Együtt //befejezett//

LXXI.

A csapattársa terve, már az elején meghiúsult. Az ellenség két ponttal átvette a vezetést. Beta szomorúan nézett reményvesztett csapattársaira, majd papájára, aki aggódva figyelte. Nem bírta elviselni, ezt a helyzetet, mikor még nem kilátástalan a helyzet. Magát elszánva állt fel ugró állásra. Ha a megfigyelése nem csal, akkor az ellenség először hátra majd előre dobja a labdát. A hátra passz meg is történt, mire a társai szét széledtek vissza fogva az ellenfélt, de ő egy helyben maradt. Mikor az előre passz következett lendületet vett és magasra ugorva vette át a labdát. Mivel eddig neki csak passzolták, így egy pillanatra döbbenten néztek rá. Ezt a döbbenet használta ki. Olyan gyorsan kezdte el az ellenség kosara felé vezetni a labdát, ahogy csak tudta. Öt lépést tudott tenni, mire egy ellenfél bukkant fel mellette. Egy gyors fordulással kicselezte és közben kosárra dobott. A labda bele ment, de csak egy pontot ért. A lelkesedése azonban nem csillapodott. A kezét magasba emelve kiáltott fel örömében.

- Te dobsz kosárra. – mondta, az aki eddig hátra küldte.

- Csak üsd hátra nekem.

A srác bólintott és feldobásnál sikeresen hátra ütötte. Beta gyorsan lepattintotta négyszer, majd magasra felugorva kosárra dobott. A labda gyűrűn szép lassan körbe ment, majd az utolsó pillanatban bele billent. A földre érkezve pattogatott párat, amit a bíró fújt le. A meccsnek vége. Beta utolsó dobásával átvették a vezetést és egyben meg is nyertek.

A csapat fiú tagjai örömükben felkapták Beta testét és óvatosan dobálni kezdték. Az ellenség mérgesen fújtatva hagyta el a pályát. Letették a győzelmet hozó személyt, egymás után ölelték meg, mondtak neki köszönetet és gratuláltak neki. A pályára Joe szaladt fel és ő is szoros ölelésbe vonta. Beta nevetve ugrott fel rá, mire papája szintén nevetve fordult vele körbe.

- Úgy aggódtam érted. – tette le továbbra is magához ölelve.

- Igen, látom is. Az ott egy ősz hajszál. – kezdett a haja irányába nyúlni.

- Pimasz kölyök. – ölelte újra magához – Nem hoztál szégyent a Fray névre.

- Igaz, még hírnevet is szereztem neki. – dobta hátra kiszabadult fürtjeit.

- Az eddig is volt. – kócolta össze a haját.

- Beta. – szólította meg csapattársa – Bocsánatot kérek, amiért ellenségesen viselkedtem veled. Örülnöm kellett volna, hogy beállsz és megmented a seggünket, nem pedig hátráltatnom. Te vagy közülünk a legerősebb láncszem.

- A reményvesztés miatt voltatok bénák. – közölte kíméletlenül az igazat. A srácnak nem tetszett az utolsó szó, de végül megadóan bólintott, mert igazat mondott.

- Az én barátnőm. – kiabálta hangosan Dalma magához ölelve – Szép volt csajszi. – dicsérte meg.

- Legközelebb bízz bennem. – vált el tőle mosolyogva.

- Ezek után? – kérdezett rá felvont szemöldökkel – Ha azt mondod, hogy bekötött szemmel akarsz nyerni, én adom hozzá a kendőt. – nevetett fel.

- Megegyeztünk. – nevetett fel Beta is.

Az érmék átadása után vidáman beszélgetve indultak el a kijárat felé. Beta kifelé menet levette a csapat pólót és felvette a melegítője felsőjét. A fehér felső szerencsére vastag anyagú volt, különben hatalmas izzadásfolt virított volna rajta. A kijárat előtt egy csapat állt, akiket sikeresen kikerültek, de nem jutottak túl messzire. A csapat egyik női tagja hangosan szólt utánuk.

- Várjanak. – siette hozzájuk a nő.

- Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen Joe.

- Harsányi Fanni. – nyújtotta a kezét Joe irányába. A férfi értetlenül rázott vele kezet.