Együtt //befejezett//

XXII.

Pár perccel később megérkezett a másik kocsi és kiszálltak a barátaik. Zita egy fehér, elég rövid ruhában volt, mit pántok tartottak. Az egész ruha csipkés volt és derekán egy vékony fekete öv látható. Evelin egy hosszú fekete farmert, és babarózsaszín felsőt viselt, minek a háta teljesen átlátszó volt és elől lálátást adott melleire.

- Csinik vagytok. – dicsérte meg a lányokat Evelin.

- Köszi, te is. – válaszolt Beta és a többiek egyetértően bólintottak.

- Menjünk már be. – sürgette őket Betti. Nem sokkal később már egy asztalnál ültek.

Mindenki előtt volt egy innivaló. A két sofőrön kívül Ákos és Zita nem ivott alkoholt. Zita akart inni, csak Marcell nem engedte neki hasi műtéte miatt, amire még mindig gyógyszert szed. Beszélgetni kezdtek, de ezúttal a látottakról. Ki, hogy néz ki? Mit vett fel? Mit csinál? A pasik a férfiak nemiszerv méretét próbálták kitalálni. A lányok különböző személyeket próbáltak párosítani egymással.

- Hogy fogsz bulizni törött lábbal? – kérdezte meg Beta mellette ülve.

- Ugrálni nem tudok, de lassúzni igen. – nyújtotta felé a kezét. Otthon gyakorolta a lassúzást egy seprűvel a kezében és aránylag jól ment neki.

- Te most táncolni akarsz? – kérdezte meg széles mosollyal az arcán. Válasz nem érkezett, mégis pillanatokon belül  a táncra kialakított tér felé tartottak egymás kezét fogva.

- Szerintetek össze jönnek? – kérdezte Zita a többieket, mikor halló távolságok kívül értek.

- Össze illenek. – vont vállat hanyagul Viktor.

- Az nem kifejezés. Nagyon szép pár lennének. – lökte oldalba Evelin. Nem célozgatni akart arra, hogy ők is jöjjenek össze, hanem az előző mozdulata miatt csinálta. Ez nem olyan téma, amiről ilyen hanyagul lehet beszélni.

- Mi van? – kérdezte meg értetlenül.

- Ne beszélj, így erről a témáról. – dorgálta meg.

- Ti is összeilletek ám? – támaszkodott kezére Betti.

- Jaja, cukik lennétek együtt. – helyeselt Zita heves bólogatások közepette. Viktor és Evelin egymásra néztek, majd a másik irányba kapták a fejüket.

- Mutassuk meg nekik, hogy kell ezt. – húzta magához Marcell Zitát egy csókra és felkérte táncolni.

- Megyek csajozni. Addig csináljátok egymással valamit. – kezdett el közöttük mutogatni, majd felállt Betti is.

Beta és Ákos a tömegben elvegyülve, mélyen egymás szemébe nézve táncoltak. Ákos Beta derekát ölelte át, Beta Ákos nyaka köré kulcsolta a kezét. Egymásra mosolyogtak és táncoltak. A lány elpirult, de nem kapta el a fejét.

- Hány kapcsolatod volt eddig? – kérdezte meg hirtelen Ákos.

- Normális egy sem. – válaszolta meg.

- Normális? Az milyen? – faggatta összevont szemöldökkel.

- Igen, normális. Mikor egy pár együtt van és nem másra vágyik közben, nem lép félre. – magyarázta meg.

- Voltál valaha szerelmes valamelyikén? – kérdezett rá keserű szájízzel.

- Nem, soha. Bejöttek, mert helyesek voltak. A pasik, azért voltak velem, mert népszerű voltam és jól néztem ki, mikor még több kiló voltam. Én azért voltam velük, mert egy biztonságot adó pasira vágytam. Nem kaptam meg. Ők leginkább birtokolni akartak, na meg persze ágyba bújni velem. – az utolsó szavakra teljesen megfeszült.

