LXX.

24 5 0
                                    

A suliban hátra lévő órákon és szünetekben nem történt semmi érdekes. Szokásosan végig ülték az órákat és szünetekben jókat beszélgettek. Ebéd szünetben csatlakozott hozzájuk Martin és Beni. Ákos bele egyezett, hogy Beta vele táncoljon. Dalma kuka kisasszonyt játszott Beni közelében. Beta és Dalma az utolsó négy óráról el lett kérve a délutáni meccs miatt. Otthon mindketten sportos ruházatot öltöttek magukra. Beta egy rózsaszín, fehér színű Adidas melegítő szettet vett fel egy fehér színű Adidas haspólóval és egy fehér Adidas sportcipővel. A haját tarkójánál összekötötte és egy fehér Adidas baseball sapkát húzott a fejére. Dalma ugyanígy öltözött fel, csak neki szürke volt a melegítője, a haját lófarokba kötötte és nem tett a fejére baseball sapkát. Joe a nappaliban várta őket, akin szintén Adidas melegítő volt síppal a nyakában.

- Csinálunk egy élő Adidas reklámot. -  jegyezte meg mosolyogva Beta.

- Csináljunk képet. Neked semmi nincs az oldaladon én meg már rég tettem ki képet. – lelkesedett fel Dalma.

- Sok minden van az oldalamon, csak be van állítva, hogy ne legyen látható.

- Akkor itt az ideje vissza térni az online világba. – Beta szemét forgatva állította át a közösségi oldalait – A fekete profilt is törölni kell. – jelentette ki határozottan.

- Igaza van. – helyeselte Joe kinyitva az ajtót, mert ideje indulni.

- Jó. – egyezett bele – Mi legyen a profilképem? – kérdezte tanácstalanul - Azt nem akarom ami volt.

- Add csak. – nyújtotta Dalma  a kezét a telefonért – Az előző profilodon több mint 500 reakció és több mint 200 hozzászólás van? – kérdezte, döbbenten mikor a saját szemével látta.

- Népszerű voltam. – vont vállat Beta.

- Az nem kifejezés.

Amíg Dalma profilnak alkalmas képet keresett, addig beültek a kocsiba és elindultak a meccs helyszíne felé. A választása végül a kórház tetején készült képre esett. A sötét ellenére jól kivehető volt alakja, ugyanakkor a kép kinézet meghitt hangulatot adott. Lehetet rajta látni a felszabadultságot. Beta beleegyezett a képbe és egy mondatot írt alá horvát nyelven. Zvijezde znaju, azaz a csillagok tudják. Tökéletes leírja, mit érzett akkor? Mire jött rá? Mit gondolt? Kire gondolt? Kikre gondolt? És ez azóta sem változott. Fél órával a meccs előtt értek oda, ahogy az még volt beszélve. A csapat tagjai már ott voltak és az edzőjükre vártak a meccs előtti megbeszélés miatt. Beta és Dalma, addig lőttek magukról pár képet. Együtt és egyesül is. A képeket feltöltötték Instagramra, amin megjelölték egymást és az Adidas céget, miért ne indokkal.

Mikor a meccs elkezdődött készítettek egy képet és kirakták a történetükbe. Ezek után a meccs izgalmainak szentelték figyelmüket. Hol együtt ujjongtak, hol együtt fújoztak, de akadt mikor hangosan szurkoltak, vagy épp kiabáltak nyomdafestéket nem tűrő szavakat. Félidőben 10:7 volt az állás és ők álltak nyerésre.

A problémák a második félidőben kezdődtek. Az ellenfél csapata túl erőszakosan kezdett el játszani. A harmadik negyed végére két játékosoktól kellett búcsúzniuk. Egynek kiment a lába, míg a másiknak valószínűleg zúzódott a karja, ezt persze mind úgy csinálták, hogy ne legyen szabálytalan. Az utolsó negyedben Csongort érte a következő csapás. Az ellenség csapata „véletlenül”, úgy lökte meg a csapattársát, hogy az Csongornak érkezzen, aki pont kosárra akarta dobni a labdát. A „véletlen” ütközet miatt, Csongor a hátára esett. A nézőtéren csend keletkezett, mindenki azt figyelte, hol ütötte meg magát. A pályára egy orvos szaladt be megnézni Csongor állapotát. Perceken belül sérült társuk köhögve fordították az oldalára. Lekísérték a pályáról és a folytatásra vártak.

