Együtt //befejezett//

LXXXVII.

- Fogd már fel, hogy az a müzli, ami pici, karika alakú müzliből áll és a zacskóban több szem össze van ragadva benne egy csomóba. – lóbálta meg a kezében lévő müzlis zacsit - Ha megnézel egy müzli szeletet, azok is ilyen darabokból állnak, csak össze vannak ragadva és együtt egy téglatestet alkotnak. – vette ki a bevásárló kocsiból a proteines müzli szeletet - A gabonapehely, nagy, lapos, kör alakú tallérok. – mutatott a polcon lévő gabonapehelyre - Persze ezek lehetnek keksz, karika, négyzet és sok más alakú is, de a müzli nem. Az kisebb és sokkal finomabb. – tolta az arcába a müzlis zacsit.

- Oké. – tolta el a kezét – Tehát röviden a müzli, müzliből van, míg a gabonapehely többfajta alakú lehet. – foglalta össze, visszatartva nevetését.

- Ahhj. – sóhajtott fel miközben a kocsiba dobta a müzlit – Reménytelen eset vagy. Én itt próbálom elmagyarázni a különbséget, te meg jössz a hülyeségeiddel. A müzli, mégis hogy készülne müzliből te nagyokos. – ragadta meg a kocsit és kezdte el tolni maga előtt – És még ő mondja, hogy a kettő egy és ugyanaz. – morogta az orra alatt.

- Héj, nyugi már. – állt mögé és tollta vele együtt a kocsit – Nem kell ilyen kis apróságokon felkapni a vizet. Ráadásul te mondtad ezt. – puszit a hajába.

- Tényleg. – kiáltott fel, Ákos már örült volna, hogy Beta elengedi a témát, mikor ő teljesen máshogy gondolta – Kell víz is. – mutatott jobbra, amerre a víz van – Én nem mondtam ilyen hülyeséget, ezt te találtad ki. – folytatta a müzli, gabonapehely témát.

Egész bevásárlás alatt ez volt a téma. Még arra is kitért, hogy miért a müzli mellé kell önteni a tejet és nem rá, vagy a tejbe önteni a müzlit. Először a müzlit kell a tálba önteni, majd kanállal a közepén csinálni kell egy kis lyukat és oda kell önteni a tejet, mert így nem ázik el a müzli. Más opciót hallani sem akart, mondván: örülj, hogy megosztom veled a tökéletes müzli éves titkát. Ákos egyetértően bólogatott, miközben a tökéletes és a középen lévő lyukba kell önteni a tejet gondolataiba merült. A bevásárlás után elvitték Ákoshoz a kért termékeket.

- Miért mész ilyen korán? Még csak 6 óra múlt. – kérdezte Ákos.

- Ezaz. Már hat óra és holnap tízkor kelni kell, hogy időben elkészüljek a bulira, úgyhogy legkésőbb éjfélkor le kell feküdni. Lefekvés előtt még el kell végezni a bőrápolási szokásaikat, mert holnap erre már nem lesz idő a lányok miatt, akik tizenegyre jönnek. – magyarázta meg, hogy miért van késésben.

- Aha. – hagyta rá és húzta magához egy búcsú csókra.

Az utóbbi két napban folyamatosan ez megy. Beta napközben ezerrel pörög, mindent  megmagyaráz, míg este minimum tíz órát alszik. Az első nap ő keltette a suli miatt és a mamuszától kapott egy cuppanós puszit. Ma reggel már csak a villanyt kapcsolta fel, majd gyorsan becsukta az ajtót, így az ajtót találta el mamusszal. Suli után próbálta észrevétlenül elvenni a fegyverét, de nem sikerült neki, így zsörtölődve elfogadta magában, hogy reggel nem megy a szobájába, mikor meg van neki. Ez ilyen kimondatlan szabály lett a testi épsége érdekében. A csók után Beta elköszönt Ákostól és családjától, majd haza vezetett, vacsorázott és elkezdte a bőr ápolási szokásait.

Hosszú habfürdő, hajmosás, gyantázás, kétfajta krém használta, arcpakolás és a végén a masszázs matrac, ami bár nem bőrre van, de tökéletesen ellazítja a testét. Tizenegy után feküdt le aludni. Beta másnap fél tízkor kelt fel arra, hogy valami puha, szőrös dolog többször neki ütközik a fejének.

- Hagyj már. – hesegette el morogva.

- 10 óra. – kiabálta a fülébe Dalma, mire Beta el akarta tolni a fejét, de útközben leesett a keze így egy fejes lett belőle.