgettek és szórakoztatták egymást viccekkel. Amikor is...

Amikor is valami megváltozott. A boldog zsivaj, önfeledt éneklés egyszerre elhalt, s a helyét rémült kiáltások, pánik váltotta föl. Sirius felpattant helyéről, majd kiszaladt a sátorból. Mikor egy perccel később visszaért, arckifejezése komoly volt.

- Menjetek ki, de onnan ne mozduljatok egy tapodtat se! – mondta, miközben a háló felé haladt felébreszteni Remust.

Harry engedelmeskedett, és kirohant a sátorból, sarkában barátaival.

Már csak itt-ott pislákolt néhány tábortűz, s ezek fénye botladozva szaladgáló embereket világított meg – mind egy irányba, az erdő felé rohantak, egy formátlan, sötét tömeg elől menekülve, ami furcsa villanások és fegyverropogást idéző durrogás közepette közeledett feléjük. Útját gúnykacaj, féktelen hahota és részeg kurjongatás kísérte – aztán egy vakító zöld fénynyaláb végre megvilágította a jelenetet. Varázslók egy csapata vonult át lassan a mezőn; vállt vállnak vetve, sűrű tömegben haladtak, és mindannyian a magasba emelték pálcájukat. Harry a szemét meresztette rájuk... Először úgy tűnt, mintha a felvonulóknak nem lenne arca... aztán rádöbbent, hogy valamennyien csuklyát és álarcot viselnek. Magasan a csoport fölött négy természetellenes tartásba kényszeríttet, kapálózó alak lebegett a levegőben. Az egész jelenet olyan volt, mint egy groteszk, fordított bábszínházi előadás, amiben álarcos bábjátékosok repülő bábokat rángatnak égnek meredő pálcák és láthatatlan zsinórok segítségével. A négy lebegő alak közül kettő ráadásul feltűnően kicsi volt.

A mezőn át vonuló álarcosokhoz egyre több és több varázsló csatlakozott, s az újonnan érkezettek nevetve mutogattak a kapálózó alakokra. A felduzzadt tömeg mindenen átgázolt, kíméletlen pusztítást végezve a sátrak erdejében. Egyik-másik varázsló a pálcájával robbantotta szét az útjába kerülő sátrakat. Nem egy sátor tüzet fogott, s a táborban nőttön nőtt a pánik.

- Segítenünk kell a kollégáknak – kiabálta Sirius a hangoskodó tömeget túlharsogva. Remus mellette állt feszülten, kezében kivont pálcával. - Ti, gyerekek, menjetek be az erdőbe, és maradjatok együtt. Ha rendet csináltunk, majd értetek megyek!

A két férfi ezzel elrohant.

- Én is utánuk megyek – közölte velük Myron elszántan.

- Nekünk is segítenünk kéne – jegyezte meg Harry, s pálcája már is a kezében volt.

- Nem! Ti még kiskorúak vagytok – ellenkezett a vörösesbarna hajú. Közvetlenül barátja elé lépett, és a vállára tette kezét. – A te felelősséged Hermionéra vigyázni – suttogta úgy, hogy a boszorkány ne hallhassa.