Együtt //befejezett//

XXX.

Gondolkodás nélkül csókolt vissza. Karjait a fiú nyaka köré kulcsolta, míg ő a derekára szorított. Ákos végig simított nyelvével Beta ajkain és bár szabad utat adott neki a fiú elhúzódott tőle. Mélyeket lélegezve néztek egymás szemébe. Beta tekintetére egy kis zavarodottság ült ki. Nem értette, miért húzódott el tőle? Többet akart ebből a csókból. Soha életében nem érzett ilyet közben. Egyszerre remegett a teste és dermedt meg a döbbenettől. Orrán lélegzett mégis úgy érezte nem kap levegőt. Bizsergett a teste és kiszáradt a torka. Úgy érzete, hogy csak ők ketten vannak a világ ellen. Ami kissé vicces mert a világon nem csak ők ketten vannak.

- Még nem kellett volna megtennem, de már nem bírtam tovább tartani magam. – döntötte homlokát Beta homlokának.

- Miért húzódtál el? – kérdezett rá, arra ami a legjobban foglalkoztatta.

- Beta. Nemrég vesztetted el a szüleidet. Az előbb mondtad, hogy hiányoznak neked. Nem akarom, hogy gyásztól ködös elmével, olyat tegyél amit nem szeretnél. – Beta dühösen nézett rá.

- Hiányoznak a szüleim, de tudom mit miért teszek. Ha nem akartam volna a csókot ellöktelek volna magamtól. – halkult el a végére.

- Akartad? – nézett rá meglepetten Ákos.

- Menj el orvoshoz. Szerintem te is vak vagy. – lökte el magától és előre sietett.

Nem akarta elhinni, hogy ekkora hülyeséget mondott. Ő a vak mégis elejétől fogva látja, mennyire akarja őt Ákos. Ő meg lát és mégsem veszi észre, hogy érzései viszonozva vannak. Ha nem vágyott volna a csókjára, nem vette volna akadozva a levegőt, mikor csak a száját simogatta. Még most is érzi az érintését. Még most is vágyik a csókjára. Nem érti miből gondolhatja, azt hogy nem akarja? Még a nyelvének is szabad utat adott. Vissza akart menni hozzá. Meg akarta csókolni. Újra érezni akarta ajkait a sajátján. De nem tett semmit. A kormányra döntötte a fejét és várt. Várt arra, hogy beszálljon a kocsiba és haza mehessen. Nem akarta itt hagyni, ahhoz túlságosan is szerette. Mert igen, szerette és a csók kellett hozzá, hogy erre rájöjjön.
Ákos leblokkolva állt ugyanazon a helyen. Nem értette mi volt ez az előbb? Ő, csak jót szeretett volna tenni. Nem akarta, hogy hozzá meneküljön a gyászból. Nem akart a menedéke lenni. Ő támasz akart lenni, aki megvárja míg tényleg bele nem szeret. Arra azonban nem gondolt, hogy nem lehet a támasza, ha nem akar a menedéke lenni. A kettő együtt jár. Külön nem működik. A menedék biztonságot ad. Az ember, akkor támaszkodik valakire, ha az adott a személy mellett biztonságban érzi magát. Percekig állt ott mielőtt beszállt a kocsiba.

Beta elindította a járművet és haza felé vette az irányt. Ákos észrevette, de egy szót sem szólt. Kínos, feszült csend uralkodott közöttük. Beta az útra koncentrált. Ákos a jobb oldalt figyelte. Kópé meg hátul aludt a pléden. Beta végül is tett egy kitérőt. Nem akarta, hogy törött lábbal sétáljon, így a panel előtt tette ki. Ákos megköszönte neki, elköszönt tőle, majd bement az épületbe. Beta haza érve az ágyba dőlt. Kópét simogatva nézte az ágya feletti kék anyagot. Véletlen egybeesés lehetett, mert Ákos is az ágyán feküdt, csak ő a plafont nézte.

Beta másnap reggel a csengő hangjára ébredt fel. A fejére húzta a paplant megpróbálva kizárni a hangot, esélytelenül. Valaki továbbra is a hangosan rikácsoló tárgyra támaszkodott, ráadásul még Kópé is ugatni kezdett. Mérgesen fújatva bújt ki az ágyból. A paplant maga után húzva ment ajtót nyitni. Az ajtóból Csongort vette észre, aki még mindig a csengőt nyomta.

- Hagyd már abba. – szólt rá. A fiú felnézett és látványosan végig mérte a kócos hajú, férfi pólóban álló és a paplant magához szorító lányt. A paplan vékony, formás lába mellett ért a padlóról. A kapuból észrevehető volt szeplős arcán lévő párna nyoma. A szemei fel voltak dagadva és pirosok voltak. Ajkai ki voltak száradva. Nem volt így szép az arca, de a ki látszódó lábai elterelték arcáról a figyelmet. Aranyosnak találta alacsony termetét, melyet egy hatalmas paplan fedett hátulról.

- Beengednél? – kérdezte Csongor.

- 9 volt megbeszélve. – dőlt az ajtónak.

