Együtt //befejezett//

LXXXII.

- Jó reggelt. – mondta reggeli mély hangján, közelebb húzva magához.

- Pisilnem kell. – mondta el a mocorgás okát.

- Csak egy kicsit maradjunk még így. – kérlelte továbbra is csukott szemmel.

- Amennyiben kitakarítod az ágyat, maradhatunk. – kuncogott fel Beta.

- Siess vissza. – engedte el. Beta gyorsan kiment, elvégezte a dolgát és, ha már a fürdőben volt, akkor arcot is mosott, majd vissza ment.

- Lassú voltál. – ölelte át újra.

- Arcot is mostam. – Ákos hümmögött, de nem mondott semmit. A kellemes csendet Beta korgó hasa törte meg.

- Hogy neked mennyi problémád van. – morogta felülve – Együnk még mielőtt éhen halsz. – nyújtotta felé mosolyogva a kezét.

- Nem haltak volna éhen. – rázta meg a fejét. A reggelit csendben, négyesben fogyasztották el.

- Beta. – szólította meg Dalma.

- Igen? – nézett rá kérdőn.

- Holnap délután ráérsz? – kérdezte meg, mert az utóbbi időkben a sulin és a házon kívül nem is látták egymást. Beta Ákosra nézett, mert nem tudta neki van-e terve, de ő a fejét rázta.

- Igen. – bólintott - Miért? – érdeklődött.

- Hát tudod decemberben szalagavató és már november van. Elmegyünk ruhát nézni? – kérdezett rá nagy lelkesedéssel.

- Ezt mondani is akartam. – dőlt hátra a székben – A fotózáson ugye szalagavatós ruhákban pózoltam, több üzletben is hirdetve a ruhákat. A téríti azokban az üzletekben az egyik ruha bérlési árát. – mosolygott rá.

- És? – nézett rá értetlenül. Nem értette miért olyan nagy szám, ha térítik Beta ruhájának az árát.

- Támadt egy ötletem, amibe bele egyeztek. – kezdett el a telefonján keresni valamit, majd felé tartotta.

- Ez az amire gondolok? – nézett rá tágra nyílt szemekkel.

- Ha arra gondolsz, hogy kaptam két 50 %-os kupont, akkor igen. – vigyorgott rá.

- De hogy? – faggatta, mert nehezen hitte el, hogy egy idegennek elengedik a fele árát egy ruhának.

- Egyszerűen. – vont vállat – Annyi kikötésük volt, hogy az 50% nem haladhatja meg a harmincezret de, ha a ruha kölcsönzése ötvenezer, csak a felét engedik el.

- Úristen. – tett repdeső mozdulatokat örömében – Most úgy megölnélek.

- Mi akadályoz meg? – kérdezte széttárva karjait. Dalma pillanatok alatt megkerülte az asztalt és karjai közé csapódott.

- Köszönöm. – hálálkodott – El se tudod képzelni, mennyit jelent nekem. – könnyezett be örömében. Beta mosolyogva vállat vont.

- Holnap suli után mehetünk ruhapróbára. – húzódott el tőle. Dalma még elmondott, vagy ötven fajta köszönetet, mire Beta Ákos kezét fogva röhögve ment be a szobájába.

A szobában egy filmet indítottak el a tévében és azt nézték, mert nem volt kedvük aktív programhoz. Ákos az ágy támlának támaszkodva ült, maga előtt Beta törékeny testét ölelve. Egymás kezét simogatva nézték a filmet és kritizálták a benne lévő színészeket.

- Kedves dolog volt amit Dalmáért tettél. – mondta Ákos a film végeztével.

- Úgy voltam vele, hogyha van kedvezményem, akkor legyen előnye is.