Együtt //befejezett//

XLIII.

- Beta megjöttem. – hallatszódott Joe hangja.
Beta szó nélkül fogta meg Ákos kezébe és indult el a konyhába. Tudta, hogy papája első dolga miután haza ér, hogy turmixot készít a konyhában. Ez most sem volt másképp. Mire beértek a konyhába már a kézi eszköz hangja hallatszott.

- Milyen volt az edzés? – kérdezte Beta az ajtón dőlve. Ákos mellette állt meg egy lépésre.

- Egész végig futottak. – fordult felé és észre vette a mellette álló személyt – Kettesben voltatok egész végig? – kérdezte összehúzott szemekkel a fali órára amin hat óra múlt.

- Jaj Joe papa. – szólt meg Ákos előtt – Ugye nem hiszed, azt hogy történt köztünk valami. – fonta össze a karjait felhúzott szemöldökkel.

- Elmondanád? – tért ki a válasz elől.

Tudta, hogy Beta szó nélkül mondaná el az anyjának. A felől sem kételkedett, hogy Adele fogja hallgatni a történteket telefonon keresztül. Nő nőnek könnyen elmondja az ilyent, főleg, ha azzal a személlyel bizalmas kapcsolatuk van. Fogalma sem volt neki elmondaná, vagy sem. Ő férfi és nem nő, arról nem is beszélve, hogy nem hitt a bizalmas kapcsolatukban. Ha bíznának egymásban, akkor Beta elmondta volna, hogy magát okolja a baleset miatt és ő sem kért volna segítséget Csongortól. Mindkét fél tisztában volt ezzel.

- Joe papa. – sétált oda hozzá és állt meg előtte felnézve rá – Tudom, hogy nem beszélünk sokat és szinte semmit nem mondunk el a másiknak. – papája helyeslően bólintott – Te vagy az egyedüli családtagom, ha nem lennél és segítenél, már én sem lennék. – hajtotta le egy kis időre a fejét – Szükségem van rád. – nézett a szemébe – Ha történni fog valami köztünk te leszel az első akinek elmondom. – nyújtotta felé mosolyogva a kisujját.

- Mikor fogod, ezt kinőni? – kérdezte mosolyogva örege.
Ezt még ő tanította neki kiskorában, mikor cukor mentes csokit kapott tőle. A szülei ellenezték mondván egy gyereknek szüksége van a cukorral. Beta mégis minden alkalommal kért mikor papája ilyet evett. Ízlett neki és bőven vitt be cukrot a mamájától kapott titkos édességekből, többet is a kelleténél.

- Soha. – ölelte át derekát mosolyogva. Tudta, hogy van mit elmesélnie a napokban történtekről, amit ma el is fog mondani.

- Azt hiszem ideje mennem. – törte meg a csendet Ákos.

- Ki kísérlek. – engedte el papáját.

- Szerdán kellene a segítséged. – nézett határozottan Ákosra Joe.

- Miről lenne szó? – nézett rá érdeklődve. Joe lenézett unokájára, aki össze húzott nyakkal nézett fel rá arcán kínos mosollyal. Joe lemondóan megrázta a fejét és folytatta: - A pénteken ütköztetek egy kocsival. A másik fél kártérítést követel. Az elmondottak alapján, pedig ő hibázott, ami a kamera felvételen is jól látszik.

- Kamera? – szólt közbe Beta.

- Igen. Ma kértük el az ügyvéddel a közelben lévő felvételeket. – nézett le rá mérgesen, mert utálta, ha félbe szakítja valaki – A lényeg, hogy én nem fizetek ezért bíróságra ment az ügy és szerdán lesz a tárgyalás. El kéne mondanod, amit láttál.

- Azt is ami utána történt? – kérdezte meg a lányt nézve a beszélgetésre utalva. Joe tudta miről beszéltek.

- Amennyiben rá kérdeznek mi történt utána, igen, el kell mondanod. – nézett rá szigorúan. Beta lehajtotta a fejét és a lábát kezdte el nézni. – Akár mi is fog történni az igazat kell mondanod. Nem hallgathattok el semmit. - Beta nagyot sóhajtva határozott tekintettel nézett Ákosra. A lényeg, hogy ne fizessenek