Együtt //befejezett//

XXXV.

- Mikor kezdtél el dolgozni munkahelyeken?

- 16 évesen. Nem akartam Zolitól függeni. Anyum Zoli kérésére ott hagyta a munkahelyét, mert a gyerekét várja. Nekem is mondta, hogy az iskolával foglalkozzak és ne dolgozzak. Nem hallgatok rá. Úgy voltam vele, hogyha gondoskodik rólunk, akkor nem kérek pénzt a szórakozásra. Magamnak akartam előteremteni.

- Gratulálok a kicsihez. Ez tiszteletre méltó tőled. Nem támaszkodsz másra pedig megtehetnéd. Sajnálom, hogy rosszat feltételeztem rólad. Nem lett volna szabad. – szabadkozott Beta.

- Semmi gond. A lényeg, hogy megbeszéltük. – simogatta meg az arcát mosolyogva.

- Tényleg be akarsz mutatni anyudnak? – emlékezett vissza.

- Még szép. Szeretném, ha megismerne, úgy ahogy Zoli is. – simogatta meg az arcát.

- Rendben. Mikor? – mosolygott el.

- Amint, úgy érzed készen állsz rá. – Beta gondolkodni kezdett. Valaha készen fog állni? Nem hisz benne, de szeretné megismerni őket.

- Jövőhét hétvégén? – kérdezte bizonytalanul. Korainak tartotta, de nem foglalkozott vele. Pár nap után Ákos bevallotta az érzéseit. Akkor ő miért ne tehetne egy kezdő lépést. Talán jó hatással lesz rá a találkozás.

- Ha, ezt szeretnéd legyen. Érted megyek.

- Rendben. – mosolygott rá Beta.

- Rendben. – mosolygott vissza Ákos. Meg akarta csókolni, de nem tette. Várnia kell még velem. Hirtelen ötletből felugrott és bele sétált a patakba.

- Mit csinálsz? – kérdezte Beta értetlenül.

- 18 éve élek és még egyszer sem álltam patakban. Mivel kezdjek el élni, ha nem ezzel? Mégis ki az aki itt áll?

- Végül is. – vont vállat.

- Kezdj el élni velem. – nyújtotta felé a kezét. Beta elfogadta és ő is bele állt a vízben.

- Mi lesz az első lépésed? – kérdezte kíváncsian Ákos. Beta némi gondolkodás után megszólalt.

- Mondjuk ez. – magához húzta és megcsókolta. Ákos rögtön vissza csókolta és szorosan magához húzta. Percekig csókolóztak a vízben egymást ölelve. A csókot egyikük sem mélyítette el, mégis abban a pillanatban mindketten boldogok voltak. A romantikus pillanatot Beta korgó hasa zavarta meg. Mosolyogva váltak el egymástól, majd nevetni kezdtek.

- Menjünk vissza a kocsihoz. Van benne szendvics.

- Jó ötlet. Köszönöm. – egymás kezét összekulcsolva kezdtek el sétálni a kék járgány felé. Megették a kaját és egy tér felé vették az irányt.

- Jó napot. – ment oda Ákos egy bódéhoz.

- Szervusz. Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen az öregember.

- Azt a szivárvány színű nyalókát kérném. – mutatott rá az édességre. Az öregember kedvesen bólintott és beletette egy papír zacskóba.

- Még valamit esetleg?

- Igen. A testvérem munkát keres és láttam a kiírást. – mutatott a lapra, mire rá volt írva: eladót keresek.

- Szívesen beszélnék vele. Itt van ő is veled?

- Nem, ő most otthon van. A telefonszámot meg tudom adni, ha úgy jó lesz. – vette elő a telefonját.

- Tökéletes. – Ákos lediktálta a számot és zsebre tette a telefont - A telefonszámért cserébe ingyen odaadom a nyalókát. – nyújtotta felé a zacskót.