Együtt //befejezett//

XLIV.

Beta gondolkodva nézett rá. Nem vele beszélt a papája, de akivel beszélt annál meg még vannak. Ki tudja meddig tart? Ő meg nem akar sokáig itt lenni. Végül is ugyanaz az üzlet csak más személy. Gond nem lehet belőle. Gondoltmenete végén beleegyezően bólintott.

- Akkor gyere utánam. – mutatott egy külön rész.

Ákos szó nélkül ment előre. Nem volt számára szimpatikus a csávó. Az ajtóval elzárt rész sem volt túl biztató. Kizárt dolognak tartotta, hogy Beta egyedül menjen be oda. Ugyanakkor a gondolat is csábította, hogy nem lesz rajta felső.

- Van már tetkód? – kérdezte az alkalmazott az ágyat fertőtlenítve.

- Igen, a mellkasomon.

- Akkor gondolom tudod, hogy kell majd kezelni. – válaszul bólintás érkezett – Vedd le a felsőd és feküdj hassal az ágyra. – mondta, majd elfordult az asztalhoz a minta miatt.

Ákos a férfi irányába nézett, aki továbbra is háttal állt. Beta mosolyogva nézte kísérőjét, aki a férfit kémleli. A felsője aljához nyúlt, mire Ákos rögtön ránézett. Beta háttal állva húzta le a felsőjét és az ágyra hasalt. Érezte hátán perzselő tekintetét, de nem szólt semmit. Zavarban volt tőle, de most nem ezzel kell foglalkoznia, hanem a fájdalomra kell felkészülnie.

- Kérlek kapcsold ki a melltartód. – zökkentette ki Ákost az alkalmazott hangja.

Fel se tűnt neki mennyire elmerült Beta hátának tanulmányozásában. Sok szeplő, keskeny derék és széles csípő. Kilátszódó mellének körvonaláról nem is beszélve. Nagyot nyelve nézett a tetováló srácra, aki már a mintát ragasztotta fel a gerincére. Feltűnt neki, hogy ujját többször végig húzza fedetlen hátán, de nem szólt semmit. Továbbra is árgus szemekkel figyelte, ahogy elkezdtem felvarrni a minta alját. Beta fájdalmasan húzta el a száját, de egy szót sem adott ki. Mikor a srác Beta hajához nyúlt, hogy elvegye Ákos megköszörülte a torkát. Határozott léptekkel sétált oda és vette el ő a göndör fürtöket. Farkasszemet nézett egymással a két hím egyed, majd a tetováló folytatta a dolgát. Ákos mosolyogva húzta ki magát. Elég, azt néznie, hogy a hátához többször is hozzáér. Az ellen nem tud mit tenni, de a hajához nem ér az biztos. Beta elmosolyodott ezen. Tudta, hogy Ákos féltékeny és boldogsággal töltötte el, hogy nem vitte túlzásba betartva múltkori kérését.

- Kész is van. – kente be a piros bőrrészt egy kis krémmel, miközben Ákos szemébe nézett, aki gyilkos tekintettel illette – Várj egy kicsit míg beissza a krémet. A melltartót nem ajánlom. – ment el kezet mosni.

- Milyen lett? – hallatszódott meg Beta kíváncsi hangja.

- Jól néz ki. – ismerte el a szép betűkkel írt rövid mondatot. A szavakat hullámos vonal kötötte össze és a végénre egy kis szív volt kerekítve. – Lefotózom neked. – mosolygott el ötletén. A kép neki is meglesz mivel a saját telefonjával csinálja.

- Rendben. – egyezett bele miközben tudta, hogy az a kép nem lesz kitörölve miután elküldte neki – Oda adod a felsőm? – kérdezte felé nyújtva a kezét.

- Persze. – nyújtotta felé és szó nélkül hátat fordított neki. Beta felült, levette teljesen a melltartót és belebújt a felsőbe. A táskájához sétált és bele tette a levett darabot.

- Köszönöm, hogy elfordultál. – ölelte át hátulról.

- Aha, szívesen. – mondta rekedt hangon a hátának feszülő mellek miatt. Érezte minden egyes pontját, a sötétebb rész keménységét. Beta halkan felkuncogott a tarkójára nyomott egy apró, ártatlan puszit és kiment fizetni. Ákos nagyot nyelve ment utána.

- Köszönöm. – nyújtotta át a tetkó árát.

- Nincs mit, gyere máskor is. Van pár ötletem, ha gondolod elküldöm őket. – Beta az ötlet szónál megforgatta a szemét. El tudta képzelni milyenek azok az ötletek. Neki is feltűnt, hogy a tetoválás készítése alatt a derekához, a csípőjéhez, vagy akár a nadrág széléhez ért. Esze ágában sem volt ide vissza jönni.