Együtt //befejezett//

LXXXIII.

Ákos vasárnap délután hazament. Beta elmesélt mindent Dalmának, aki négy lelkesedéssel hallgatta végig az egészet. Szóba került Dalma szerelmi élete is, de a kérdésnél tovább nem jutottak, mert nem volt miről beszélni. Nem egy pasi tetszik neki, de egyikkel se gondolja úgy, hogy megérné megpróbálni, így még csak fiúkkal sem beszélget. Este a nappaliban Joe csatlakozott hozzájuk és hármasban megnézték a Holnapi határa című filmet. Kicsit beszélgettek, majd esti nyugovóra tértek. Másnap reggel szokásosan Ákos jött értük és vitte be őket a suliba. Az első óra történelem és Beta legnagyobb bánatára a tanév fél évéig, be kell járnia az órára, hiába tette le az előrehozott érettségit. Ezt a tanár elő szeretettel ki is használta.

- Jó reggelt. – köszönt az asztalra csapva a táskáját.

- A mai naptól kezdve elkezdünk készülni az érettségire, ahogy azt a múlt héten említettem. – vett elő kis papírcetliket – A felkészülés a következő képpen fog zajlani. – tette le két kupacba a cetliket – Az egyikben évszámok találhatók. – mutatott a jobb oldalira – A másikban nevek vannak. – mutatott a bal oldalira – Mindkettőből minden órán húzok egyet és aszerint lesz a felelés. – az osztály mindenhonnan nemtetsző morajlás hallatszódott, de a tanár mérges nézésére csöndbe maradtak - Minden felelés után átbeszéljük az adott témát és annak az évszámát kiveszem, hogy mindegyikre sor kerüljön.

- A felelő nevét is kiveszi? – kérdezte egy lány az első sorból.

- Természetesen nem. – támaszkodott az asztalra – Akire nem kerül sor, azt év végén én hívom ki. Kezdjünk is hozzá. – csapata össze lelkesen a tenyerét – 1735. – húzta ki az évszakot – Beta Fray – olvasta fel a nevét. Több felől megkönnyebbült sóhaj hallatszódott, míg Beta idegesen állt fel.

- Elnézést tanárnő, de nekem megvan az előrehozott érettségim. Már nem kell jegyet adnia. – próbálta menteni magát, mert fogalma sem volt mi volt akkor.

Mégis ki az aki egy évszámot hallva le tud felelni? Még ha valami fontos évszám lenne, akkor még jó is. De így? Ki az aki egyből tudja, hogy mi volt 1735-ben? Ráadásul nem is jelezte, hogy ilyen fajta felelés várható. Neki, amúgy több, mint jegye van, míg van akinek három. Ezt köszönheti annak, hogy ő jóval többször felel másoknál.

- Fél évi lezárásig részt kell venned az órámon és neked is ki kell venned a részed, ahogy mindenki másnak. – kezdte el oktatni kárörvendőn.

- Több, mint tíz jegyem van. Jobban kivettem a részem, mint bárki más az osztályban. – próbálta védeni magát.

- Valamivel mindig kiérdemelted a feleltetést. – nézett rá lekezelően.

- Legutoljára azért feleltem, mert hamarabb jött az óra kezdeténél és látta, hogy akkor törlöm a táblát. – mindig a hetes törli le és két héttel ezelőtt újra rá került a sor.

- Mindenki tudja, hogy nem törölted le mielőtt ide értem volna.

- Az előző óra kicsengője után két perccel később már bejött. A szünet tíz perces volt. – kezdett el ideges lenni – Mégis feleltetett, mert nyolc, ismétlem nyolc perccel az óra kezdete előtt töröltem a táblát. – fújta ki a levegőt – Nem fogok azért felelni, mert valami vétlen folytán az én nevem húzza ki, mikor nem is jelezte előre a számonkérést.

- Egyedül a témazárót vagyok köteles előre jelezni. – kiabált rá mérgesen.

- Egy tanár kötelessége a diák tiszteletének megadása és az igazságos eljárás. – húzta ki magát határozottan – Amit maga művel az minden csak nem tisztelet és igazságos.

- Engem ne merjen egy diák alaptalanul megvádolni. – csapott az asztalra idegesen.

A csapás erejétől több cetli is felfordult az asztalon. Beta oda nézett és döbbenten meredt a négy felfordult papírra. Ennyit az igazságról. Közelebb ment a tanári asztalhoz és egyesével fordította fel a nevek kupacát. Minél többet fordított fel, annál idegesebb lett. Mindegyiken egy név szerepelt. Az övé. Kíváncsiságból az évszakot is megnézte, de ott nem fedezett fel semmi csalásra utalót. Az idegessége nevetésbe váltott át. Felszedte az összes papírdarabot és a terem ajtaja felé indult.