- Hogy vagy? – kérdezte aggódva Joe.

- Alig kapok levegőt. – ült le nehézkesen véve a levegőt.

- Uram, valakit fel kell küldenie. – szólalt meg a bekötött lábú játékos.

- Nem tudok kit. – mondta Joe a fejét fogva - Hárman lesérültetek. – mutatott a három sérültre - Az egyikőtök meg kifulladt. – mutatott az egyik cserejátékosra, akit le kellett cserélni – Az egyik társatok meg otthon fekszik lázasan. A kezdő csapatból ketten maradtatok és már ti is el vagytok fáradva. – mutatott rájuk - Nincs több játékosunk, akit felküldhetnék. – mérgesen rúgott a földbe.

- Beállok. – lépet egyet határozottan előre Beta. A másik csapatban két cserejátékos lány, akik bár nincsenek a pályán, de a szabály szerint játszhatnak, így ő is.

- Szó sem lehet róla. – tiltakozott rögtön Joe.

- Joe papa. – fogta meg a kezét – Nyerésre álltok, nem hagyhatod annyiban.

- Megsérülhetsz. – nézett rá aggódva.

- Nem fogok. – rázta meg a fejét.

- Beszélek a bíróval. – indult el az orra alatt morogva.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Dalma aggódva – Azok ott állatok. – mutatott irányukba indulatosan – Te meg olyan törékeny vagy. Perceken belül kicsinálnak és nem úszod meg könnyű sérüléssel. – próbálta meg lebeszélni.

- Dalma. – mosolygott rá határozottan – A papám vére folyik bennem. Kiskorom óta hobbi szinten űzőm a sportot. Ha csak egy kicsit is akadályozom őket, már nyerünk. Elég tartani ezt a szintet. – mondta az utolsó két mondatot a csapatnak biztatásként.

- Rád fognak szállni. Te leszel a gyenge láncszem. – mondta az egyik játékos.

- Akkor meglepetésben lesz részük. – fonta össze a karját.

- Igaza van. – mondta nehézkesen Csongor – Jobban, játszik mint, azt gondolnátok. – állt ki Beta mellett, aki összevont szemöldökkel méregette.

- Engedélyezték. – mondta Joe amint visszaért – Ezt fel kell venned. – nyújtott át egy tiszta felsőt, amin a csapat logója volt.

- Rendben. – vette le a pulcsiját és ráhúzta a haspólóra.

- A terv a következő. – hívta magára a figyelmet Joe – Beta előre viszi a labdát, miközben ti négyzet alakban távol tartjátok tőle az ellenfél játékosait. – mutogatott közöttük – A megfelelő távolságban lepasszolod valakinek a labdát, aki úgy áll, hogy be tudja dobni.

- Ha nem lesz olyan aki be tudja dobni? – kérdezte Beta.

- Akkor dobd te, de csak akkor ugorj fel, ha nincs ellenfél a közelben.

- Papa. Most nem az unokád vagyok, hanem egy játékos. Ne kivételezz. – rázta meg a fejét.

- Rendben. – bólintott – Játszatok, úgy ahogy tudtok, csak ne sérüljetek le. – szorította idegesen a tarkójára a kezét – Menjetek. – legyintett egyet.

- Maradj hátul. Ha nem tudjuk előre vinni a labdát hátra padszoljuk neked. – vetette oda egy játékos, aki már az elején gyenge láncszemnek tartotta.

- Értettem. – szalutált egyet.

🎉BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK🎊

Együtt //befejezett//Where stories live. Discover now