Együtt //befejezett//

VII.

-Mi van? – súgta oda halkan.

-Ő az. – válaszolta a srác.  A lány rögtön az új lány irányába nézett. Tüzesen végigmérte és megrázta a fejét. Aranyos, hibátlan arc. Szép hosszú haj. Vékony test jó idomokkal. Még az ő vonalait is meghaladta. El kellett ismerné elég szép a lány. Beta végig nézett a termen és csak egy üres helyet látott. A még mindig sokkosan bámuló fiú mellett.

-Üdvözlünk az osztályban. Remélem megtalálod a helyed és a társaság sikeres tagja leszel. – szólalt meg a tanár. Értesítve lett ő is a veszteségről, úgy ahogy az egész tanári kar. Joe papája kérte meg őket, hogy ne hozzák szóba a témát. A kérésnek eleget tett az osztályfőnök. Nem kérte, hogy mutatkozzon be, mert akkor el kellett volna mondania, miért váltott iskolát.

-Igyekezni fogok.

-A könyveid holnap reggel az irodában veheted át. Kérlek foglalj helyett hátul. – bólintott és elindult az üres hely felé.

Észre vette, hogy a srác mennyire nézi a másik padban lévő lánnyal együtt. Nem foglalkozva velük, kihúzta a széket és leült. Végig érezte magán a tekinteteket, de ő csak a tanárra koncentrált. A tanár elmondta, azt amit Beta már tudott. A jelentkezési lapokat tőle kell kérni és kitöltve kell vissza hozni. Azonban hallott új információt is, amiket a telefonjába fel is írt. Ezek közé tartoztak az éves programok, a szünetek, a tanulmányi versenyek és a szakkörök. A véradáshoz nagy nyomtatott betűkkel írta oda, hogy csak ötven kiló felett adhat. Fél órával később az osztályfőnök befejezte a mondandóját és kijelentette, hogy lehet a jelentkező lapokért menni. Elsők között pattant fel és ment oda a tanárhoz.

-Kérnék jelentkezési lapot a kosár csapathoz, a biológiai és a kémiai szakkörre. Ezen kívül érdeklődnék, van-e szükség segítőre az események megszervezéséhez.

-A lapok itt vannak. Segítőnek Molnár Csenge osztálytársadnál tudsz jelentkezni. Ő a diák tanács tagja. – mutatott a tanár a lány irányába, aki a mellette ülő fiúval beszélgetett. A tanár lassan kiment, vele együtt pár diák is távozott.

-Ő? Nézz már rá. – mondta Csenge mérgesen suttogva, miután testvére mondta neki, hogy bejön neki a lány.

-Azt csinálom. – nézet Beta irányába, aki őket nézte. - Gyönyörű.

-Tényleg szép, de látszik rajta, hogy egy depressziós kislány. A szeme karikás és halványan piros. Lemerem fogadni, hogy éjszakákat sírt át. A vékonyságáról nem is beszélve. Tuti éhezteti magát, lehet még direkt hány is. Biztos sokat piszkálták és azért költözött ide. – ítélte el jogtalanul és emelte ki a hibáit. Beta koncentrált, hogy pontosan értse mit suttognak. Jól értette a magyar nyelvet, de voltak számára, olyan szavak, amik nehézséget okoztak, főleg suttogás esetén.

-Nem hiszem. – védte meg a fiú a lányt, aki mindent hallott. Beta számára fájtak a hallottak, de be kellett vallania, hogy a kinézete hasonlít, arra az elképzelésre, amit a szőke csaj mondott. Hasonlít, de nem igaz.

-Sziasztok. – köszönt neki, majd a csaj felé fordult. Köszönést meg se várva bele kezdett a mondanivalójába. - Tudod elég rossz következtetéseket vonsz le. El se tudom képzelni, hogy ismered ki az embereke?. Az igazat megvallva, ahogy rád nézek, könnyen megállapítom, hogy sehogy. Van egy menő társaságod, akik nézik minden kívánságod. Szerintem a pasik sem egyszer fordultak meg nálad, de mivel nincs ki semmid jelenleg kapcsolatban vagy. Szerelmes vagy a pasiba, ezért se akarod másoknak mutogatni magad.   – Beta könnyen megállapította magában a lány ledöbbent arcáról, hogy nem hibázott. Csenge barátja végig, hallott mindent, de nem akart közbe szólni. Csendben emésztette a hallottakat és gyötört e a bűntudat.