What if...? - A másik út

2. év - 'Tom, De Nem

Az időjárás tavaszvégi meleg fuvallatokat hozott a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola területére, annak ellenére, hogy még csak március közepe volt. A diákok még is klubhelyiségeikben foglalták el magukat, habár ez nem a saját döntésük volt. Szigorú szabályok vonatkoztak arra, hogy mikor hagyhatják el a biztonságot nyújtó körleteket, és akármennyire is nem tetszettek ezek nekik, betartották őket. Kivétel természetesen most is volt.

Három diák tilosban járt. Harry Potter meghökkenve figyelte az ajtón berontó két Griffendélest, és az előttük toporgó Gilderoy Lockhartot. A tanár nem éppen volt jó állapotban.

- Potter? – szaladtak Ron szemöldökei a magasba.

- Mit keresel/kerestek itt? – kérdezte egyszerre a három gyerek. – A Titkok Kamráját – felelték úgyszintén egyszerre.

- Mire jutottatok? – fürkészte őket a sebhelyes.

- Baziliszkusz.

- Myrtle volt az ötven évvel ezelőtti áldozat.

- A csövekben közlekedett.

- A húgom az áldozat – mondták felváltva, nagyjából úgy, mint az ikrek.

- Az áldozat? – kérdezett vissza Harry.

- Nem is tudod? Akkor miért vagy itt?

A Mardekáros továbbra is érdeklődve figyelte őket.

- Az utód elvitte magával a húgomat – sóhajtott meggyötörten Ron.

- Innen hogyan akartatok tovább menni? Biztos vagyok benne, hogy csak párszaszóval lehetséges.

- Dannek ez eszébe jutott, úgyhogy van nálunk egy olyan könyv, ami a nyelv megtanulásával foglalkozik – mondta a vörös.

- De mivel itt vagy, te segíthetsz nekünk...

- És ő mit keres itt? – bökött Harry a szőke tanár felé undorodva.

- Le akart lépni miután rábízták Ginny megmentését, így elhoztuk magunkkal.

- Felőlem – vonta meg a vállát a szemüveges, azzal a csapokhoz lépett.

Gyorsan átnézte valamennyit, és megállapította, hogy az egyik különbözik a többitől. Azon ugyanis van egy tekergő kígyó véset. Tett egy lépést hátra, majd összpontosítva, sziszegő hangon megszólalt.

- Tárulj fel!

A csap nyomban felizzott, és forogni kezdett. A következő pillanatban az egész mosdó megmozdult – pontosabban elsüllyedt a falban, és a helyén egy cső szája jelent meg egy akkora csőé, amibe egy ember is könnyen belefért. Harry hátrapillantott.

- Biztos jönni akartok?

- Nem – vágta Lockhart megkönnyebbülten.

- Dehogynem – lökte Ron a cső felé a remegő férfit.

Harry nyitotta a sort, őt követte a szőke férfi, majd Daniel és Ron. Egy vizes, koszos csúszdás élménnyel lettek gazdagabbak. A Mardekáros kiszórt volna magukra egy tisztítóbűbájt, de feleslegesnek vélte, főleg ha még sokáig lesznek ott lent.

- Lumos – suttogta. – Ha bárki mozgást lát, azonnal csukja be a szemét! – figyelmeztette a Griffis párost és a gyáva tanárt.

Az alagút azonban csendes volt, mint a sír, s az első váratlan zaj egy hangos roppanás volt – mint kiderült, Ron rálépett egy patkánykoponyára. Harry lejjebb eresztette világító pálcáját, és körülnézett: a kőpadló telis-tele volt apró állatok csontjaival. Gyorsan tovább indult, és igyekezett nem gondolni arra, hogy milyen állapotban fogják viszont látni az elrabolt lányt. Pár lépés után az alagút éles kanyart vett.