Együtt //befejezett//

XXXIII.

- Hol vagyunk? – kérdezte meg Beta.

- Magyar Nemzeti Múzeum előtt megyünk el mindjárt. – válaszolt Noel. Beta elismételte a választ a telefonba. A válasz az volt, hogy üljön be, abba a pizzériába, ami mellett elmentek míg ő odaér. Beta beleegyezett az ötletbe és megköszönte, hogy érte jön.

- Félre tudnál húzódni? – kérdezte Noelt, mire ő bólintott.

- Miért? – kérdezte Gergely.

- Egy barátom értem jön. Az előbb elhagyott pizzériát beszéltük találkozó helyszínnek.

- Megyünk veled. – jelentette ki Hanna.

- Nem szükséges. – rázta meg a fejét.

- Az állítólagos barátod nincs jó kedvében. Nekem még be is húzott egyet mert segíteni akartunk. Jobb, ha veled maradunk, míg nem jön meg a barátod, akit felhívtál. Amúgy is szeretnénk tudni, mi történt veled, ha már belekeveredtünk. – érvelt Gergely.

- Igaz. – látta be Beta. Noel megfordult a legközelebbi lehetőségnél, majd bementek a Donna Mamma Pizza Napoletana pizzériába.

- Jó napot. Van szabad asztaluk. – ment a pulthoz először Noel.

- Igen, erre tessék. – indult el egy pincér ruhában lévő lány. - Az étlapok. – tette le őket az asztalra és elsétált.

- Milyen kedves. – támaszkodott a kezére Hanna. A kijelentésre felnevettek. Egyedül Beta mosolygott.

- Hallgatunk. – nézett rá Noel.

- Pók fóbiám van. Meglátok egy élő pókot és pánik rohamot kapok. – mondta el.

- Ott nem volt elő pók. – szólt közbe Hanna.

- Ez igaz, de sok volt a mű és a festett. Úgy tűnik, ez úgy hatott rám mintha elő lenne. – vont vállat Beta.

- Nem is volt sok. – értetlenkedett Gergely.

- Egy tériszonyosnak már az egy-két méter magas tud lenni. Egy pók fóbiás személynek az egy-két pók sok és ott több volt mint kettő. – érvelt Beta.

- Igaz. – helyeselt Noel.

- Én fizetek. – jelentette ki Beta.

- Közösen. – tiltakoztak egyszerre.

- Miattam kerültek, ebbe a helyzetbe. Az a legkevesebb, hogy én fizetem. Ráadásul Gerge6 még meg is sérült. – mutatott a szemére. Össze néztek és pár másodperc múlva bólintottak.

- Rendben. – adtak hangot döntésüknek.

- Tudni szeretnéd mi történt míg nem voltál magadnál? – kérdezte kedvesen Hanna.

- Elég az amit mondtatok.

- És tényleg a barátod? – kérdezte Noel.

- Dehogy is. – vágta rá rögtön.

- Akkor az volt? – kérdezte Hanna értetlenül, mert a pasi azt mondta a barátnője, ő meg tagadja.

- Nem. – rázta meg a fejét.

- Akkor elmondanád honnan ismered? – kérdezte Gergely.

- Az osztálytársam és holnaptól mellette kell ülnöm, mert ott volt szabad hely. Háromszor találkoztam vele akkor is pár percig. Elhívatott randizni, mibe belementem, így békén hagyják a barátaimat. Ma találkoztam vele negyedik alkalommal, ami tudjátok hogy végződött. – engedte ki a haját a kontyból. Lehet a mai nap egy jel volt arra, hogy jobb ha elkerüli, mert mellette veszélyben van? Mindenképpen át kell még gondolnia a történteket.