LXXXV.

18 3 0
                                    

- Nem fog megenni. – fordult hátra mosolyogva.

- Tudom. Mégis olyan . . . hogy is mondjam? – gondolkodott el rajta.

- Ijesztő? A torkodban dobog a szíved? Bizonytalan? Aggasztó? – sorolta fel – Igen, tényleg az, de az élet mindig ilyen, mikor nem mi irányítunk.

- Nem tudom mikor irányítottam én utoljára. – hajtotta hátra a fejét – Egyáltalán irányítottam én valaha? – nézett rá tőle várva a választ úgy, hogy alig pár perce ismeri.

- Legutoljára ma irányítottad és egész jól csináltad. Az egész kialakult szituációt, eddig egy magad irányítottad.

- A haj rángatásnál és pofonnál valahogy nem, így éreztem.

- Beta, az a nő azért ütött meg, mert kétségbe esett. Ő vesztette el az irányítást nem te. Te rajtad múlik az élete hátra lévő része. – elgondolkodva nézett rá, de ő valahogy mégsem így érezte, mégis bólintott.

- Menjünk be. – csatolta ki magát.

Bent Bianka telefonáló alakját vették észre, így csak intettek neki és felmentek Fanni irodájába. Beta mély levegőt vett, kopogott. Egyből érkezett a belépésre engedélyt adó válasz, ami miatt lenyomta a kilincset, ezzel belépve az irodába.

- Sziasztok. Üljetek le. – mutatott a két székre.

- Szia. – köszöntek vissza.

- Hogy vagy? Fáj valamit? – kérdezte kedvesen érdeklődve, de látszódott rajta, hogy már most elege van.

- Azt hiszem jól, bár eléggé zavar a kialakult helyzet. – dőlt hátra a székben nagyot sóhajtva.

- Sejtettem. Mindenképpen szeretném tudni, te mit szeretnél? Utána persze elmondom én mit találtam ki.

- Én úgy gondolom, hogy meghúzom magam, de két rendőr szerint, ilyen opció nincs. Most rám figyelnek. Akármit csinálok az nekik érdekes. A közel jövőben megjelenő képek pedig ellenem lesznek. – húzta el a száját – Nem tudom mit csináljak.

- Először is szeretném elmondani, hogy a képek nem ellened, hanem érted vannak. Nagyon jól tudtad mivel jár, már nem tudsz visszavonulót fújni. – szegezte le határozottan. Nem akarta elveszíteni, mint modell, mert ahhoz túl tehetséges.

- Nem is akarok visszavonul. – rázta meg a fejét. A fotózások során rájött, hogy szereti, ezt csinálni, így nem akarja abba hagyni.

- Rendben. – bólintott – Elmondom én mit találtam ki.

- Hallgatlak. – dőlt előre figyelmesen.

- Mindenképpen kell egy interjút adnod. Fontos, hogy az emberek tőled hallják a történteket és ne maguk találjanak ki valamit. – tolt el egy lapot, amin az interjú részletei voltak – Ezen kívül szerintem érdemes megragadni a témát. Bántalmazott lettél, ahogy sokan mások a világon. Nem egy ilyen kampány van. Az egyikben szerepelhetnél.

- Nem akarok mindenki szemében bántalmazott lenni. – szakította félbe.

- Jó, mert én sem, így gondoltam. Egy határozott jellem leszel, követendő példa, aki igazságos módon kiáll magáért. Egy plakátra gondoltam, ami az lenne, hogy harcolj, valami frappáns szöveggel.  – Beta bólintott, ez olyan lenne, mint más fotózás, csak szöveggel. Benne van. – Megkérdőjelezték a kapcsolatod, így szerintem menjetek el együtt egy fontos eseményre. Látniuk kell, hogy néztek ki egymás mellett, mennyire értitek meg egymást. Minél többet látnak titeket szerelmes párként, annál hamarabb fogadnak el titeket.

- Nem fogok nélküle beleegyezni. – jelentette ki határozottan.

- Sejtettem. – ismerte már és tudta, hogy mások nevében nem dönt. Elé tolt két papírt. – Egyik a tiéd, másik a barátodé.

Együtt //befejezett//Donde viven las historias. Descúbrelo ahora