Együtt //befejezett//

LXXII.

Vasárnap délután van és Beta még mindig nem tudja mit írjon bemutatkozásként az emailre. A szobája egyes pontjai tele vannak papírgalacsinokkal, amiken különböző szövegek vannak. De egyik sem az igazi. Tegnap próbáltak neki segíteni a barátai, de annyira feszült és ideges volt, hogy inkább elküldte őket.  Nem akart velük ez miatt össze veszni velük, az ötletük meg nem volt hasznos. Miután elmentek telefonon váltott velük pár üzenetet, de semmi többet. Dalma óránként nézett rá, úgy ahogy most is.

- Hogy állsz? – nyitott be az ajtón.

- Úgy ahogy eddig. – gyűrt össze egy újabb papírt – Semmi használható.

- Hadd segítsek. – ajánlotta fel újra.

- Tegnap sem sikerült. – vettette oda durvábban a kelleténél.

- Igen, mert nem mondod el mit akarsz. – lépett be maga után becsukva az ajtót.

- Valami menő, figyelemfelkeltő, vicces szöveget, ami felkelti az emberek figyelmét. Nem sablonos és nem felsorolás.  Nem hosszú, hanem rövid és lényegre törő.

- Aha, és ha ilyet szeretnél, akkor minek írtál ilyet. – bontott ki egy galacsint – Sziasztok. Beta Fray vagyok 17 éves gimnazista. Horvátországból költöztem ide, szeretett papámmal élek. Szeretek új dolgokat kipróbálni . . . – olvasta fel a be nem fejezett szöveget.

- Az tegnapi. Azóta írtam jobbat, de nem elég jó. – húzta el a száját.

- Mondjuk ez. – lépett egyet előre és felvett egy újabb galacsint – Sziasztok. Beta Fray elhozta Horvátország hullámait, hogy megmutassa . . . – olvasta fel – Ez még rosszabb, mint az előző. Jó alakod van, ez nem is kétség. De mi az, hogy elhoztad Horvátország hullámait. Ez elég öntelt és te nem ilyen vagy. – rázta meg a fejét.

- Igen tudom, ezért is kuka. – mutatott a földre.

- A szoba az nem kuka. – kezdte el összeszedni az összes galacsint – Mit szólnál, ha írnál egy rövid bemutatkozást, amivel elmondod ki vagy. A végére meg kitalálnál egy mondatot, ami később is elkísérhet. – gondolkodott el hangosan.

- Nem rossz, de a bemutatkozás sablonos lenne. – húzta el újra a száját Beta.

- Akkor ne mutatkozz be. – vont vállat egy galacsint olvasva – Mondjuk ez nem rossz. Beta Fray vagyok 17 éves gimnazista. Az intézményben rá kellett jönnöm, hogy egy embernek több oldala van. Ismerd meg te is egy, vagy több személyiségem.

- Ez nem elcsépelt? – gondolkodott el rajta.

- De az, mégis igaz. Ráadásul, ha befutsz nem lesz két ember, aki ugyanazt fogja rólad mondani, mondjuk most sincs.

- Nem tudom, hogy érted. – rázta meg a fejét – Lefáradt az agyam. – dörzsöle meg a halantékát.

- Ezen nem lepődőm meg, mert alig aludtál. – rázta meg rosszallóan a fejét – Említek pár példát, hogy megértsd. Joe a szeretett, féltett unokáját látja benned, akit a világon a legjobban szeret. Ákos a szerelmét látja menned, még akkor is, ha nem mondta ki. Én a legjobb barátnőmet látom benned, aki vagányságával kimozdított a szürke hétköznapokból. És ott van Betti. A társaságunkban eddig ő volt a legszebb lány, de most már te a fiúk szerint. Így Betti valamilyen szinten a vetélytársát látja benned, nem véletlenül volt szűkszavú, mikor elmondtad a felkérést, mégis barátként tekint rád. A suliban nem egy fiú rád akart mozdulni, mert ők a szexi lányt látják. A suliban a lányoktól meg nem egy irigykedő, féltékeny pillantást kapsz. Ide kerültél és pár nap alatt az egyik legnépszerűbb személy lettél a suliban, csak te nem foglalkozol velük.