Együtt //befejezett//

LVII.

Beta belemosolygott a csókba. Szabad kezével átölelte a nyakát és a tarkóját kezdte el cirógatni. Erre Ákos mosolygott a csókba és derekát megragadva közelebb vonta magához elmélyítve a csókot. Percekig folytatták, míg végül levegő hiány miatt mosolyogva váltak el egymástól. Ákos még nyomott Beta ajkaira egy ártalmatlan puszit és a kocsihoz vezette. Kinyitotta előtte az ajtót és meghajolt előtte. Beta halkan felkuncogott és egy pukedli után beszállt.

- Anyunak írok, hogy elindultunk. – mondta el mit ír. Beta mosolyogva bólintott és aggódva nézett rá.

- Mi lesz, ha nem fognak kedvelni? – kérdezett rá félve.

- Ilyen még csak eszedbe se jusson. – simogatta meg az arcát – Imádni fognak. – Beta továbbra is aggódva nézett rá – Semmin nem fog változtatni. – csókolta homlokon.

- Köszönöm. – mondta hálásan, kifújva a levegőt. Pillanatok alatt megérkeztek és Beta ijedten nézett a panelra. Nagyot nyelve szállt ki a kocsiból és vette ki a csomagot.

- Gyere. – ölelte át derekát és irányította a bejárat felé. Beütötte a kódot és az ajtó sípoló hangon helyzete, hogy nyitva. – Lift vagy lépcső? – kérdezte meg.

- Lépcső. – vágta rá Beta gondolkodás nélkül. Ákos felnevetett és a lift felé húzta.

- Nem fogom hagyni, hogy mire feledjünk megfutamodj. – engedte maga elé. A liftben megnyomta a négyes gombot és elkezdtek felfelé menni. Pillanatokon belül meg is álltak. Ákos kinyitotta a lift ajtaját, majd az erkély ajtót is. – A második ajtó lesz. – mutatott a sötétbarna üveges ajtóra. Előtte egy piát hoztál? feliratú lábtörlő hevert, míg az ajtón egy virág koszorú helyezkedett el.

- Nem ázik meg a lábtörlő, ha esik az eső? – kérdezte meg.

- Akkor bevisszük, ha meg mégis megázik van másik. – nyitott be az ajtón – Megjöttünk. – szólt hangosa, úgy hogy a másik lakásba azért ne lehessen áthallani. Hangos léptek közeledtek és egy kötényt viselő mosolygós nő jelent meg. Rövid barna haja és zöldes barna szemei voltak. Nála alacsonyabb és testesebb alkattal rendelkezett. Nagy gömbölyű pocakja elárulta, nem sok van hátra a terhességből. Arcán egyetlen ránc sem volt felfedezhető, de hajába felfedezhető volt egy-egy ősz hajszál. Mögötte a már látott orvos által. Majdnem két fej volt köztük a különbség.

- Jó napot. – köszönt félszegen – Ezt maguknak hoztam. – nyújtotta át az ajándéktáskát.

- Nem kellett volna. – szólalt meg a nő bársonyos hangján miközben elvette a csomagot – Gyertek beljebb. – mosolygott rá kedvesen. Kibújtak a cipőjükből és Beta oda sétált hozzájuk bemutatkozni.

- Beta Fray. – nyújtotta a kezét.

- Milyen érdekes neved van. – csodálkozott el a nő – Nagy Ivett. – fogadta el a kezét. Beta gondolkodva nézett a férfira. Neki is bemutatkozott? Ő már tudja a nevét.

- Tegezz minket nyugodtan. – szólalt meg a férfi. Beta kínosan rá mosolygott. Nem tudta mit mondjon.

- Mi a kaja? – szólalt meg Ákos és nyugtatólak Beta mögé sétált – Nyugi. – suttogta a fülében, úgy hogy mások ne hallják és közben a hajába puszilt.

- Moderáld magad. – szólt rá apja, vagy mostoha apja figyelmeztetően.

- Éhes vagyok. – motyogta Ákos.

- Mindjárt megsül a süti és akkor eszünk. – forgatta meg a szemét anyja. Beta ezen jót mosolygott – Addig menjünk a nappaliba. –indult el az említett irányba. A nappali egy kanapéból, két fotelből, egy asztalból és egy szekrénysorból áll, amin a tv is helyet foglalt sok más tárgy mellett. Ivett az egyik fotelben helyezkedett el a sok párna között, így Zoli a másik fotelbe ült. Ákos megragadta Beta kezét és a kanapéhoz húzta.