Együtt //befejezett//

LIX.

A lányt a derekánál fogva bentebb tolta. Az ajtót belökte a lábával barátnőjét pedig az ágyra lökte és csikizni kezdte a derekát. Beta nevetve mozgott össze-vissza alatta. Ákos közben óvatosan rá ült, hogy jobban tudja csikizni és ne tudjon annyira mosolyogni. Percek múlva Beta nevetését fájdalmas nyögés váltotta fel. Ákos ijedten szállt le róla és aggódva nézte a fájdalomtól eltorzult arcát és összegömbölyödött testét. Beta könnyei eleredtek fájdalmában. Ákos aggódva kapkodta rajta a tekintetét és kiáltotta el magát.

- Zoli. - hallatszódott a lakásban. Pillanatokon belül megjelent az említett férfi. Egyből észrevette az ágyon gömbölyödő lány alakját. Oda sietett hozzá és leült mellé az ágyra.

- Mi fáj? - kérdezte aggódva. Beta könnyektől homályos tekintettel nézett fel rá.

- A hasam. - nyögte erőtlenül fájdalmakkal küszködve.

- A hátadra kell feküdnöd, hogy meg tudjam nézni. - mondta miközben a hátára kezdte el dönteni - Szépen húzzuk fel a lábad. - segített neki a mozdulatlan, míg a lába egy bizonyos szögben nem került - Jó, most maradj, így és engedd el a hasad. - vette le a kezét és a teste mellé helyezte. Óvatosan megnyomta a hasát, mire Beta nyöszörgött egyet. - Valaki hozzon lázmérőt. - mondta mert forró volt a teste.

- Itt van. - adta oda neki felesége. Zoli behelyezte a lázmérőt és újra a hasának szentelte a figyelmét.

- 40,7° - húzta el a száját. - Engedjetek langyos vizet. - adta a következő utasítást - Nagyon kemény a hasad és ez a láz se teszik. - mondta el véleményét - Adok gyógyszert, ha nem javul az állapotod beviszlek a kórházba. - emelte fel az ágyról és vitte a fürdőbe. Beta szemei csukva voltak és a külvilágból is alig érzékelt valamit.

- Kész a víz. - mondta Ivett - A ruháját le kéne venni.

- Jó, de a hasát semmi esetre se nyomjátok meg. Én addig hozok gyógyszert. - ment ki a helyiségből.

- Majd én levetkőztetem. - mondta Ákos és lehúzta a lábáról a zoknikat.

- Biztos vagy benne. Nem biztos, hogy örülne neki. - nézett rá az anyja.

- Tudom, de tehetetlenül érzem magam. - indult el az ajtó felé, jelezve átadja anyjának a helyt.

- Elhiszem, de most ő a legfontosabb.

- Mindig is ő lesz a legfontosabb. - csukta be maga mögött az ajtót.

Ivett óvatosan felkötötte a haját, hogy ne legyen vizes és kibújtatta a ruhából, majd a fehérneműkből. Végig figyelt rá, hogy ne érjen hozzá intim helyeken, ami tampon kivételénél okozott egy kis nehézséget, de megoldotta. Nem ültethette, úgy a vízbe, hogy az ott marad. A tamponon ezúttal sem volt véres. Beta tudata kicsit tisztult, mert forró testét megcsapta a hideg levegő.

- Próbálj meg nekem segíteni. - szólította meg - Egyedül nem tudlak beletenni a vízbe. - Beta összeszedve minden erejét bólintott és segítséggel belefeküdt. Az ajtón kopogás hallatszódott. Résnyire nyitotta az ajtót kinézett rajta.

- Ezt be kéne neki adni és a vizet lassan kezd el hűteni. - nyújtotta át Zoli a gyógyszert - A lázát is mérd. - nyújtotta át a lázmérőt is - Ha segítség kell szólj. Vigyázz magatokra. - simogatta meg a hasát.

- Rendben. - mosolygott rá és csukta vissza az ajtót.

Ivett eleget tett minden utasításnak. Beadta neki a gyógyszert és folyamatos vízhűtés mellett mérte a lázat. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor testhőmérséklete elkezdett lentebb menni. A végére már teljesen hideg volt a víz, de a hőemelkedés nem akart lemenni. Beta lassacskán kinyitotta a szemét és rá nézett.