Együtt //befejezett//

XCV.

- Most te jössz. Mikor, hol, kivel volt az első szájra puszid, csókod?

- Szájra puszi, óvodás koromban, lány csoporttársammal az udvaron. Tipikus ovis szerelem, amit kinőttünk és a későbbiekben egyikünk se gondolt komolyan.

- Miért van egy olyan megérzésem, hogy ez a lány Kincső, akivel szalagavatón fogsz táncolni.

- Nem tudom, de jól gondolod. Tényleg vele volt, de mint mondtam semmit se számít. Mindketten kapcsolatban vagyunk és, ezt te is tudod.

- Tudom és nem is zavar. Előttem is volt életed amibe nem akarok beleszólni. Már úgyis megtörtént. Első csók?

- Az első csók részegen történt egy buliban egyéjszakás kaland során.

- Vár. - emelte fel az ujját - Te egyszerre vesztetted el a csók és a lenti szüzességed?

- Hát. - vakarta meg a tarkóját - Pontosan fogalmazva annyi idő telt el a kettő között, míg el nem jutottunk a kocsiig.

- Na jó, ez egyre jobban érdekel. Kocsiban történt az első alkalom? Nem volt ott nehezebb, mint ágyban? Ugye nem abban a kocsiban, amivel én is közlekedem?

- Nyugi. - fogta be a száját - Igen kocsiban történt az első alkalom. És nem volt nehezebb, sőt inkább könnyebb, mert nem én végeztem a dominánsabb részt. A domináns rész sem nehéz amúgy. És nem az én kocsimban történt, hanem a csajéban. Az én kocsim teljesen érintetlen ilyen téren.

- Ilyen téren? - kérdezett rá Beta nagy gombóccal a torkában. Mi más történt ott akkor?

- Akkor máshogy fogalmazom. Egy lány sem csináltam ott felnőtt tartalmas dolgot. - Beta gondolkodva nézett rá, majd ijedten elkerekedett a szeme és nagyot nyelt.

- Úgy érted? - biccentett fejével lefelé - Fúj. - sápadt le és lépett egyet hátra. Ákos nevetve húzta magához egy szoros ölelésre.

- Nyugi, nem lett olyan a kocsi és amúgyis szoktam takarítani.

- Jó, de akkor is. - rázta meg a fejét hitetlenkedve.

- Ha tudtam volna, hogy ennyire kiakadsz rajta, akkor nem mondom. Beta. - emelte fel a fejét, hogy a szemébe nézzen - Ugye tudod, hogy ez normális dolog? Ezt mindenki csinálja.

- Hát én nem. - csukták be a szemét, mert nem akarta látni az arcát, hogy reagál rá. Ákos szó nélkül csókolta meg, amin először Beta ledöbbent, de utána gyorsan viszonozta.

- Előttem semmit sem kell szégyellened. - simogatta meg az arcát mikor elvált tőle.

- De ez olyan intim. - suttogta.

- Én kis drága angyalom. Elhiszem, sőt értem, hogy ez neked intim, kényes téma, de néha kell erről beszélnünk. Ha csináltad volna, akkor ismernéd a tested és tudnád mi esne jól a későbbiekben. Így viszont, majd én fogom felfedezni, amennyiben velem szeretnéd és engeded. - Beta gondolkodva nézett rá.

- Neked mi esik jól? - kérdezte meg bizonytalanul.

- Az ölelésed és a csókod. - húzta végig mutató ujját az ajkain.

- De most komolyan?

- Az előbb még megbotránkoztál rajta. Nem most fogom elmondani. Rábízzuk az időre.

- Úgy érted, hogy nekem . . .

- Úgy értem, hogy a szerint haladunk amit te szeretnél. Nekem az is elég, hogy itt vagy velem.

A hátralévő útban folytatódtak Beta emlékeinek felidézése és csak reménykedtek benne, hogy a testvérek, ezt a beszélgetést nem tervezik bele tenni, majd az elkészült filmbe. Beta, abban is bízott, hogy a temetőben leteszik a kamerákat. Azonban egyiket se mondta, így is annak örül, hogy nem kell fizetni és, hogy Fanni elnéző volt vele. A temetőben síri csendben álltak egymás mellett kézen fogva és mindketten elmondták magukba egy-egy rövid beszédet. Míg Beta bocsánatot kért tőlük, amiért nem jött hamarabb és elmondta mennyire hiányoznak neki, addig Ákos elmondta mennyire szereti a lányukat és megígérte, hogy vigyázni fog rá, bármi is történjen.

- Engedd ki nyugodtan. - suttogta Ákos, mikor észrevette, hogy Beta befeszül egész testével, míg szemében könnyek gyülekeznek.

