Együtt //befejezett//

XCVII.

- Felhívom Ákost, hogy hol vannak. - nyúlt a telefonjáért Beta.

- Nem szükséges. Valószínűleg a kölcsönzőnél vannak.

- Ennyi ideig? – kérdezte meg gondolkodva.

- Tegnap este monda, hogy adni akar neki egy kocsit, próba használatra.

- Miért? – nézett rá gyanúsan. Nem mindenkinek ad és akinek ad annak is okkal.

- Kapott pár új kocsit, ami most jött le a szalagról. Azokat akarja odaadni közeli ismerősöknek, hogy tudjanak véleményt mondani. - mondta el az új információt.

- És ha elfogadja, hogy kerül vissza a kocsi?

- Január első hetében megyünk Magyarországra, akkor hoznánk vissza.

- Tényleg? – kérdezte meg döbbenten és ha nem kocsiba lennének most megölelte volna.

- Igen. – bólintott – Faddie terjeszkedni akar más országokba is. – Horvátország különböző pontjain összesen hat autókereskedése van és mindegyik jól működik - Magyarország tökéletes hely, révén, hogy ott családtagok vannak, így rátok tudnánk bízni a felügyeletet, mikor mi nem vagyunk ott. Persze ez, azt jelenti, hogy többször kell oda mennünk, így utazás szempontból tökéletes a szomszédos ország. – mondta el.

- Az nagyszerű lenne. – mosolygott rá boldogan, ez az elmúlt idők legjobb híre, gondolta magában - Hol fogtok aludni? – gondolkodott el hirtelen, hiszen ahol tudnának, az már Dalma szobája és nem akarja hazaküldeni miattuk. Az mégis, hogy nézne ki.

- Kiveszünk valami szobát. – vont vállat. Ebbe még nem gondoltak bele, de nem aggódik miatta.

Az autó kölcsönző előtt mosolyogva szálltak ki a kocsiból. Ahogy bementek hallatszódott a megszokottól hangosabb beszélgetés. Beta elhúzta a száját és bement az irodába. Ahogy korábban is sejtette. Ákos tiltakozott a kicsi ellen, míg Faddie próbálta rábeszélni, papája meg, csak hallgatta és bólogatott. Egy csúnya pillantást vetett Adele férjére, majd megfogta Ákos karját és kihúzta az irodából. Érezte Ákoson a feszültséget, de azt is érezte, hogy próbálja magát visszafogni.

- Mit mondott amivel, így felhúzott? – kérdezte meg keresztbe font kezekkel.

- Olyan kocsid lehet amiről, eddig álmodni se tudtál. – morogta az orra alatt.

- Ez erős volt tőle. – gondolkodott el Beta – Az a baj, hogy a gazdagok néha, megfeledkeznek arról, hogy honnan indultak. – forgatta meg a szemét.

- Te nem szoktad. – eresztett meg egy halvány mosolyt.

- Talán, mert nem teljesen én irányítom az életem. – vont vállat, miközben arra gondolt, hogy ma egyszer se gondolta végig, mennyit is költ – Tudom, hogy neked ez sértő volt. Ismerem a múltad, mert nekem elmondtad. – simogatta meg az arcát mosolyogva – De ő nem tudja min mentél keresztül. – rázta meg a fejét.

- Akkor se volt szép, amit mondott.

- Nem, tényleg nem, ahogy az sem, amilyen hangszínben beszéltél vele. –  Ákos abban a pillanatban realizálta tetteit a hajába túrva.

- Sajnálom. – mondta a szemébe nézve – Olyanok neked, mintha a szüleid lennének, és én tiszteletlen voltam az egyikkel.

- Néha előfordul ilyen, mikor az indulatok wluralkodnak. – ölelte meg mosolyogva, amit egyből viszonzott is Ákos.

- Veled nem. – súgta a fülébe.

- Mert én inkább csendes gyilkos vagyok és a nyugodtságommal ijesztem meg az ellenfelem. - kuncogott.