Együtt //befejezett//

X.

- Helló. - sétált elé Csobán és fogott vele kezdett, mire bólintott.

- Egyedül? - kérdezte miután szét nézett mire a válasz egy bólintás volt. - Beállok segíteni. - jelentette ki az egyértelmű tényt. A pult mögé sétáltak. Csobán a poharakat mosta el, míg Joe eltörölte őket.

- Beta, hogy van? - törte meg a csendet a fiatalabb.

- Nem jól. Miatta akartam veled beszélni. - tette oldalra a megtörlött poharat és nyúlt egy másikért.

- Amit a folyosón mondtam sajnálom. Meg kellett volna állítanom Csengét. Nem tudom miért nem tettem? Egész végig csak néztem és mikor észre vettem Beta pillanatnyi reakcióját, észbe kaptam. Oda kellett volna mennem a pályán hozzá, mégse tettem. Tehetetlenül figyeltem, hogy sír. Fogalmam sincs mit kellett volna csinálnom? Mégse mehettem úgy oda a semmiből, hogy figyi hallottam, ahogy sírva kiabálsz, mert meghaltak a szüleid. Nem mondhattam, azt hogy el fog múlni, mert ez nem igaz. - a férfi összevont szemöldökkel hallgatta a fiút, de ennél a résznél majdnem elejtette a poharat. Beta is, ezt mondta. Talán mégis jó ez az ötlete, és Csobán tud neki segíteni. Majd eszébe jutott mit mondott másodjára a testvéréről.

- Mi történt Beta és Csenge között? - tudakolta meg először.

- Csenge sértő megjegyzéseket tett a kinézetére. Egyik se volt igaz, Beta gyönyörű vékonysága ellenére is. Rossz következtetéseket vont le róla és Beta meghallotta. Kiállt magáért és ő is jellemezni kezdte a testvérem. Az övé igazak voltak, még azt is megállapította, hogy a barátja megcsalta. Elképesztő mit meg nem tudott állapítani. Csenge, erre azt mondta, hogy üzeni a szüleinek új házra kezdhetnek gyűjteni, vagy valami ilyesmi. A szülő szóra Beta egy kicsit megingott és ekkor szóltam közbe. - Joe észre vette miket mondott az unokájára Csobán. Beta gyönyörű meg elképesztő. Nem tetszett neki, de inkább ő, mint más. Lehetőleg inkább senki. Hagyják csak békén a fiúk. Nem hiányzik neki egy udvarló sem. Úgy talán öt-tíz év múlva jöhetnek. Talán.

- Volt még valami? - kérdezte meg, mikor megállt. Tudta milyenek a tinik, így nem lepte meg. Beta mindig is kiállt magáért. Őrült neki, hogy ebben nem változott.

- Igen. Beta ki akart húzni a teremből maga után, de én magamtól mentem. Még szép, hogy magamtól mentem. Örültem, hogy vele lehetek, bár arra nem számítottam hogy elfelejtette a nevem és szépen mondva elküldött a fenébe. Kijelentette nem kér a segítségemből és hagyjam békén. Nehezen válaszolt a kérdésemre és elmondta, hogy a te unokád. Én a válaszon ledöbbentem. El se tudtam képzelni miért lehet itt? Most már tudom. - fejezte be kihagyva, azt az apró részletet, hogy testvérét kérte meg, hogy segítsen kideríteni róla mindent, amit csak tud. Ez már úgysem lényeges, hiszen már megbeszélte vele. Joe őrült annak, hogy Beta elküldte melegebb éghajlatra. Nincs itt se milyen szerelmi szál és nem is lesz. Reménykedett benne.

- Eseménydúsan telt ez a pár óra a suliban. - jegyezte meg Joe.

- Az biztos. - engedte le a vizet.

A kasszához, mert észrevette, hogy ott áll két lány az évfolyamról. Fogalma sem volt róla, mi a nevük. Annyit tudott, hogy a vörös hajú már megvolt neki. Mindig is bejöttek neki a vörös hajú, zöld szemű, szeplős lányok. Végig nézett a fekete hajún, de rá kellett jönnie nem vágyott rá. Jó alkata volt, de hiányoztak belőle a vörös tincsek. Azok, amik Béta hajába megtalálhatóak. Arra jött rá, hogy ő Beta testére vágyik. Idegesen csapta le a kezét, mire a két lány össze nézett és nevetni kezdtek.

- Be vagy feszülve? - kérdezte nyávogó hangon a vörös.

- Szükséged van egy kis testmozgásra? - tette hozzá a fekete végig simítva a karján, amit Csobán rögtön elkapott. Joe összevont szemöldökkel figyelte az eseményeket. Talán mégsem jó ötlet tőle kérni segítséget.