Együtt //befejezett//

XV.

- Láza van, nem is kicsi. – alaposan megvizsgálta és észrevette duzzadt szemeit. - Mi történt? – kérdezte idegesen fiát, miközben injekciót adott be neki.

- Beszélgettünk, rákérdeztem a csuklójára és elmondta, hogy meghaltak szülei. Mondtam neki hogy sírja ki magát és mikor abbahagyta ez lett. – mérgesen nézett fiára. Csak egyszer tanulná meg tartani a száját.

- Az ég szerelmére. Már elmondtam neked, hogy akin vágás van azzal óvatosan, mert nem tudni miért csinálták. Joe mosolyogva távozott innen, mikor látott titeket beszélgetni. Most hívhatom fel és mondhatom el neki, hogy holnap délután mehet haza az unokája. Gratulálok fiam. – Ákost a szülei mindig is keményen fogták.

- Miért vesztette eszméletét? – kérdezett rá, mert ez érdekelte a legjobban.

- Nagyon jól hallottad, mikor elmondtam és ehhez hozzá jön, hogy ebben a pár órában semmit nem pihent. Kitudja mennyi ideig sírt. Megsem lepődők, hogy az a kevés energiája is elfogyott. -  Ákos sajnálta, hogy miatta romlott az állapota, de rendkívül őrült neki, hogy elmondta mi történt szüleivel.

- Sajnálom. – az apja megrázta a fejét és elkezdte megvizsgálni Zitát.

- A hasad nem kemény és a varrás is szépen gyógyul. Ha gondolod már ma hazamehetsz, de ne erőltesd meg magad. A suliba ezen a héten még ne menj.

- Köszönöm. – Zita rettentően őrült a hírnek. Még nyár közepén megműtötték, de nem tudták kiengedni, mert a műtét után sokáig volt az intenzíven. Ráadásul egyszer a varrat is felszakadt neki, amit újra össze kellett ölteni. Az orvos a fiára nézett, aki még mindig Beta mellett ült az ágyon. Egyszersem látta még így nézni és senkinek nem engedte meg, hogy a vállán sírjon. A fiához sétált és megállt mellette.

- Vigyázz rá, ha már fontos neked. – Ákos felnézett és bólintott. Nem tagadta le, fölösleges lett volna. Az orvos kint felhívta Beta papáját, aki először be akart jönni, de lebeszélte róla, mondván most úgyis alszik és még fog is egy ideig. Joe nehezen beleegyezett és folytatta a kutyának való bevásárlást.

Csongor első dolga az volt órák után, hogy felhívta edzőjét. Nagyon aggódott Beta miatt, mert nem ment suliba. Joe közölte vele a történteket és tájékoztatta róla, hogy holnap sem megy. Csobán be akart menni meglátogatni, de nem tette meg. Mégis hogy jött volna ki, hogy odaállt. Ráadásul Beta el is küldte. Marad az eredeti tervnél. Majd a suliban barátkozik meg vele, addig is aggódni fog érte, míg meg nem látja belépni az épületbe. Míg nem ül le mellé a padba.

Ákos és Zita beszélgettek egymással. Megbeszélték, hogy holnap hárman együtt hagyják el a kórházat. Zita marad még egy napot. Beta délután távozhat. Ő meg már rég elmehet. Zitának feltűnt, hogy Ákos érez valamit a lány iránt. Kérdés sem volt, hogy több időt fog vele tölteni és a társságukban is találkozni fognak. A barátaik délután fognak bejönni, olyan öt óra körül, ahogy szoktak. Zita úgy döntött két órával később, hogy visszapihen. Ákos maradt egyedül ébren, így visszament az ágyához és ő is lepihent. Délután négy óra körül felkelt Evelin és olvasni kezdett. Nem zavarta alvó társaságát. Néha letörlött egy-két könnycseppet a szerelmes könyv hatására. Feltűnt neki, hogy egy új lány van a szobában, aki szintén szebb nála, így halk szipogásba kezdett.

Beta álmát megint ellepték a rossz emlékek. Mély levegőket véve pattantak ki szemei. Képzelete újra lejátszotta előtte szülei balesetét. Ahogy próbálta magát nyugtatni észrevette, hogy valaki sír. Szétnézett a kórterembe és meglátta Evelint. A nevét Ákos mondta el neki.

