Együtt //befejezett//

XLVII.

Meglepő módon fáradtan kelt ki az ágyból fél hétkor. Egy fekete rövidnadrágot és egy mustár sárga színű ejtett vállú bolytos szegélyű haspólót vett fel. A hátán kilátszódott a tetkó alján lévő hullámos vonal és a tetején lévő apró szívecske.  A mellkasán kilátszódott a szívműtétet jelző varrás rajta lévő tetoválás teteje. Bizonytalanul nézett a tükörbe. Jól nézett ki, ezt nem tagadta, de a varrás bizonytalansággal töltötte el. A haját parkettába fonta be és felvette a szokásos szív alakú nyakláncát, amiben a szüleiről volt kép. Kivételes módon nem magassarkút vett fel, hanem szandált, aminek alig volt sarka. Az asztaláról még elvette a fekete méretű divatszemüvegét és a fejére tette. A suliba gyalog indult el. Tegnap felajánlották neki barátai, hogy eljönnek érte, de ő kedvesen visszautasította. Szeretett sétálni és sokkal éberebb lett, mire beért a suli udvarába, ahol egyből ki is szúrta barátait.

- Ha nem a pasikra buknál most simán rád másznék. – jelentette ki Betti amint hozzájuk ért. Furán nézett rá válaszul, majd legyintett egyet és megölelte Ákost.

- Csini vagy. – súgta a fülébe miközben arcára nyomott egy apró puszit.

- Kis galambocskák. – vigyorgott rájuk Betti.

- Mit szívott ma? – kérdezte Beta a többieket nézve.

- Fogalmunk sincs. – válaszolt nevetve Zita.

- Most akkor együtt vagytok vagy sem? – értetlenkedett Betti. Ő abban a tudatban élt, hogy felvállalják kapcsolatukat, amiről ő már tud, mert hétfőn látta őket az ablakból.

- Miért lennének? – kérdezett rá Beta összehúzott szemekkel. Ákos magában, azt válaszolta: még nem.

- Úgy viselkedtek. – mondta, mire a többiek is helyeselni kezdtek.

- Igaza van. – adott hangot egyetértésének Dalma.

- Ja, minket meg sem ölelsz csak őt. – érvelt Evelin ölelésére tárva karjait.

- Pedig nem vagyunk együtt.

- Igaza van. Ő a menyasszonyom, nem a barátnőm. – húzta magához Ákos visszatartva nevetését. Beta nevetve rázta a fejét. A többiek értetlenül néztek egymásra. El se tudták képzelni, miről beszél Ákos.

- De hát nincs is gyűrű az ujján. – mondta Betti összevont szemöldökkel. Beta és Ákos egymásra nézve nevették el magukat. Betti értetlen tekintetén a többiek is elkezdtek nevetni. Betti mérgesen nézett rajuk, majd hátat fordítva az épület felé vette az irányt.

- Várj. – sietett utána Beta.

- Viccet csináltok belőlem mikor tudom, hogy jártok.

- Mégis miről beszélsz? – kérdezte zavartan – Tényleg nem vagyunk együtt.

- Akkor, ezt mivel magyarázod. – mutatta felé a kezében lévő készüléket rajta a róluk készült fotóval. Beta sóhajtott egyet.

- Figyelj, hat perc és csengetnek, már nem tudom elmagyarázni. Első óra után ígérem mindent elmagyarázok neked. Rendben? – nyújtotta felé a kisujját.

- Rendben. – kulcsolta össze sajátjával.

- A képet átküldöd? – kérdezte, ahogy elindultak az épületbe.

- Persze. Alapból el akartam. – mondta el. A második emeleten elköszöntek egymástól és a saját termük felé vették az irányt. Beta bement a terembe és meglepődve vette észre, hogy nincs bent senki. Értetlenül nyúlt a telefonjához az órarendet megnézni.

- Biológia. – olvasta el a tantárgyat. A probléma az, hogy a természeti tantárgyaknak külön szakterem volt fenntartva és fogalma sem volt hol volt a biológia terem. Beírt a csoportba reménykedve, hogy valaki tud neki eligazítást adni. – Szuper. – morogta mikor megszólalt a csengő. Az egyik kedvenc tantárgya, most lenne belőle az első órája, erre késéssel indít. Tegnap is lett volna, de nem volt suliban. Még jó, hogy most dupla óra van.