Együtt //befejezett//

LXXXVI.

- Felvetted már? – kiabált be Dalma izgatottan.

- Igen. – fogta meg a függönyt – Akar mit mondasz előre kijelentem, vagy ez, vagy semmi. – húzta el a vörös anyagot ezzel felfedve magát.

- Úristen. – kapta a szája elé a kezét – Ha én hercegnő voltam, akkor te vagy a királynő, ez a ruha gyönyörű, egyszerűen mesés.

- Végre. – sóhajtott fel megkönnyebbülten, de magában tényleg királynőnek érezte magát.

- Ne izélj már, eddig egy ruhára se mondtad, azt amit erre az előbb. - forgatta meg a szemét - Te is nagyon jól tudod, hogy egyik ruha sem volt tökéletes, ezzel ellentétben.

- Szóval a másik ruhát nem nézed meg? – kérdezte az eladó mosolyogva.

- Nem. – vágta rá egyszerre a két lány. Beta hangján a megkönnyebbülés is hallható volt, amiért nem kellett több ruhát magára rángatnia. Mégis ami a legjobban kivehető volt az az elégedettség.

- Ajánlhatok esetleg cipőt a választott ruhákhoz? – kérdezte kedvesen, mire két bólintás érkezett válaszul.

10 perccel később már a magassarkú cipőket próbálták fel. Dalma egy núd színű, zárt orrú tűsarkút választott, amit a bokájánál egy vékony gyöngyös pánt tartott. Beta a ruhához passzoló magassarkú szandált választott. Lábfejénél két egy centis selyempánt keresztezte egymást, míg bokájánál dupla pánt tartotta, ami szintén selyem volt. Az egész cipő hét centit dobott a magasságán Dalmával ellentétben, mert ő a közel öt centisben alig tudott menni, nem hogy táncolni.

- Jól van lányok. – állt fel a kezét porolva az eladó – A ruhákat a cipőkhöz kéne igazítani, úgyhogy egy utolsó próba és után mehettek is.

Beta sóhajtva állt fel a gondolatra, miszerint még utoljára fel kell venni a ruhát. Dalma izgalmában felugrott megfeledkezve a magassarkúról, így hamar a padlón találta magát. Beta aggódva sietett hozzá, míg az eladó próbálta felfogni a történteket.

- Jól vagy? – kérdezte Beta aggódva.

- Igen. – mozgatta meg a bokáját, ami már most dagadásnak indult, ezért nem is lepődött meg senki, mikor felszisszenve kapott oda – Vagyis nem. – nézett fel aggódva.

- Nyugi. Tudod mozgatni, így nincs törés. – próbálta nyugtatni, miközben óvatosan kibújtatta a lábát a cipőből.

- Mi van, ha nem tudok, így táncolni. – borult a nyakába sírva. Beta vigasztalóan simogatta a hátát.

- Fogsz táncolni. Elviszlek orvoshoz, megnézi és rengeteget pihenteted. Max két hét és teljesen rendbe jön, de már előtte is tudsz vele közlekedni.

- Biztos? – nézett fel rá reménykedve.

- Biztos. – simogatta meg a karját – Azt hiszem új cipőt kell keresned. – emelte fel a cipőt, aminek a sarka elkezdett lejönni az esés miatt.

- A cipő. – kapott érte aggódva, majd az eladóra nézett – Kifizettem. – vágta rá rögtön.

- Annak örülnék, de jelenleg a bokád miatt jobban aggódom. – mutatott az említett testrészre, ami már körülbelül a duplája volt és enyhén kék, zöld árnyalatú – Sajnos nem tudok jéggel szolgálni.

- Köszönjük a segítségét, de jobb, ha minél hamarabb orvoshoz viszem. – köszönt el Beta, óvatosan felsegítve Dalmát, aki a cipő sarkát mozgatta – Kérem válasszon egy hasonló, lapos talpú cipőt. Amint végeztünk visszajövök és fizetek, amennyiben így megfelel magának.

- Persze, jó lesz. – nyitotta ki előttük az ajtót. Dorián, amint meglátta őket egyből kiugrott a kocsiból és ölben vitte el Dalmát a kocsiig és tette be a hátsó ülésre. A lába alatt behajtotta a zakóját és elindította a járművet, míg Beta elkezdte Zolit hívni.

~ Szia Beta. – köszönt a telefonba amint felvette.

~ Szia. Történt egy kis baleset és kéne az orvosi tudásod. – húzta el a száját Dalma lábára nézve.

