Együtt //befejezett//

XXVII.

Egyszerre fordultak az utolsó papír táska felé. A papájával vásárolt dolgok maradtak hátra. Beta újra bevert pár szöget, míg vendégei szépen felakasztották a vékony, átlátszó hálót, melynek kék színe tökéletesen passzolt a sötét lila falhoz. Az ágyon állva tűzték fel rá a csillagokat és a fej feletti részre a holdat. Felragasztották a led sort a vitrin szélére, mely fényével tökéletesen kiemelte üveg gyűjteményét. A lila lampiont a lámpára akasztották. A lampion alatt megválva együtt nézték meg a kész szobát. Az ajtó bal oldalán a keskeny vitrin volt, mellette két szobaszekrény. Az ajtóval szemben a franciaágy, két szélén az éjjeli szekrénnyel, előtte egy kis tároló paddal helyezkedett el. Az ágy jobb oldalán lévő sarokban az íróasztal állt előtte gurulós székkel. Mellette volt egy méterrel az ablak ahová be lehetett ülni. Ezen az oldalon voltak láthatóak a felrakott képek és a könyves polcok. Az ajtó melletti sarokban megtalálható a már említett cserepes rózsa. Egy fekete gitár az állványon pihent. A gitárt fehér rózsa minta díszítette. A sarokban a falnak döntve volt egy festő állvány és egy kis összecsukható szék.

- Köszönöm. – törte meg a csendet Beta.

- Sajnáljuk. – mondta Zita és a kezét a lány vállára tette. Beta rá majd a másik két lányra nézett, akik bólintottak. Minden szó nélkül fordult velük szembe. Kitárta karját ölelést kedvezményezve. Pillanatokon belül egymást ölelték a fehér szőnyegen kuporodva. Percekig maradtak így, amit egy kopogás zavart meg. Joe nyitott be az ajtón.

- Kész az ebéd. – mondta szétnézve a szobában. Mosolyogva nézte a lányokat. Nem az ő ízlése volt ez kétségtelen, de el kellett ismernie, hogy jól nézett ki.

- Jó lett. – dicsérte meg őket. Összevont szemöldökkel nézte az egymásra vigyorgó négy lányt a földön, akik még mindig egymást ölelték.

- Megyünk? – állt fel először unokája. Perceken belül a konyhában ültek az asztal körül a makaróni tészta felett. Na igen, hiába élt Joe éveken keresztül egyedül, nem nagyon tanult meg főzni. A tészta ételeknél, a húslevesnél, és a palacsintánál nem jutott tovább konyhai tudása. Persze tökéletesen tudott tojást sütni, vagy főzni és kenyeret betenni a pirítóba, de ez nem számít főzésnek. - 10/10-es ez a kifőzött tészta. – vett egy hosszú tésztát a szájába Beta. Mind hangos nevetésbe törtek ki. Egyedül csak Beta mosolygott. Pár perc elteltével már mindenki reszelt rá magának sajtot és a tejfölt adták körbe egymás között.

- Te nem kérsz tejfölt. – kérdezte mellette Evelin, mire Beta megrázta a fejét, miközben a tészták lógtak ki szájából. Az egyik tészta leszakadt és bele esett a pohárba.

- Fúj. – reagálta le Zita, mire újabb röhögésbe törtek ki.

- Nem szeretem a tejfölt. – válaszolt miután megette a szájában lévő ételt.

- Az illemet meg nem ismered. – jegyezte meg Betti nevetve. Zita és Evelin is nevetett rajta. Beta mosolygott, míg papája szigorú tekintettel nézett a lány felé. Nem tetszett neki ez a mondat és ennek szót is adott.

- Tökéletesen ismeri az illemet, de ennél az asztalnál mindenki úgy eszik, ahogy akar. – ivott bele vizébe.

- Elnézést, nem úgy értettem. Én csak viccnek szántam. – nézett rá a megszidott lány.

- Nem baj. – mondta mosolyogva Beta. Joe még elmorgott egy jó étvágyat és enni kezdtek.

- Nem akarod kiszedni a vízből? – mutatott Zita a pohárban lévő tésztára.

- Nem, had maradjon, ha ahhoz van kedve. – válaszolt Beta, mire Evelin Bettire köpte a szájában lévő vizet. A lány sikítva ugrott fel. Beta és Zita nevetésbe tört ki Evelinnel együtt.