- Negyed 10 van. 9 óta itt vagyok és nyomom a csengőt. – Beta döbbenten hallgatta a mondatot. Negyed órája szól a csengő és most kelt fel rá? Fura, még soha életemben nem fordult elő ilyen. Ráadásul hónapok óta nem aludt eddig.

Levette a kulcstartóról a kulcscsomót és oda dobta neki. Csongor egy kézzel elkapta a csomót, majd kinyitotta a kaput. Beta hátat fordított neki és a szobájába ment, amit kulcsra zárt be maga után. Nem bízott benne, és nem akarta, hogy benyisson miközben ő készül.

Fekete ruhát vett fel, ami szabadon hagyta a hátát. A derekára egy vékony övet tett. Haját ki fésülte, majd felkontyolta. Fújt magára parfümöt. Felkapta a tegnapi táskáját és cipőjét, kinyitotta az ajtót és kiment a szobából. Csongort a kanapén ülve látta meg.

- Reggeliztél? – kérdezte Beta. Csongor elrakta a telefonját és ránézett. Alaposan végig mérte újra és újra. Formás lábait térdig takarta a ruha. Széles csípőjét kiemelte a vékony derekán megkötött öv. Kebleit feszesen fedte a ruha, jól kiadta kerek domborulatát. Dögösnek tartotta, ebben az öltözetben. A ruha egyszerű volt, vonalait mégis jól hangsúlyozta ki. Arcát még nem csinálta meg, így továbbra sem nyújtotta a legszebb látványt.

- Igen.

- Harapok valami és mehetünk. – tudta hogy néz ki a feje, de esze ágában sem volt megcsinálni.

- Rendben. – nézte végig, ahogy a lány kecses mozdulatokkal a konyha felé indul.

Csongor végig nézte, ahogy áthaladt a nappalin és a konyhába ment, így rálátást nyert Beta hátára. Szó szerint a hátára. Megpillantotta a szabadon hagyott bőrt és a lapockáján ékeskedő szeplőket. Kíváncsi volt rá hogy a vállán is van-e. Még nem találkozott olyan személlyel, akinek a hátán szeplő látható, ez még jobban vonzotta, alakja és szép arca mellett. A hátán lévő kivágás körülbelül a közepéig ért. Ezzel a vágással, már nem tartotta egyszerűnek a ruhát. Lentebb nézve megnézte a seggét. A szoknya tökéletes felvette itt is az alakját.

Beta végül is egy almát evett. A fürdőben megmostam a fogát és az arcát. Az utóbbit bekente arckrémmel. A bőre így kisimultnak tűnt. Gyorsan átment a szobájába és felvette a napszemüveget vörös, duzzadt szemét eltakarva.

- Mehetünk. – bújt bele a szandálba.

- Végre. – sétált a háta mögé és ölelte át a derekát, fejét a vállára támasztva - Fél órával tovább kell velem maradnod. – Beta a mondat hallatán oldalra fordította a fejét. Az arca Csongor orrához ért. A lány zavarában elpirult a fiú nagyot nyelt. Túl közel volt hozzá. Orra érintette a puha bőrét. Segge középpontja alatt volt egy kicsivel alacsony termete miatt. Nyakán érezte heves szívverését. Hatással volt rá egy apró kis mozdult is. Talán mégis meg tudja magának szerezni és amint az övé lesz minden gondját elfeledteti vele. Beta lehajtotta a fejét és kilépett karjai közül.

- Miért? – kérdezte meg zavartan. Magában kezdte el magát szidni. Nem jöhet tőle zavarba, ha Ákost szereti.

- Fél órával később van. – Beta bólintott és kilépett a házból.

A kocsi kulcsokat nem vette el, mert emlékezett a ház előtt parkoló fekete járványra. Csongor kiment a házból, így Beta bezárta az ajtót és a kaput, míg a fiú kinyitotta a kocsi ajtaját az anyósülés felől.

- Hölgyem. – hajolt meg a kezével az ülés felé mutatva. Oldani akarta a hangulatot, mert jól észrevehető volt Beta mozdulatain, hogy mennyire zavarban van. Beta pukedlizett egyet és beszállt.

Elmosolyodott és gondolkodott. Gondolkodott, hogy miért jött az elsőbb zavarba, mikor nem egy pasival került hasonló helyzetbe. Nem egy szende szűz lány, aki még sosem csókolózott. Ő egy szűz lány, aki egyszerre több pasival is kavart és került forró helyzetbe. Szerencsére mindet sikeresen megoldotta és egyszersem történt, olyan amit nem akart. Miért más az ő közelsége, mint más pasiké. Ákos ölelésétől nem jött zavarba, de a csók után határozottan meg tudta állapítani, hogy szereti. Lehet egyszerre két embert szeretni? Lehet Csongort is szeretné, ha megcsókolná? Nem hagyhatja, hogy megtörténjen. Így se tudja, hogy miért jött zavarba egy öleléstől? Nem hagyhatja, hogy össze kuszálódjanak az érzései még ennél is jobban. I