What if...? - A másik út

2. év - Nyár

- Ezen a héten már harmadszor! - harsogta Vernon Dursley az asztal túloldaláról - Ha nem tudod megnevelni azt az állatot, kidobom a házból!

- Addig élnél - gondolta magában sötéten a bozontos fekete hajú, zöld szemű fiú - Unatkozik. Ha kiengedhetném, ez nem lenne - dünnyögte unottan.

- Még mit nem? - mordult fel a családfő, bozontos bajszán egy tükörtojás lecsüngő maradványával - Nagyon jól tudom, mi lesz a vége, ha az a bagoly kijut innen - nézett össze feleségével, Petúniával.

- Te tudod - hagyta rá egykedvűen a szemüveges, azzal felállt az asztaltól.

Tányérját és evőeszközeit gyorsan elmosta, megtörölgette és helyükre rakta, majd az étkezőn keresztül az emelet felé indult.

- Találsz a serpenyőben, csillagom - felelte valamire Petúnia néni, elérzékenyült pillantást vetve testes magzatára.

- Add ide a serpenyőt - parancsolt rá Dudley a mellette elhaladó unokatestvérére.

- Elfelejtetted a va...Semmi - sóhajtott egy hatalmasat.

Visszabattyogott a konyhába, út közben pedig átkozta magát. Majdnem kiejtette a száján azt a "végzetes" szót.

Vernon az övszíjjas eset óta nem mert fizikai büntetést adni neki, de Harry ha tehette a verbálisat is elkerülte. A nyáriszünet második napján ugyanis nem tudta magát kontrolálni és kimondott egy "olyan" szót. Nagybátyja csúnyán bepipult, és egy teljes hétig nem engedte ki Harryt a szobájából.

A szalonnával teli serpenyőt megragadta, az étkezőben pedig közvetlenül Dudley elé rakta le. Unokatestvére figyelemre se méltatta, csak villámgyorsan lecsapott az ételre.

Harry kihasználva, hogy teli a szája, kisietett a helyiségből és egyenesen a szobájába ment. A szünet eddigi részében sokat sétálgatott a Privet Drive környéki utcákban, ült le a közeli játszótér hintájára, vagy kertészkedett - akár önszántából is - Petúnia lugasában; legtöbb idejét még is az unokabátyjától örökölt szobában töltötte. Ott ugyanis önmaga lehetett: házifeladatot írt, csuklómozdulatokat gyakorolt, jegyzeteket készített, varázsigéket motyogott, és baglyával, Elysiaval 'beszélgetett'.

Harry Potter ugyanis varázsló volt. Nem is akármilyen, a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző leendő másodikos tanulója.

Utazóládáját nevelői már a legelső napon elzárták régi lakhelyére, a lépcső alatti gardróbba. Ennek ellenére hogyan tud tanulni? Nos, nem bízta a véletlenre a dolgot. Még az iskolában átpakolta tancuccai nagy részét sárkánybőrből készült erszényébe, a szütyőt pedig olyan bűbájjal kezelte, ami varázstalan rokonai elől láthatatlanná tette azt. Praktikus kis varázslat, a "családja" ellen eddig tökéletesen működött.

Körülnézett kicsi, rendezetlen szobájában. Tekintete megakadt az ágya fölé akasztott naptáron, mely július 15-öt jelzett. Ha minden igaz, roxforti barátja, Draco Malfoy hamarosan eljön érte és kimenekíti erről a helyről. Mivel azonban levelet egész nyáron nem kapott egyik barátjától sem, nem tudta, hogy a szőkeség mikor érkezik meg fehér lován. Ennek fejében attól a naptól kezdve mindig indulásra készen állt.

Draco azonban nem jött. Egy héttel a hónap közepe után kezdte magát átverve érezni, mégis hitt barátjában: "A Malfoy családnak csak dolga akadt, hamarosan elviszik innen".