- Te nem vagy normális. – Joe erre a mondatra megint morgott egyet. Betti zavartan nézett az öregre. Egyértelműen az jött le neki, hogy nem kedveli. Természetéhez illően megvonta a vállát és leült újra enni. Nem szokott az ilyen dolgokkal foglalkozni.

- Csak víz. – nevetett továbbra is Evelin.

- Fűszerezve egy kis nyállal. – tette hozzá Zita a levegőben fűszer szórást mutogatva.

- Majd adsz egy felsőt? – kérdezte nagy szemekkel Betti.

- Már előre kitervelten, mit kér el. Láttam, ahogy magához mért párat. – mutatott rá villájával Zita.

- Nem is igaz. – nézett rá mérgesen. Joe mérgesen nézett rá, mert jól látható volt, hogy hazudik.

- Akkor kérem vissza a becsórt ruháim. – vigyorgott rá Zita. Beta mosolyogva rázta meg a fejét. Szóra nyitotta a száját, de mielőtt hang is jött volna ki rajta, megszólalt a csengő. Joe állt fel az asztaltól és ment el ajtót nyitni.

- Nem kedvel? – súgta kérdezve Betti.

- A személyiséged nem kedveli. – válaszolt Beta, de csak értetlen fejet kapott reakcióként - Szerinte sértő volt amit mondtál nekem és hazudtál. – magyarázta meg.

- De én . . . – kezdett el tiltakozni.

- Hagyd, majd beszélek vele. – legyintett egyet és folytatta az evést.

- Beta, téged keres. – jött vissza Joe. Az említett személy értetlenül nézett fel. Nem várt vendéget és alig ismert valakit. A fal takarásból Ákos lépett elő. Beta döbbenten tette le a villát, majd mérgesen állt fel és bizonytalanul indult el felé.

- Mindjárt jövök. – ragadta meg a fiú karját és kezdte el ki húzni a házból. Az ajtót becsukva nézett rá mérgesen. Ákos is őt nézte, de ő mosolygott. - Mit keresel itt? – szegezte neki a kérdést.

- Jöttem érted. Gondoltam előrébb hozhatnánk a randit. – vakarta meg a tarkóját.

- Le lett mondva miattad. – bökött a mellkasára.

- Sajnálom. – fogta meg a kezét.

- Más programom van. – vont vállat kifejezve nem érdekli bocsánat kérése és hogy nem akar vele menni.

- Csongor? – kérdezte idegesen Ákos.

- Nem, ma egy másik pasi társaságát élvezem. Tudod, nekem több pasi kell. A kettő az kevés. – rántotta el a kezét és sértődötten fonta össze karjait maga előtt. Ákos mérgesen fújta ki a levegőt. Nem tudta, hogy igaz vagy sem, amit Beta mond. Ugyanakkor a hang fájlból tudja, miért volt régen több pasival. Mert Betti felvette és elküldte neki.

- Kérlek. Jóvá akarom tenni. – Beta látta rajta, hogy tényleg bánja. Megadóan sóhajtott egyet.

- Egy feltétellel. – emelte fel szigorúan mutató ujját. Akárhogy ellenezte továbbra is bejött neki. Csobánnak is adott egy új esélyt a barátságra. Ákosnak most adott egy új esélyt a kapcsolatuk miatt. Pontosan ő sem tudta mi van közöttük és erre szeretett volna választ kapni.

- Mi lenne az? - kérdezett rá.

- Nincs több féltékenység. – Ákos nagyot nyelt. Nagyon jól ismerte magát és tudta, ez nagy kihívás lesz számára, lehetetlennek tartotta.

- Beta. – fogta meg mindkét kezét.

- Őszinte leszek veled. Világ életemben féltékeny voltam mindenre és mindenkire. Nekem nem adatott meg minden. Amit én elértem, az a saját érdemem. Féltékeny vagyok, azokra akiknek minden megadatik. - vallotta be.

- Ez nem féltékenység, ez irigység. – szakította félbe Beta.

- Az irigység egyik jelentése a rosszindulatú féltékenység. – Beta csak megforgatta a szemét.

- Megyek és elkészülök, majd indulhatunk a másik pasimmal. – nyitotta ki az ajtót.

- Másik? – kapta el a kezét. Mégis igazat mondott volna?

- Én mondtam. – nézett rá hátra mosolyogva.