Együtt //befejezett//

LIV.

~ Szia. Miért hívtál? – hallatszódott Ákos hangja a készüléken keresztül. Beta értetlenül nézett rá, hogy miért hívta fel.

~ Szia. Beta jelenleg értetlenül néz rám az orvosi szobában . . . – mondatát a megszakított vonal szakította félbe.

- Szerintem ide tart. – nyújtotta vissza a készüléket.

- Tudod te mekkora frászt hoztál rá? – akadt ki – Szerinted mit gondolhatott, mikor kijelentetted, hogy értetlenül nézlek az orvosi szobában? – kérdezte idegesen.

- Először is a rám szót kihagytad. – mutatta fel mutató ujját – Másodszor is látszik jobban vagy, ha így ki tudsz akadni. – mutatott ujjain kettest – Harmadszor, pedig nem sétálhatsz körülbelül fél órát, úgy hogy előbb még egyedül menni se tudtál. – mutatott hármat – Végezetül, mindenképpen el kell neki mondanod mi történt és jobb előbb, mint utóbb. – még mielőtt négyet mutatott volna kicsapódott az ajtó és Ákos sietett be rajta.

- Mi történt? – kérdezte amint Beta ágyához ért.
Végignézett barátnőjén, aki még egy kicsit sápadt volt. Hasán továbbra is fel volt húzva a felsője, ami nem az volt rajta, amiben jött suliba. A sportos ruházatából ítélve testnevelés órán történhetett valami, ami miatt ide került.

- Tesin futás közben rosszul lettem. – kezdett bele a történtek elmesélésbe - Elviselhetetlenül elkezdett fájni a hasam és összeestem, vagyis nem bírtam tovább állni, így lezuhantam a földre és ott ültem. Dalma elsegített ide és megvizsgált a doktornő. Köszönöm. – intézte szavát az említett személyre nézve – Adott nekünk igazolást a mai napra. Nekem azért, hogy elmenjek orvoshoz, Dalmának meg, hogy segítsen nekem. Ja, és azért hívott fel egy ijesztő mondattal, hogy ide gyere és haza vigyél minket. – fejezte be mondandóját.

- Még szép, hogy hazaviszlek. – jelentette ki határozottan.

- Köszönöm. – mosolygott rá.

- Azt kihagyta, hogy közben megjött neki. – vigyorgott el Dalma. Beta megforgatta a szemét Ákos értetlen tekintete láttán.

- A menstruációm. – mondta ki Beta mire utal Dalma. Ákos egyből megvilágosodott és bólintott. Nem tudott rá mit mondani.

- Összeszedjük a cuccaid, addig maradj itt és pihenj. – nyomott csókot homlokára. Beta mosolyogva bólintott és figyelte távolodó alakjukat.

- Írok a barátodnak is igazolást. Nem hiszem, hogy visszajön. – szólt a doktornő.

- Szerintem sem. – értett egyet mosolyogva.

Amint Ákos és Dalma összeszedték saját és Beta cuccait vissza mentem az orvosi szobába. Beta már sokkal jobban érezte magát, így segítség nélkül tudott menni. Lassan, de biztosan jutott el a kocsiig. Ákos ezúttal nem tudta kinyitni előtte az autó ajtaját, mert nála voltak Beta cuccai és tele volt a keze.

- Először az orvoshoz megyünk. – jelentette ki Ákos miközben elfordította a kulcsot.

- Dalmát ki kéne tenni előtte. – húzta el a száját, mert nem akarta, hogy ketten is várjanak rá.

- Maradok a kocsiban. – szólt közbe Dalma – Értesítem papád, ha még nem tudja és szüleim is jó lenne felhívni.

- Tényleg nekik jönni kéne a hétvégén. – emlékezett vissza a tegnap beszéltekre.

- Beta. – nézett rá Ákos egy pillanatra – Úgy volt, hogy hétvégén bemutatlak szüleimnek. – emlékeztette.

Ákosnak megfordult a fejében, hogy Beta rosszulléte miatt lefújja és áttetszik későbbre. Anyja is biztos meg fogja érteni, efelől semmi kétsége. Nem is azzal van a baja, hogy el kell halasztani, mert fontosabb neki, Beta egészsége. Az a baja, hogy láthatólag elfeledkezett róla és más programot szervezett helyette.  És ez csalódottsággal töltötte el, nem is kicsit. Beta sejtette, mire gondol Ákos, és bűntudat emésztette. Ő mondta, hogy hétvégén legyen, erre pont ő felejti el.