Együtt //befejezett//

XXXI.

- Hahó. – pöckölte fején Csongor. Ákos a kezét lebegtetné előtte. Már Megint egymáshoz hasonlítja őket. Nem csinálhatja, ezt tovább.

- Áú. – kapott a fejéhez és nézett rá mérgesen. – Mi van? – kérdezte.

- Azt kérdeztem, hogy hol volt Joe? Nem találkoztam vele. – kicsit meglepte, hogy a nevén szólította, majd eszébe jutott, hogy papája kosár edző, míg Csongor kosár csapat kapitány. Ráadásul ugyanabban az intézményben. Elég valószínű, hogy baráti közöttük a kapcsolat.

- Be kellett mennie a bankba, majd a biztosítóhoz. – válaszolt a kérdésre.

- Miért?

- Miért kérdezősködsz? – kérdezett vissza kikerülve a választ.

- Mert nem szeretek csendben vezetni, ha van egy társaságom, aki ráadásul elég dögös és randin van velem. – Beta újra zavarba jött. Füle mögé helyezett egy kósza tincset és az utat kezdte el nézni.

- Tegnap a kocsimmal történet egy kis koccanás és végig lett karcolva. – válaszolta meg a kérdést.

- Ugye jól vagy? Mióta van kocsid? Tudsz vezetni? Hogy történt? – bombázta újjakkal.

- Igen. Pár hónapja. Igen. Véletlenül. – válaszolt röviden a kérdésekre. Nem akarta részletezni, hogy szülei halála óta van kocsija. Nem akarta részletezni a tegnap történteket.

- Egyszer úgyis megtudom. – jelentette ki határozottan, mire ő megvonta a vállát.

- Mit találtál ki? – kérdezett ezúttal ő. Nem akart csendben lenni, mert akkor újra gondolkodni kezdene.

- Meglepi. – vigyorgott rá.

- Nem szeretem a meglepetéseket.

- Annyit elárulok, hogy több programot találtam ki. Köze lesz az állatokhoz, érdekes lesz, ha akarsz tudsz csinálni képeket és lesz egy kis szórakozás,  ami után elmegyünk enni.

- Bele fog férni egy délelőttbe? – vonta fel a szemöldökét Beta.

- Nem, de nincs semmi dolgod a délután. Ráérsz.

- De, igen. Programom van délután.

- Van pár ötletem mi lenne az és hidd el az enyém jobb. – Beta végül rá hagyta. Igaza volt.

Délután az ablakban tervezett volna olvasni. Szeret olvasni, de amint meglátná, az anya vagy apa esetleg szülő szót sírás lenne belőle. Ennél bármi jobb lehet. A beszélgetés hallgatásba fordult át. Nem volt nagy forgalom és Csongor nem mindig tartotta be a sebesség határt, így a fél órás út negyed óra lett. Nem közvetlenül a cél előtt parkolt le. A nap folyamán, úgyis kéne sétálni pár perceket. Késésben voltak, de nem nagyon foglalkozott vele.

- Kicsit sétálni kell. – állította le a motort.

- Jól van. – szállt ki a kocsiból. Nem volt ellenére a séta, még úgy se, hogy magassarkú volt rajta. Egész nap el tud bennük lenni és még a lába se fáj utána. Szereti őket, arra meg mindig figyel hogy kényelmes legyen.

- Erre. – sétált mellé és fogta meg a kezét. Beta el akarta venni a sajátját, de nem tudta. Csongor erősebben fogta, mikor észrevette, hogy mi a célja.

- Nem vagyok a barátnőd, hogy fogd a kezem. – mondta mérgesen.

- Beta. A mai világban, már nem tudni ki, mikortól, kinek a barátnője. A pasik nem mindig kérdezik meg. – vont vállat Csongor.

- Nem akarom, hogy fogd a kezem. – rázta meg a fejét lemondóan. Csongor győztesen mosolygott maga elé. Pár perc séta után megérkeztek az első helyszínre.