- Szia. – köszönt neki halkan. A síró lány gyorsan megtörölte a szemét és rá nézett.

- Szia. – hajtotta le a fejét.

- Mi a baj? – kérdezte kedvesen. Rémlett neki, hogy Ákos, azt mondta valami szerelmi problémája van. Meg, hogy nincs megelégedve a testével.

- Semmi. – a beszélgetésre felkelt Ákos is, de egy szót se szólt. Csendben, csukott szemmel hallgatta a történteket.

- Elárulhatok egy titkot? – Beta válaszként csak bólintást kapott. - Kiskoromban egyszer azt álmodtam, hogy a buszon rám esett egy száz kilós férfi és majdnem agyon nyomott. Mikor leszállt rólam, azt kiabálta, hogy ingyen szalonna eladó. – Beta kihangsúlyozta a pasi súlyát. Evelin értetlenül nézett rá, de az ingyen szalonnára elnevette magát.

- És mi történt? – kérdezte nevetve.

- Nem tudom mert felkeltem, de azóta nem eszem meg a szalonnát. – vont vállat és belül mosolygott. Nem mondott Evelinnek igazat, de nem bánta meg. Egyedül csak csirke húst eszik és ami abból készül. Kivételt képeznek a gyors kaják, amiket nem szokott sokszor enni.

- Miért mondtad el? – kérdezte mosolyogva Evelin.

- Az álmomban a férfi boldog volt és vicces. – válaszolta Beta és nézte a gondolkodó lányt. A lány agyában lévő fogaskerekek sűrűn kattogtak. Tudta, hogy az álom nem valóság, de mégis elbizonytalanodott. Ő miért ne lehetne boldog a maga hetven valamennyi kilójával? A magában feltett kérdésre a barátja, vagyis a volt barátja jutott eszébe.

- Szakított velem a barátom és egy nálam szebb lánnyal jött össze. A hátam mögött, azt mondta, hogy kövér vagyok. – mondta el Evelin.

- Tudod az előző iskolában ahová jártam, az egyik lány elég nagy darab volt. A háta mögött sokan daginak hívták. Tisztában volt vele, de nem érdekelte. Volt olyan, hogy a szünetben a pletykák miatt megevett egy tábla csokit miközben, azt mesélte, mit evett a kínaiban. Egyszer felvett egy malacos felsőt, amire rá volt írva, hogy szeretem a malacokat. Sokszor hordott haspólót, és rajz órán nem egyszer rajzolt hasára szemet és szájat. Ilyenkor mindig idétlen neveket adott neki. – mesélt el ezúttal egy igaz sztorit.

- Miért csinálta ezt? – szakította félbe.

- Mert megmutatta mindenkinek, hogy ő elfogadta magát. A sok idiótának beletelt egy kis időbe míg rájöttek, hogy őt nem lehet ezzel piszkálni. Mindig is meg volt elégedve magával és ezt nem titkolta. Több barátja is volt és bulikban nem egy pasi ágyába került. – fejezte be a történetet. Azt a részt kihagyta, hogy kosár közben miatta tört el a keze mert féltékenységből meglökte és ráesett.

- Én is csináljam ezeket, hogy elfogadjanak? - értetlenkedve kérdezte.

- Nem egészen. A lány egyszerűen önmagát adta. Ilyen volt ő. Egyszerűen te is add önmagad. Azokkal foglalkozz, akik veled vannak. Biztos vannak barátaid. – adott neki tanácsot.

- Elzavartam őket magamtól. – hajtotta le a fejét bűnbánóan.

- Én is elzavartam valakit és le merem fogadni, hogy nem fog békén hagyni. Ha téged ott hagynak a barátaid, mert te azt mondtad, akkor ők nem azok akiknek hiszed őket. Egy barát különbséget tud tenni a között, hogy mit mondasz és mit akarsz. – ezt a pillanatot választotta Ákos és mozgolódni kezdett, majd kinyitotta a szemét.

Egyből Beta irányába nézett és rá mosolygott. Csodálta a lányt, hogy ilyen állapotban is másnak segít. A két lány észrevette a felkelt fiút. Ákos, kis ideig gondolkodott rajta, kit zavart el, de úgy volt vele idővel megtudja.