Együtt //befejezett//

LXIX.

A teremben  Beta egyből Vivit kezdte el keresni a szemével, akit hamar ki is szúrt. Csongor padjától sétált el és arcából ítélve most sem járt sikerrel.

- Mindjárt jövök. – mondta Dalmának miközben Vivi felé sétált – Szia. – ült fel a padra, hogy felkeltse a figyelmét. Lábát egymásra tette és kezére támaszkodva dőlt hátra. Vivi egyből felállt a székről, mert nem tetszett neki, hogy lenéz rá Beta felsőbbrendűséget sugározva.

- Mit akarsz? – állt meg vele szemben.

- Észrevettem, hogy mindig elküld. – bólintott Csongor felé.

- Miattad teszi. Miattad nem enged magához. – fonta össze a kezét mellé alatt, ami alig volt neki. A háta mögött észrevette egy fiú osztálytársát, ahogy az alakját méregeti.

- Kár hogy engem nem érdekel. – kezdte el nézni a körmét.

- Akkor szabad a pálya? – kérdezte vigyorogva Vivi.

- Drágám. – dőlt előre a fiúnak látást adva melleire és Vivinek jelezve, hogy bizalmas információ következik – Eddig se jártál sikerrel, ez nem változtat semmin. – rebegtette meg szempilláit.

- Azért jöttél, hogy ezt elmond? – kérdezett rá idegesen.

- Nem, azért jöttem, hogy tanuljak. – döntötte hátra a fejét mosolyogva – Hozzád viszont más miatt jöttem. – állt fel a vállára téve a kezét – Tudom, hogy lehetsz a közelében, de ahhoz tartanod kell a szád. – mondta halkan, hogy más véletlenül se hallja meg. A továbbra is őt figyelő fiú miatt lassan megfordult és úgy tett mintha a táskájába matatna, miközben egy kicsit kitolta a seggét.

- Hallgatlak. – állt mellé bizalmasan.

- Felírlak titeket a táncra és azt mondom neki velem fog táncolni. Nem fog bennem kételkedni. Nem fogja megnézni a jelentkezők listáját. Hétfőig kell titokban tartani.

- Utána nem léphet vissza és kénytelen lesz velem lenni. – fejezte be a mondandóját.

- Pontosan. Mit szólsz hozzá? – nézett rá felvont szemöldökkel a szeme sarkából.

- Mi előnyöd lesz belőle? – vonta össze gyanakodva a szemöldökét.

- Mondjuk azt, hogy ez az én lépésem a sakk táblán. – vett ki a táskájából egy tükröt, hogy ne legyen gyanús a kutakodás. A pontos okot esze ágában sem volt oka elmondani. Mégis hogy nézne ki, ha azt mondaná: veled állok bosszút, azért mert engem nem hagy békén?

- És te kivel fogsz táncolni? – Beta úgy igazította a tükröt, hogy az őt figyelő fiú arca legyen benne. Vivi szó nélkül bólintott kijelentve beleegyezését.

- Szünetben felírlak titeket. – kacsintott rá felé nyújtva a tükröt. Vivi értette a kacsintás okát. Elvette a tükröt és a sminket kezdte el nézni. A szeme alatt még meg is törölte, mintha tényleg el lenne kenődve.

- Köszi, hogy szóltál. – mondta hangosan vissza nyújtva a tükröt.

- Nincs mit. – tette el Beta a tükröt.

Direkt, úgy sétált a padjához, hogy elmenjen a srác mellett. A fiú már nyúlt volna a karja után, de pont akkor lépett be a tanár az óra kezdetét jelezve. Történelem. Beta sóhajtva ült le a helyére és meg se lepődött, mikor a tanár mérgesen nézett rá.

- Megtudhatom, miért nem ül a helyén? – kérdezte mérgesen a tanár.

- Ott ülök. – mutatott a padra. Az osztályból páran halkan felnevettek. Beta sóhajtva rázta meg a fejét, hogy megint bele köt a tanár. Már alig várja, hogy ne kelljen bejárnia.