Beta, ahogy felnézett rá, szinte egyből keserves zokogásba kezdett. Ákos szorosan magához ölelte és egyfolytában simogatta. Hol a haját, hol a hátát. Közben apró puszikát nyomott fejére. Egy szót sem szólt, csak türelmesen várt arra, hogy Beta lelke valamennyivel könnyebb legyen. Beta lábba többször is össze akart csuklani, de Ákos minden alkalommal megtartotta. Nem engedte, hogy a földre essen, mert akkor garantált felfázás lenne a következménye. Egy idő után mikor már kezdett alábbhagyni a sírása egy hosszabb csókot nyomott a fejére.

- Gyere, menjünk. - Beta felnézett rá, a tekintete fátyolos volt, az arca hófehér a szeme alatti vörös táskákat leszámítva.

- Nem érzem jól magam. - kapaszkodott szorosan belé, mikor álló helyében megcsuklott a lába. Ákos aggódva nézett rá és a homlokára adott egy puszit.

- Forró a fejed. - állapította meg - Mindjárt felhívok valakit. - kapta fel a karjaiba és sétált ki vele a temetőből. A temető melletti virágüzletbe vitte be melegedni.

- Jó estét. - köszönt angolul reménykedve, hogy megéri az idős néni - Le tud ülni valahová? - biccentett fejével a karjaiban lévő lányra, akinek szemei csukva voltak. A nő ránézett és szótlanul adott neki egy széket. Felismerte a lányt, de a nevét még nem tudta volna mondani. - Köszönöm. - köszönte meg, de válasz nem érkezett. Óvatosan letette a székre és a telefonjáért nyúlt.

~ Joe. - szólt bele a telefonba mikor felvette ~ A virágüzletben vagyunk, Beta rosszul lett.

~ Azonnal indulunk. - hallotta a telefonban, hogy szól a többieknek ~ Az eladó süket-néma írj neki a papírra, ami az asztalon van. - tette le a telefont köszönés nélkül.

Ákos az asztalhoz sétált, miközben fél szemmel barátnőjét nézte, akinek ezúttal nyitva volt a szeme. Röviden leírta a papírra a történteket, amit ez eladó egyből el is olvasott: Sokat sírt a sírnál és belázasodott. Tudna segíteni? Az idős nő bólintott, majd perceken belül egy szütyőt nyomott Beta orra alá. Sietve a papírra írt és neki mutatta: Az mi? Válaszul mosoly érkezett, ami nem nyugtatta meg. Már épp oda akart menni, hogy elvegye, mikor Beta ráfogott a szütyőre és mélyebb levegőket kezdett el venni. Az idős nő elment, majd egy tál vízzel tért vissza amiben egy rongy volt. A rongyot kicsavarta és Beta szabad csuklójára tette. Ákos szó nélkül odament és megfogta a szütyőt, így a nő a másik csuklójára is tudott tenni vizes rongyot. Néma csendben vártak, míg be nem futott Joe és Faddie

- Mi van vele? - kérdezte aggódva Joe angolul, hogy Faddie is értse.

- Sokat sírt, majd mikor mondtam, hogy induljunk, mondta hogy nem érzi jól magát, akkor néztem meg a homlokát és lázas. Egy kis ideig csukva volt a szeme. A nő valamit az orra alá nyomott és azóta egy kicsit tisztább a tekintete. A csuklóján vizesruha van cserélve. - mesélte el a történteket magyarul, mert nem mindent tudott angolul. Joe gyorsan lefordította angolra miközben a nővel beszélt írásban. Kifizette a gyógynövényes szütyőt és elhagyták az üzletet.

Beta egész úton maga elé bámult a szütyőt szagolgatva. Ákos őt figyelte aggódva. Joe és Faddie egymással beszélgettek. És, hogy mit csináltak a testvérek? Sétáltak. Joe nem engedte őket beszállni a kocsiba, mert segítség helyett végig videóztak, meg fotóztak. Hát tegyék ezt most is a kocsiban való utazás helyett. Amint visszatértek Adele megmérte Beta lázát, ami már csak egy kicsit volt, így elküldte tusolni. Joe mérgesen felhívta Fannit és elmesélte a történteket, amin még ő is kiakadt, így biztosította, hogy beszélni fog velük és meg lesz a következménye. Mikor mindenki végzett a tusolással és egy ima után hozzá láttak a vacsorához. Ákosnak ez teljesen új dolog volt. Ő soha nem volt vallásos és még sincs keresztelkedve, eddig még egyszer sem látta imádkozni barátnőjét sem. Most mégis megtette. Ennyire vallásos lenne, vagy csak alkalmazkodik az itteni szokásokhoz?