Együtt //befejezett//

XLV.

A vakságáról szülei tudtak, akik legnagyobb bánatára elhunytak. Tudja meg Joe, de ő nem mondja el senkinek, úgy ahogy a barátai sem. Rajtuk kívül két ember tudja még. A Horvátországban lévő orvosa és akihez itt Magyarország fővárosában jár. Egy orvos pedig nem adhatja ki kezelt betegei adatait. Bár itt ebben a városban még nem volt beteg, és az orvosával sem találkozott, de Joe már bejelentette létezését a kerületi orvosnak.

- Tiltakozom. A vádlott nem kérdezhet.

- Elfogadom. Az ügyvédje tegye fel a kérdést. – az ügyvéd oda sétált a lányhoz és egymás között suttogva kezdtek el beszélni.

- A családtagjaimon és a barátaimon kívül csak két orvos tudja, hogy félig vak vagyok. Ez az ügyvéd meg valahonnan tudja. – mutatott a személy felé – Biztos, hogy tudja, mert egyből erre kérdezett rá. Valami itt nem stimmel. – az ügyvéd helyeslően bólintott és vissza sétált a helyére, miközben magát szidta, hogy ez neki miért nem jutott eszébe.

- Szünetet kérünk. Új információkra tettünk szert, aminek utána kell járnunk.

- Mondja el mit tudnak és mérlegeljük kérését.

- Beta Fray hozzátartozói senkinek sem mondanák el, milyen betegsége van. Az ügyvéd kérdésekből következtetve az ügyvéd mégis tudta. Honnan? – hangzott el a kérdés mire jól láthatóan elhúzta a száját a másik ügyvéd – Sejtésem szerint egy orvos mondhatta el, amit nem tehetett volna meg az orvosi titoktartás miatt. Ki kell deríteni melyik tett és ki kell rá szabni a büntetést. – fejezte be mondandóját.

- Bíró úr. Beta Fray bizalmatlan volt társa irányába, ezért ütközött a két kocsi. – mutatott mérgesen az ellenség ügyvédje a megszeppent lány irányába.

- Az ügyfele gyorsan hajtott, amit a kérdésben is bevallott. Ha nem hajtott volna gyorsan, ha megvárta volna míg a körforgalomban lévő jármű elmegy előtte nem lett volna ütközés. – kezdett el vitatkozni egymással a két ügyvéd. A bíró mérgesen kezdte el ütögetni fakalapácsát.

- Csendet a teremben. – kiáltotta el magát – Fél órás szünetet rendelek el. Addig intézzék el, amit akarnak. – állt fel a helyéről és sétált ki a teremből. A két fél ellenségesen nézett egymással szemet és végül ők is kimentek.

Kint Joe hívta fel a kerületi orvosukat, aki rejtélyes módon pont most utazott el. A horvátországi orvost két csörgés után felvette és a megszokott módon viccelődve beszélgettek egymással. Semmi gyanús nem volt a hangjában és az itteni orvoshoz képest ő fel is vette.

- Nem hiszem el, hogy egy ilyen kis ügyből ez lett. – csúszott le a fal mentén Beta. Ákos rögtön oda sétált hozzá és felhúzta a földről.

- Nem akarom, hogy felrázz. – Beta rá mosolygott és hozzá bújt. Lassú simogatást érzett meg a hátán mire mellkasába temette arcát.

- Belefáradtam. Elegem van belőle, hogy engem hibáztatnak. Azzal vádolnak, hogy nem hittem neked. De basszus ki az, aki a másik szavára rögtön gyorsan megy. Ráadásul neked utána mondtam el. – mondta el mi bántja.

- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Te nem vagy hibás. – kezdte el nyugtatni – sőt én még nem is tanúskodtam. Az én vallomásomban ki fog derülni, hogy akkor még nem tudtam. – ölelte szorosan magához.

- Gyereke letelt a fél óra. – szólt nekik Joe. Mindenki bement a tárgyaló terembe és a bíró rögtön szóra is nyitotta száját.

- Mire jutottak? – kérdezte a bíró.

- Felhívtuk a horvátországi és az itteni orvost is. Az előbbi a megszokott módon társalgott velünk. Az utóbbi rejtélyes módon elutazott és a telefont sem veszi fel. – mondta el az információkat az ügyvédjük.

- Nagy Ákos Boldizsárt szólítom a tanúk padjára. – szólította fel az utolsó személyt.