Együtt //befejezett//

LXXXI.

Az utat kellemes beszélgetéssel töltötték el. A következő állomásuk a Margit-sziget volt, ahol sok finomsággal megterített pléd és egy szál fehér rózsa várta őket, az utóbbi csak a lányt.

- Ezt, hogy szervezted meg? – kérdezte Beta, amint megpillantotta a piknik helyszínét.

- Mint mondtam, mindenki tudott róla. A többiek szervezték meg és őrizték a helyet míg nem értünk ide.

- Nem is láttam őket. – értetlenkedett továbbra is.

- Ők láttak minket. – mutatott a távolodó autó irányába. Beta mosolyogva rázta meg a fejét. Köszönete képpen egy puszit nyomott arcélére, nem akarta szóban is megköszönni, mert úgyis, azt mondaná, mint nem rég: a nap végén köszönd meg.

A piknik kosárban kész szendvicsek, gyümölcsök és csokik voltak találhatóak, mellette szénsavas és mentes üdítő állt. A rózsa már Beta kezében volt és melyet szagolt bele. Imádta az illatát és az, hogy külön fehér rózsát vett neki, hatalmas boldogsággal töltötte el. A piknik során rengeteget beszélgettek és nevettek. Amint mindent elfogyasztottak, összepakoltak és újra kocsiba ültek. Ez az út egy kicsit hosszabb volt, de ugyanúgy kellemes hangulatban telt el. Szentendre, a következő állomás helyszíne. Vettek két-ket gombóc fagyit. Beta egy oreost és egy málnás fehércsokit kért, míg Ákos citromot és pisztáciát. A színes esernyők alatt kezdtek el sétálni egymás kezét fogva.

- Gyönyörű ez a szín kavalkád. – mondta ki hangosan Beta a véleményét – Miért tettek fel ilyen sok esernyőt? – érdeklődött

- A fő oka, hogy árnyékot ad, ami mellett a sok szín pozitív hangulatot hoz az embereknek. – húzta magához közelebb – Egy szóbeszéd szerint, amelyik esernyő a legjobban tetszik, az teljesíti egy kívánságod, ha háromszor körbe fordulsz alatta és addig állsz alatta egy lábon, amíg befogott orral végig tudod tartani a lélegzeted. – nézett rá széles mosollyal az arcán.

- Tényleg? – kérdezte Beta csillogó szemekkel.

- Igen. – bólogatott hevesen.

Beta rögtön az esernyőket kezdte el nézni és megkereste, azt ami a legjobban tetszik neki. Egy piros, kék, zöld, sárga színű esernyőt választott, aminek a széle kicsit szakadt volt. Megviselt, mégis ugyanolyan hasznos, mint a többi. Nagy lelkesedéssel, kitárt karokkal fordult körbe alatta háromszor, majd megállt egy lábon, vett egy mély levegőt és befogta az orrát. Magában elmorogta a kívánságát: minden maradjon, olyan mint most. Gyermeki lelkesedését Ákos röhögése zavarta meg. Felhúzott szemöldökkel nézett rá, aki már levegőt is alig kapott a nevetés miatt. Beta szabad kezével kalimpálni kezdett jelezve, hogy mondja el mi, olyan vicces de ő továbbra is nevetett. Bosszúsan szökdelt, úgy hogy neki háttal legyen, de továbbra is az esernyő alatt álljon. Hallotta Ákos közeledő lépteit és a nevetését, majd a kezeit érezte meg derekán.

- Nincs ilyen szóbeszéd. – mondta a fülébe továbbra is nevetve. Beta mérgesen engedte el az orrát és tette le a földre felemelt lábát, majd a  könyökével a gyomrába könyökölt. – Áú. – görnyedt be Ákos és már nem nevetett.

- Megérdemled. – fonta össze durcásan a karjait – Becsaptál. – nézett rá mérgesen.

- Sajnálom. – ölelte volna magához, de Beta nem engedte neki.

- Nem is sajnálod. – húzta össze szemöldökét.

- Nem, tényleg nem. – rázta meg a fejét mosolyogva - Baromi vicces volt, mégis aranyos.

- Nem érdekelsz. – fordított neki háttal.

- Nem hiszek neked. – kapta fel mennyasszony pózba és háromszor körbe fordult vele az esernyő alatt – Szeretlek Beta Fray. – kiabálta el magát a karjaiban tartva a már piros arcú barátnőjét.