Együtt //befejezett//

XVII.

- A betegekre való tekintettel ne legyenek mozgalmas feladatok. – javasolta Zita amint leesett neki Ákos terve.

- Egyet értek. Beta és Zita közötti távot meg elfelezzük és akkor tudni kire vonatkozik. – szólalt meg újra Ákos, miközben Beta irányába mosolygott, amit a lány értetlenül viszonzott. Nem értette, miért akarja őket Betti összehozni, ahogy az sem miért ült tőle távol Ákos. Túl zavaros volt ez a számára. Még azt sem fogta fel, miért jött zavarba Ákos közelségében. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy gipszes lába Betti mellett van. Lehet ő jön be neki? De akkor miért mondta rá, hogy gyönyörű?

- Én nem akarok játszani. – szólalt meg Beta mielőtt még jobban elmerülne gondolataiben. Játszani szülei miatt nem akar. Bárki kérdezhet róluk és ő nem fogja kibírni sírás nélkül. Mi van ha megint rosszul lesz? Nem akar előttük összezuhanni. Nem akarja elmondani nekik. Nem bízik még bennük, hiszen csak a nevüket tudja.

- Na látod. Nem ülsz mellé és már nincs is kedve. – mutogat közöttük Betti, megragadva az alkalmat, hátha összejön terve. Beta egyre zavartabban nézi őket. Betti el akarja küldeni Ákost ő mégis mellette ül. Fogalma sem volt mi folyik itt. A legjobban mégis az zavarta, hogy kezdett féltékeny lenni.

- Maradj már. – szólt rá mérgesen Ákos és aggódva nézte Beta arcát.

- Rosszul érzed magad? – kérdezte meg, mélyen Beta szemébe nézve.

Valahogy érezte, hogy a szülei miatt nem akar játszani. Tudatni akarta vele, hogy nem lesz semmi gond és mellette van, de nem tudta, hogy kéne. Képes lett volna bármelyik pillanatban oda ülni mellé, ha úgy alakulnak a történtek. Feltűnt számára, hogy Beta tekintetében most más érzelem is jelen van, de nem tudta mi lehet. A kérdésre végül egy fajrázás érkezett válaszul.

- Srácok. Mi lenne, ha most mindenkinek lenne két passz lehetősége? – Zita Ákosra nézett, aki a fejét rázta. Nem akarta elhinni, hogy ilyen nyuszi barátai vannak.

- Részemről rendben. – egyezett bele Zita. Zita válaszára bólintott Marcell is. Evelin a mellette ülő lányra nézett. Látta rajta, hogy valami nincs rendben.

- Felőlem is. – egyezett bele mire rögtön bólintott Viktor is. Beta megvonta a vállát válasz gyanánt, így csak nem lesz semmi baj.

- Gyáva nyulak. – duzzogott Betti.

- Akkor ezt megbeszéltük. – pörgette meg Ákos a középre húzott asztalon az üres palackot, ami egyből Beta mellett állt meg az üres részén. Betti egyből úúzni kezdett, mire Zita meglökte a lábával.

- Kit zavartál el? – ragadta meg egyből az alkalmat.

- Csobán. – vont vállat. A fiúk mérgesen néztek össze, majd közösen néztek Betti irányába, aki óva is intette.

- Vigyázz vele, ha kinéz magának, rád fog szállni. - intette óva.

- Már rám szállt. Kézbe tartom a dolgokat. – bízott benne.

- Én is azt hittem. Egy buliban kezdte el, majd folytatta az iskolában és a közösségi oldalakon. A fiúknak sem sikerült leállítani. Egy másik buliban látott egy lánnyal, azóta messziről kerül. – mesélte el röviden a történetet Betti.

- Buliba nem járok. A suliban a padtársam lett, a közösségi oldalakat meg megoldottam. – Ákos teste megfeszült, mikor meghallotta, hogy a padtársa.-  Nem fogja őket megtalálni. Te a lányokat szereted? – kérdezte meg a végén. A féltékenysége kezdett elmúlni.

- Sok sikert hozzá. A kérdésre nem válaszolok játékon kívül. Pörgess. – nyújtotta neki az üveget Betti.

A játék alatt kiderült, hogy Betti a lányokat jobban szereti, de a fiúkat sem kerüli el. Evelin nem csókolta meg Viktort elhasználva egyik passz lehetőségét. Zita felhívott egy ismeretlen számot, majd letette és mikor az visszahívta, azt mondta téves. Viktor levetkőzött alsónadrágig. Ákos nem udvarolt az ápolónőnek, mikor infúziót cserélt Beta karjában. Marcell körömlakkal felrajzolta a homlokára, hogy kanos vagyok. Beta passzolta a választ arra kérdésre, hogy miért került kórházba. Evelin a szeretnél kapcsolatot kérdésre, azt válaszolta, hogy először helyre akarja tenni az életét, de utána igen. Betti nem akarta letörni az egyik épített körmét. Zita két szemet rajzolt a hasán lévő varrás felé. Viktor nem nyúlt be Evelin felsője alá.