What if...? - A másik út

2. év - Pársza

Egyenesen a kígyó felé lépdelt, próbált szemkontaktust létesíteni vele. Az állat azonban az előtte rémülten ugráló gyerekeket figyelte, nem törődött a szemüvegessel. Védekezően felemelkedett a talajról és megvillantotta méregfogait. A félelmében mozdulásra képtelen Justin Finch-Fletchley állt hozzá a legközelebb.

- Ne bántsd kérlek! – sziszegte Harry a hüllőnek – Ő sem akar bántani téged. Szerintem jobban meg van rémülve mint te.

A homokszínű sivatagi vipera okos szemeit a fiúra emelte. Észrevétlenül biccentett neki egyet, majd visszahanyatlott a színpad felületére. Piton ezt a pillanatot választotta a varázslat megszűntetésére.

- Vipera evanesca – szegezte pálcáját a kígyóra.

Harry szomorúan nézte végig a varázslény – merthogy valójában csak egy varázslenyomat volt – megsemmisülését. Felpillantott professzorára, aki viszont megütközve tekintett le rá. Ezután Harry körülnézett a nagyteremben. Valamennyi diák őt figyelte ijedt, csodálkozó, csodáló vagy kidülledő szemekkel. A Mardekárosok már tudtak párszaszóságáról, de láthatóan senkinek sem adták tovább. Az iskola többi növendéke viszont vélhetően még sosem hallott efféle beszédet, most pedig megrendülten mérik végig őt.

- A párbajszakkör Lockhart professzor – ezt a szót kifejezetten furcsán ejtette ki – vezetésével folytatódik – szólt hangosan Piton. – Potter, maga velem jön!

Diák és tanára gyors tempóban hagyta el a helyiséget. Az idősebb irodája felé haladtak, mindketten gondolataikba mélyedve.

- Tudott róla, hogy képes a párszaszóra? – tette fel az első kérdést Perselus miután becsapta maga mögött az ajtót.

- Igen – mondta határozottan, mindenféle kertelés nélkül Harry.

- Azt tudja, hogy Mardekár Malazár is képes volt?

- Méghozzá az első, könyvekbe is lejegyzett – bólintott. – Ha a tanárúr arra akar kilyukadni, hogy a házunk alapítójának leszármazottja vagyok-e, akkor a válaszom: – vett egy mély lélegzetet, ezzel is húzva a férfi idegeit – Nem.

Piton hosszan fújta ki a bent tartott levegőt. Nem tudta elképzelni Lily fiáról, hogy ő állna a Titkok Kamrájának kinyitása mögött, de ez a válasz félig-meddig megnyugtatta.

- Miért olyan biztos ebben? – érdeklődött összehúzott szemekkel, hiszen ennyitől még nem

- A Malfoy családnál töltött majdnem másfél hónapom alatt kutakodtam egy kicsit – mondta mosolyogva a szemüveges. – Rengeteg családfás könyvük van. Kettő közülük például egészen az én generációmig levezeti egy-egy alapító leszármazottjait. Tippeljen melyik az a kettő – sandított fel a denevérre.

- Mardekár – vágta rá Piton az elsőt rögtön - ... Hollóhát?

- A második nem talált – vigyorodott el szélesen a sebhelyes. – Képzelje tanárúr, Hugrabug Helga az ősöm. Anyai ágon – tette hozzá, mire a férfi álla szinte a padlóig zuhant. Persze csak képletesen. Egy szemvillanásnál nem látszott több reakció felőle. – Az Evans család jómódú varázslócsalád volt négy generációval anyám előtt, de egyetlen fiú gyermekük kviblinek született, lánytestvérei pedig fiatalon elhaláloztak. Anyában éledt fel először újra a mágusvér.

Perselus Piton egy perc erejéig mély hallgatásba süllyedt. Mikor megszólalt, hangja szomorúan csengett.

- Jól ismertem anyukádat – apró mosoly görbült szája szélére – Lily nagyon kedves, figyelmes és okos lány volt. Teljességgel megértettem volna, ha a Hugrabugba vagy a Hollóhátba osztja a süveg. Ennek ellenére apád mellé került a Griffendélbe – egy másodpercre fintorba futottak arcizmai, de moderálta magát Harry előtt. – Tehetséges boszorkány volt. Leginkább a bűbájtant és a bájitaltant szerette. Az utóbbi témáról rengeteget beszélgettünk – sóhajtotta, majd elkomorult. – Ötödik évünkben nagyon csúnyán megbántottam, ő pedig James karjaiba futott. Próbáltam megbékéltetni, de sajnos már előtte is voltak nézeteltéréseink, legfőképpen a házakbéli különbségek és viszályok miatt.