- Lefeküdtél velük? – a hangján, a mozdulatán, a testtartásán, az arcán, mindenén jól észrevehető volt a féltékenység jele. A válasz erejéig, még a táncot is abba hagyták.

- Nem. – rázta meg a fejét megerősítésként.

- Miért? – faggatta továbbra is. Noha a válasz hallatán megkönnyebbült a feszültség továbbra is benne volt és ez kezdett a lányra is átmenni.

- Mert nem akartam? – kérdezett vissza, mely egyben válasz volt - Egyáltalán miért faggatsz ettől? – kérdezte most ő.

- Több pasid volt. Nehéz, azt hinni, hogy senkivel se feküdtél le. – amint kimondta meg is bánta, de már nem tudta visszaszívni akárhogy szerette volna.

Beta csalódottan elhátrált tőle. Ákos érezte, hogy nem kellett volna, ezt mondania. Még ő is megsértődne ilyen megjegyzés hallatán. Azonban mégis csak egy dolog tudott a fejében járni. Mi van akkor, ha nekik is nem normális lesz a kapcsolatuk? Már most egymás után két pasival fog randizni.

- Mégis mi van veled? Megértem, hogy erről kérdezel, mert elég egyértelmű, hogy bejövök neked. Viszont nincs közöd az előző életemhez. Én döntésem volt, mit akartam és mit nem. Én igazat mondtam neked te mégis megkérdőjelezed. Amíg kételkedsz bennem, addig inkább hagyj békén. – nem kiabált vele, de a tekintetével szinte már megölte. Minden szót lassan tagoltan ejtett ki a száján. Ákos egy nagyot nyelt és szóra nyitotta a száját.

- A hallottak után mégis mit gondoljak? Most is két pasival fogy egymás után randizni. Képes lennél egymás után megcsókolni mindkettőnket? – Ákos feje hirtelen oldalra dőlt és égő arcához kapott. Beta tenyere miatt égett.

- Nem akarok tőle semmit, de most már tőled sem. Ne gyere el hozzám. Kocsit meg keress magatoknak. Elmondhatod a többieknek is, hogy miért megyek el. Biztos neked fognak igazat adni, mert én egy kurva vagyok. – fordult meg idegesen, de Ákos a karja után kapott. Az utolsó szó terítette észhez, mit vágott a fejéhez.

- Nem mondtam, hogy az vagy. – próbálta menteni a menthetőt.

- Ja, csak elég erősen utaltál rá. – tépte ki a karját és távozott a buli helyszínéről.

Mivel az ide vezető út során őt is bevették a csoportba írt oda, hogy lelépett ne keressék. Még csak este tíz volt és nem akart hazamenni. Beült a kocsiba és céltalanul vezetni kezdett. Hallotta, hogy sűrű pityegésbe kezd a telefonja. Rá nézett és nem lepődött meg a csoport láttán. Nem volt rá kíváncsi, inkább a tájat nézte. Észrevette, hogy egy szép virágos park mellett megy el. Leparkolt az út szélén és az egyik pardhoz sétált.

Úgy ahogy leült, úgy eredtek el a könnyei. Újra egyedül érezte magát. Újra eszébe jutott szülei halála. Újra eszébe jutott, hogy miatta történt a baleset. Újra eszébe jutott, ahogy a hullaházban azonosította szüleit. Újra eszébe jutott minden fájdalom. A bőrébe vájt körmeivel a szívét mardosta a fájdalom és nem tudott ellene mit tenni. Hagyta hogy még jobban magával ragadja a sírás. Egyre jobban rázta a testét és kapkodta a levegőt, hasa görcsbe rándult. Mellkasára szorította kezét ösztönözve magát a lassabb lélegzésre.

- Hogy függhet ennyire egy embertől a hangulatom? – feküdt el a padon magától kérdezve - Miért csinálod ezt velem? – kérdezte kiabálva. Ő maga sem tudta kitől kérdezi. Ákostól? Istentől? Sorstól? Élettől? Akár kitől is válasz nem érkezett rá.