~ Jól vagy? Mi történt? Oda küldjek egy kocsit, vagy be tudsz jönni a kórházba? – kérdezgette aggódva.

~ Nem velem történt. A barátnőm Dalma felesett. Feldagadt és kék, zöld lett a bokája. Tudja mozgatni, úgyhogy szerintem nincs törés. – mondta el a tapasztaltakat.

~ Gyertek be a kórházba és megnézem. A portán várlak titeket. Tolószék kell, vagy tud menni? – tett fel egy újabb kérdést.

~ Amikor kijöttünk az üzletből rám támaszkodva, szökdelve tudott közlekedni, de majd Dorián beviszi. – Dorián a neve hallatán egyből bólintott.

~ Ki az a Dorián? – kérdezte meg, mert az ő neve nem volt számára ismerős, pedig ismeri a fia baráti körét.

~ Majd mindent elmeséltek. Megjöttünk a kórházhoz, most leteszem, szia. – köszönt el.

~ Rendben. Itt leszek. Szia. – tette le a telefont.

Fél órával később Dalma bekötött lábban hagyta el az egyik vizsgálót. Ez alatt az idő alatt Beta röviden elmesélte a napi történteket és bemutatta Doriánt neki. A két férfi hamar megtalálta a közös hangot már az első szavak után.

- Megzúzódott. – mondta Dalma továbbra is a kezében tartva a magassarkút.

- Pihentesd sokat és jegeld. Hamar meg fog gyógyulni. – mondta el Zoli, mire Beta amoly: na mit mondtam, pillantással illette.

Dorián visszament a szalonhoz, ahol Beta kifizette a ruhák bérlési díját. Mivel Dalma nem tudott bemenni, így az övét is ő állta. A cipőket elkérve hagyta el az üzletet. Haza érve egyből lekezelte Dalma lábát. Még krémmel is bekente, ami jobban segíti a gyógyulást. Egy órával később átjött hozzá Ákos és mindent átbeszéltek a mai nappal kapcsolatban. A fiú húzta a száját, de végül belement az interjúba. Mondván, ha ez szükséges akkor nem akadályozza benne, de ő a későbbiekben a háttérben akar maradni, amit Beta teljesen megértett és hálásan megköszönte beleegyezését. Estére járt az idő, így Ákos ott aludt, de másnap hamarabb is kelt, hogy időben át tudjon öltözni még az első óra előtt.

Másnap Joe kamerákat szereltetett fel a házra biztonsági okokból kifolyólag. A rendőrségre is elment intézkedni a riporterek miatt. Az épületből egy papírral a kezében lépett ki, ami kijelentette, hogy minden cikk lehozása tilos amihez az ügynökség, vagy ők nem járulnak hozzá. Dalma a baleset után péntekig az ágyban feküdt, csak a tánc próbákra ment el. Mindegyik végzős osztályban a próbákon egyre jobban megy a tánc, de a hétvégi buli ugyanúgy meg lesz tartva. Ebben a pár napban Beta sikeresen megemésztette a történteket. Hogy az élete gyökerestül felfordult. Az iskola folyosóin hol elismerő, hol irigykedő, hol tetettet mosolyokat kap. Hirtelen mindenki jóba akart lenni vele. Meghívták az asztalukhoz, elhívták különböző délutáni programokra és még a táskáját is vinni akarták. Beta ezeket az alkalmakat egytől – egyig visszautasította. Nem a hírneve miatt akar barátokat. Neki tökéletesek azok akikkel, eddig is jóba volt. Ezt észre vették ők is, így még szorosabb kapcsolat alakult ki közöttük. Örülök és egyben, hálásak voltak, amiért nem hagyja őket ott. A sok visszautasítás következménye lett, hogy többen megpróbáltak neki keresztbe tenni azzal, hogy hamis dolgokat pletykáltak róla. Volt, olyan aki szándékosan meglökte a folyosón. Ákos ezeknél az alkalmaknál végig mellette volt. Reflex szerűen kapott karja után, amikor majdnem elesett, majd testőr szerűen állt mellette távol tartva tőle a többieket. A pletykáknak nem hitt. Többször vitába szállt a többiekkel. Egyszer még verekedésig is elfajultak a dolgok, ennek köszönhetően most felrepedt szájjal mosolyog az előtte álló szépséges barátnőjére, aki nagy magyarázásba lendült a bolt sorai között.