Együtt //befejezett//

III.

Joe letörölte arcáról az utolsó könnycseppet és nyugovóra tért, tudva hosszú lesz a holnap, azaz a mai nap mivel már éjfél is elmúlt. Nem ment be a szobájába, mert abban a tudatban volt, hogy Beta ott tartózkodik. Nem jött a nappaliba, a kanapéra. A padlón meg csak nem alszik, így más alvásra alkalmas hely nem volt a házban az ő ágyán kívül. Nem gondolt arra, hogy a lány egyáltalán nem alszik, hanem a fürdőben színezi pirosra a víz színét. Mert, sírva szaladt vissza a fürdőbe, hogy lelki fájdalmait, fizikai fájdalommal próbálja meg eltüntetni, egy kis időre megszüntetni. Nem akarta elvenni saját életét. Egyszerűen csak nem bírta a lelki fájdalmat. Két vágást ejtett puha bőrén, mely bár vérzett nem volt mély. Nézte, ahogy a hideg víz lemossa a meleg, sötét színű folyadékot. Alig öt perc alatt elállt a vérzés és csak a vágások maradtak láthatóak. Ránézésre csúnya és veszélyes volt, de a lány tudta, hogy a halálhoz képest, ami az ő hibájából következett be, igenis szép és ártalmatlan. Fertőződés lehetőségét megakadályozva lefertőtlenítette és bekötözte. Eszébe jutott Joe papája, aki ha ezt meglátja kitér a hitéből.

- Sajnálom. – suttogta maga elé a tükörképét nézve. Nem szeretett hazudni, de nem akarta, hogy megtudja örege.

Gondolkodott, hogy mivel takarhatná el. Ha hosszú ujjú fehér inget vesz fel az évnyitóra, át fog látszódni a kötés és még ő is meg fog sülni. Az évnyitó előtt még a vásárlás is ott lesz. Nem tudta, hogy örüljön neki, vagy inkább ne. Örüljön, hogy a papájával megy, és ő nem szeret sokáig vásárolni. Ne örüljön, mert bármikor lebukhat a vágás miatt és ki kell mozdulnia a házból. Gondolatoktól zakatoló fejjel ment ki a fürdőből és újra bement a szobájába. A bútorok nem érkeztek még meg úgyhogy jobb ötlet híján az ablakba telepedett és a csillagos eget kezdte el nézni. Hajnali két óra is elmúlt már, nagyon jól tudta, hogy aludnia kéne, mégsem próbálta meg. Nem a bútorok, hanem a gondolatok miatt. Szétnézett az üres szobában és nem látott mást csak a sötétséget. A sötétséget melyről még jobban eszébe jutott a magány és zokogásba tört ki. Fejét a falnak döntötte és a kerek Holdat kezdte el nézni. Telihold van. Az anyja mindig mondta ilyenkor, hogy nem tudott az este jól aludni. Az apja mindig mosolyogva rázta meg a fejét. A családban mindenki tudta, hogyha Beta anyja nem tudott aludni, akkor annak mindig két oka lehetett. A telihold, vagy az időjárás. A rossz kedvének is mindig ez volt az oka.

- Az én gondom miért nem lehet ez? – kérdezte továbbra is a Holdat nézve. - Olyan jó lenne, ha itt lennétek. Úgy hiányoztok. Sajnálom, hogy felhívtalak titeket. Miattam mentettek el. – tette kezét az ablaküvegre. - Veletek elvesztettem saját magam is. Hogy folytathatnám az előző életem? Amit szeretek csinálni azt tőletek tanultam. Nélkületek már nem lenne olyan jó. – ránézett a csuklójára, és hirtelen eszébe jutott valami.

Joe papája kosarazni tanította. A sportba bele tud temetkezni. A csuklójára meg rögzítőt tesz. Bár régen volt, hogy eltört a keze, de mai napig megérzi, ha megerőlteti. Az időjárás változást is hatással van rá. Ha vékonyan köti be, akkor nem fog látszódni a rögzítő alatt, így nem derül ki, hogy mit csinált. Nem fog rá haragudni egyetlen élő családtagja. Élő. Milyen vicces szó. Él, aki lélegzik. Jelen esetben ő ez a személy. Él, aki kiélvezi az élet minden egyes pillanatát. Ez a személy bárki más lehet. Mindkét esetben élő emberről van szó, mégis hatalmas a különbség. Beta a rosszabbik tábort erősíti. Pár hónappal ezelőtt, egy vidám, kedves, segítőkész, energia dús személy volt. Ha önkéntes kellett ő volt az első jelentkező. Ha szervezni kellett valamit, aktívan és kreatív munkával vett részt. Ha segíteni kellett valakinek, elsőként tette meg. Ha mosolyról volt szó, akkor az ő arca jutott ismerősei eszébe. A telefonján megnyitja a Facebook alkalmazást. A profil képén a régi énje mosolygott rá vissza. Törökülésben ült, kezében a gitárjával. A háttérben néhány rajz észrevehető volt a falon. Az anyja készítette róla ezt a képet pár hónappal ezelőtt.

- Ez már nem én vagyok. – rázta meg a fejét szomorúan. Az oldalán végig pörgetett és nem látott mást, csak azokat a bejegyzéseket amikben megjelölték. A versenyek, események szervezése, véradások, kampány videók, és még sok ehhez hasonló. - Túl hosszú idő egyenként törölni őket. – gondolkozott rajta, hogy mit csináljon vele.

Végül is arra a döntésre jutott, hogy törölni nem akarja, mert fontosak számára. Ráment a profiljára. Beállítások, bejegyzések kezelése, összes kijelölése egyenként, szűrők, láthatóság: csak én, kész. Az oldal üres. A profil képet feketére változtatta.

- Még hátra van a többi közösségi oldal. – sóhajtott egyet. Ott nem foglalkozott a bejegyzésekkel, hanem nevet változtatott.

Olyat talált ki amire senki nem keresne rá. A régi barátaival meg továbbra is tud ott beszélni, ha muszáj. Holag. A tökéletes kamu név. Hold első három betűje és Csillag utolsó három betűje. A két középső betű meg azonos, így elég ha egyet leír. Nincs semmi értelmes jelentése a szónak, gondolta magában. A biztonság miatt utána nézett és jól is tette. Valami lakásvizsgálót adott ki Svájcban.

- Na mindegy. Így se fog más eszébe jutni. – rántotta meg a vállát és nézte meg az időt. Negyed hat múlt. Kiment a fürdőbe. A vágást bekente újra és a  csuklóján megcsinálta a vékony kötést. A szobájában megkereste a rögzítőt és ráhúzta.

Keresett egy fekete rövid nadrágot és egy fekete sport melltartót rá egy fekete átlátszó anyagú hasonlót, ami tökéletesen takarta, azt amit kellett. Kócos haját felkontyolta és a rövid hajszálak miatt felvett egy fejpántot. Írt egy cetlit, amit kitett a szoba ajtóra. Arról szólt, hogy futni lesz. A nappalin át akart távozni, mikor meglátta Joe papáját a kanapén aludni. Oda sétált hozzá és megigazította a félig lelógó takarót. Tekintete a csuklójára tévedett.

- Sajnálom. – suttogta halkan.