Együtt //befejezett//

XCIII.

Az este folyamán meg vacsoráztak közösen, megnéztek egy filmet és elvégezték esti rutinjaikat, majd egy kis beszélgetés után lefeküdtek aludni. Másnap hajnalban pontban öt órakor a szobában fel kapcsolódott a villany, mire Beta morogva húzta a fejére a takarót, Ákos meg ijedtében felült.

-Mi van? – kérdezte mérgesen Ákos.

-Öt óra. – felelte Joe – Meghoztam Beta cuccát. Másfél órátok van elkészülni. – és ezzel ki is ment a szobából magukra hagyva a fiatalokat.

-Beta, kicsim. – kezdte el a hátát simogatni, de nem reagált rá semmit – Kellj fel. El kell készülnöd. – rázta meg finoman a hátát – Hát jó, te akartad. – fogta meg a takarót és egy hirtelen mozdulattal lerántotta róla. Beta morogva fordult egyet és magára húzta Ákos takaróját. – Héj, erről nem volt szó. – rántotta el tőle a sajátját nevetve, mire Beta morogni kezdett.

-Mi van? – Ákos nevetve rázta meg a fejét, amiért ugyanazt mondta, mint ő pár perccel hamarabb.

-Kevesebb, mint másfél óra múlva indulunk. El kell készülnöd. – Beta bólogatni kezdett és csukott szemmel felült.

-Kezd a fürdőbe, hátha magadhoz térsz. A gépen meg tudsz majd aludni. – Beta fáradtan  kinyitotta a szemét és egy apró szájra puszi után elindult a fürdőbe.

A fürdőben megmosta az arcát és bekente krémmel a nyakát, arcát és kezét. Amikor visszament a szobába Ákos már nem volt bent. A repülő útra való tekintettel egy Fashionhunters Stripe együttest vett ki, amihez volt felső is. Befújta magát parfümmel és a haját fent befonta parkettába. A szokásos szív medálú nyaklánc sem maradt el, amiben szülei képe van. Felvette még Rosegold színű okos óráját és késznek nyilvánította magát. A szobából kimenve a konyhába ment, ahol a többiek beszélgettek.

-Jó reggelt. – köszönt fáradt hangon.

-Jó reggelt. – köszöntek a többiek – Gyere ülj le. – húzta ki a széket Ivett.

-Azt beszéltük melyik kocsival menjünk. – mondta el papája – Itt az én és a te kocsid.

-Nekem sport autóm van, kicsi a csomagtartó.- támasztotta fejét az asztalon.

-Nekem meg platós és gondolom nem akarod kikötni a bőröndöket hátra.

-Hogy hoztad el az enyémet? – vonta fel a szemöldökét.

-Hátsó ülés. – Beta megkönnyebbülten sóhajtott fel.

-Ki visszük mi a bőröndöket. – javasolta Zoli – Úgyis kikísérünk titeket.

-És hogy kerül haza a kocsim, ha mi azzal megyünk ki? – kérdezte meg Beta - Itt se maradhat egy hétig. – tette hozzá.

-Haza visszük. – javasolta Ivett, mire csúnya pillantásokat kapott cserébe.

-Anya. – szólalt meg Zoli – Még én se vezethetnem a kocsiját, úgyhogy szerintem te sem.

-Igaz. Én is csak az anyós ülésén ülhetek, vagy hátul. – értett egyet Joe.

-Gyorsan haza szaladok vele és megyek taxival, még van fél órám kiérni. – sietett az előszobába.

Gyorsan belebújt a csizmájába, kezébe kapta a kulcsot és a kabátot és már távozott is. Bepattant a kocsiba és amint elindult hívta a taxit a házukhoz. Fél hét révén tíz percbe telt mire hazaért, úgy hogy az egyik kis utcákban gyorsabban ment a megengedettnél. Sietve beparkolt a garázsba és már ment is a taxihoz, ami rá várt.

-Jó reggelt. Kérem siessen. – pattant be hátra. Hajolt előre miközben belebújt a szövetmintás, bélelt kabátba – 10 percem van kiérni a reptérre. – őt perccel direkt kevesebbet mondott, hogy még legyen ideje beérni.