Együtt //befejezett//

XXXII.

Beta halványan mosolygott jó kedvében. Magának is be kellett ismernie, hogy kezdi megkedvelni. A kedves mosoly az arcán, a birtoklási vágya bejött neki. Bejön neki Csongor birtoklási vágya, de nem jön be neki Ákos féltékenykedése? Ez mégis hogy van? A kettő szinte együtt jár. Zavartan nézett a földre és egy pillanatra becsukta a szemét. Ákost szeretem, Csongor a barátom és ehhez kell magam tartanom, határozta el magában. Mosolyogva nézett fel majd tekintett a mellette sétáló fiúra.

Csongor őrült a lány jó kedvének, főleg mert miatta volt. Gyönyörűnek tartotta, így a lány arcát. Valami okból kifolyólag megváltozott vele a terve. Már nem magának akarta megszerezni, hanem mosolyogni akarta látni. Vagyis mindkettő. Mosolyogjon miközben az övé. Magának sem akarta beismerni, de kezdte megkedvelni és nem az alakja miatt kellett neki. Persze, nem lenne ellenére eljátszani vele az ágyban, vagy esetleg máshol. A helyszín mindegy.

- Hol vagyunk? – kérdezte Beta mikor megálltak egy nagy épület előtt.

- A járdán. – válaszolt nevetve.

- Nagyon vicces. – forgatta meg a szemét.

- Gyere, bent van az ahová mi jöttünk. – kezdte el újra húzni maga után. Pár perccel később az Indoor Minigolf előtt álltak meg.

- Nem tudok golfozni. – tiltakozott Beta.

- Én sem, de jó móka új dolgokat kipróbálni. – próbálta meggyőzni.

- Nem is tudom. – bizonytalanodott el Beta. A labda játékok közül egyedül a kosárban jó. Minden másban szörnyen béna. Eddig így bizonyult. Focinál eltört a bokája. Röplabda közben az orrát találták el úgy, hogy kórházba kötött ki a sok vérveszteség miatt. Vízilabdánál mellkason dobták, hátra lépett egyet bele a kagylóba, ami felsértette a talpát. Utána már inkább nem próbálkozott a kosáron kívül más labdajátékkal, bár abban a csuklóját törte el, mégis jó sikereket ért el.

- Bízz bennem. – fogta meg a másik kezét is.

- Nem bízom. – jelentette ki határozottan.

- Pedig nem akarok neked rosszat. – győzködte tovább.

- Jól van. – mondta ki még mielőtt újra gondolkodni kezdett volna.

Csongor elengedte az egyik kezét, majd besétáltak a golf pálya pénztárjához. A fiú megvette a két jegyet. Kaptak két ütőt, egy labdát, egy tollat és egy táblát, lappal amire az ütések számát kellett írni. A pályák három nehézségi részre voltak bontva. Könnyű, közepes, nehéz. Mindhárom nehézségi szintnek más volt a díszítése. Ellső szinten az űr volt a téma. A plafonról gömbök lógtak le, melyek bolygó kinézetűek voltak. A falra és a padlóra bolygók voltak festve. A hátteret csillagok, aszteroidák és ködök alkották. A pályák szélét neon zöld fény világította meg. Gyönyörűen megvolt csinálva.

- Azta, ez valami csodaszép. – mondta ki a gondolatát. Imádta az űrt, a Holdat és a csillagokat. Mindent ami a földön túl található.

- Igen, tényleg az. – nézett rá a szeme sarkából Csongor.

Sokan voltak, így a pályákon nem tudtak sorban játszani. Voltak pályák amik nagyon egyszerűek voltak, míg mások nehezebbek.

- Ne már, hogy megint egy ütésre sikerült? – kérdezte duzzogva Beta. Már a második pályát vitte át egy ütéssel, neki meg a legkevesebb három ütés volt.
- Jól tudok célozni. – kacsintott rá.

- Tuskó. – ütött bele mérgesen a labdába, ami kiment a pályáról. Csongor nevet, míg Beta otthagyva a labdát, átment a következő nehézségi szintre.