Együtt //befejezett//

LXIII.

Beta két napot maradt otthon. Első nap a történelem tanulásával telt el. Dalma segítségének hála tudomást szerzett a Zanza tv-ről, ahol mindent megtalált, amit fontosnak tartott, még többet is. Az anyagokat is jól elmagyarázták a videóban és a grafikák miatt könnyen meg is jelzett pár dolgot. Még jó párszor végig nézi a videókat és sikerülni fog a vizsgálja. Második nap mindent bepótolt és azokat az anyagokat kezdte el tanulni amiket, eddig vettek. Szerencsére volt, olyan amit kint már tanult. Matekból jóval előrébb jártak nála, de tudása miatt elég volt a képleteket megjegyeznie és már tudta is, mit hogy kell számolni. Mindig is könnyen megértette a matekot. Szóval két nap alatt elérte azt a szintet, amivel még volt elégedve. Nem tudott mindent kívülről, de mivel nem írtak, így nem is kellett. Elég volt, ha azt tudta mit vettek, és azokat normálisan át is nézte.

- Jó reggelt. – köszönt a konyhába Dalmának, aki a reggelije felett telefonozott.

- Jó reggelt. – nézett rá összevont szemöldökkel – Hamarabb keltél a szokottnál. – nézett az órára, ami 06:18-at mutatott.

- Kipihentem magam. – na igen, az itthon töltött két nap a pihenésre is jó volt.

- Ilyet se hallottam még tőled.

- Valószínűleg nem is fogsz több ilyet hallani. – kezdte el megpucolni a narancsot. Csendben reggeliztek miközben a telefonjukat nyomkodták. Hét perc múlva megszólalt a csengő.

- Ki az? – kérdezte Dalmától.

- Ki szokott ébreszteni? – kérdezett vissza felvont szemöldökkel.

- Több, mint két napja nem is láttam. – állt fel egyből az asztaltól.

- Ja, tőlem kérdezgette, hogy vagy. – forgatta meg a szemét.

Beta összevont szemöldökkel rántott vállat. Minden nap beszélt vele telefonon. Jól tudta, hogy van, akkor minek kérdezgette erről Dalmát. Mosolyogva nyitott ajtót a döbbenten néző Ákosra. Valószínűleg őt is meglepte, hogy felvan. Leakasztotta a kulcsot és mosolyogva sétált kaput nyitni.

- Jó reggelt. – engedte be.

- Hogyhogy felvagy? – kérdezte köszönés nélkül.

- Kipihentem magam. – vont vállat. Ákos mosolyogva rázta meg a fejét, húzta magához barátnőjét és egy lágy csókkal köszöntötte.

- Jó reggelt. – köszönt mikor elvált tőle. Egymás kezét fogva mentek be a házba.

- Mindig csengetsz? – kérdezte Beta.

- Igen. – válaszolt egyszerűen. Beta bólintott miközben magában gondolkodott. Miért nem szokta hallani? Annyira mélyen szokott aludni?

A konyhában köszönt egymásnak Ákos és Dalma, majd a lányok elmentek készülődni. Dalma már papíron is náluk lakik, ami azt eredményezte, hogy már ott vannak a cuccai és van ideiglenes lakcímkártyája. Ettől eltekintve, ugyanúgy tőle kérdezte meg mit vegyen fel. Rá kellett jönni, hogy Dalma nem aszerint öltözködik, ami először a kezébe akad, hanem képes órákig gondolkodni rajta. Miután segített neki kiválasztani mit vegyen fel, magának is vett ki ruhát a szekrényből. Egy fekete bőr nadrágot és egy púder szín, lenge, rövid ujjú  felsőt vett fel. A felső hátul a gerinc mentén szét volt vágva és pár helyen össze volt varrva. Így a felső takarta kék, zöld foltos hasát és vonzotta a tekinteteket a kilátszódott tetoválás. Fekete magassarkút vett fel hozza. Haját egy fekete szalaggal kötötte össze. Ajkaira barack színű rúzst kent és több sminket nem is használt. Felkapta a táskáját és a konyhába ment.
A cipő kopogására egyből felfigyelt Ákos. Tekintetével követte Beta közeledését. Meglepődve vette észre, hogy nincs rajta semmi merész ruha, ami tőle nem a megszokott. Egyből eszébe jutottak a hasán lévő foltok, így rájött a miértjére. Bevágott felsőket meg alapból nem szokott hordani hiába beszélték, hogy hordhatna. A bőr nadrágja tökéletesen kihangsúlyozva formás lábait és széles csípőjét.