Együtt //befejezett//

XIV.

- Bocsi, véletlenül elejtettem. - szabadkozott, de nem is volt, az véletlen.

- Semmi gond.

- Pihenni akarsz? – Beta gondolkodott a válaszon, de végül megrázta a fejét. Nem akart pihenni, csak itt nem lehet semmit sem csinálni, így azzal akarta elütni az időt. Megrázta a fejét, mire a srác bólintott és ezúttal sikeresen állt fel a mankók segítségével. Beta ágyához tartozó székre ült le. A mankókat a falnak támasztotta.

- Akarsz beszélgetni? – kérdezte mosolyogva Ákos.

- Hát már idejöttél. – a válasz egy kicsit bunkóra sikerült, de már ez van.

- Nem akarom őket felkelteni. – mutatott a másik két lány felé - Vissza is mehetek. – vont vállat. Nem akart visszamenni, ismerkedni akart.

- Nem kell. Beszélgessünk. – a fiú bólintott, majd kezet nyújtott. Beta végig nézett rajta. Sportos alkat, barnább a bőre, mint neki. Barna szem és barna haj. Átlagos volt a kinézete, mégis volt benne valami gyerekes vonás éles arcéle ellenére, ami férfias jellemet adott neki. Feltűnt neki gödröcskés mosolya és a szeme sarkában lévő kicsi anyajegy. Ha jobban megnézte nem is volt átlagos a kinézete. Egyáltalán lehet valaki átlagos kinézetű? Tette fel magának a költői kérdést melyre válasz nem érkezett.

- Nagy Ákos Boldizsár. A Boldizsárt nem használom.  – Beta érdekesen nézett. Teljesen új volt szamár, hogy valakinek két neve van. Eddig még nem hallott ilyet. – Neked nem szükséges bemutatkoznod, hallottam a neved.

- Lehet kérdésem? – kérdezett rá miután kezet fogtak.

- Legyen kérdezz felelek. – javasolta Ákos mire bólintás volt a bele egyezés.

- Mi ez a két név? Miért nem használod a másodikat? – kérdezett egyből Beta.

- Egyszerre egy kérdés. Magyar vagyok és nálunk szokás, hogy valakinek két neve van. – ahogy más országokban is, tette hozzá magában. Nem érttette, miért olyan fura ez számára. - Milyen származású vagy?

- Horváth, angol és magyar. – Ákos rögtön rájött, honnan van ez az érdekes akcentus. Feltűnt neki, hogy nem említi melyik szülője, milyen származású. Ugyanakkor eszébe jutott a csuklója, amit megnézett az apja. Észrevette, hogy akkor sírt, ezért úgy döntött nem kérdez semmi személyeset.

- Miért nem használod a második neved? – kérdezte Beta.

- Mert nem szeretem, de ha akarsz hívhatsz úgy. – vont vállat.

- Még meggondolom. – mosolygott el halványan. Neki sokkal jobban tetszett a Boldizsár, mint az Ákos.

- Hogy kell kiejteni a keresztneved? Olyan érdekes. Mindig a béta jut róla az eszembe, ami a görög abc második betűje. Hallottam, ahogy . . ., de nem vagyok benne biztos. – változtatta meg gyorsan a mondat végét. Először, azt akarta mondani, hogy hallotta, ahogy családtagja mondta. Beta számára feltűnt a változtatás és hálásan pillantott Ákosra, egyre jobban megerősítve a gyanúját.

- Egyszerűen Beta. – majd elkezdte magyarázni, hogy kell kiejteni a nevét, ami elég könnyű volt a többihez képest. Ákos hangosan megpróbálta kimondani. Először többször is akaratlanul é betűvel ejtette ki. Észrevette a lány halvány mosolyát, így egy kicsit rájátszott. Mondta úgy is, hogy beletette a h betűt, amin Beta kicsit nevetni kezdett, hosszú idők óta először. Feltűnt neki, hogy direkt csinálja, de nem szólt semmit. Őrült neki, hogy egy kis ideig ő is gondtalan kamasz lehetett. Úgy érezte szerzett egy barátot.

A beszélgetés során kiderült, hogy ugyanabba a suliba járnak. Ákos egy évvel felette van és mindketten végzősök. Ákos informatikát tanul, ami öt éves. A termük egymás mellett van. Beszélgettek egy kicsit az iskoláról és a tanárokról is. Ákos felhívta, Beta figyelmét a matek és az angol tanárra. Elmondta, hogy a matektanár kedves és sokat viccelődik órák közben, de elő szeretettel osztogatja az egyeseket a házi feladatok hiányzása miatt. Elmesélte, hogy volt már olyan, aki ez miatt osztályozó vizsgázott, mert túl sok egyes gyűlt össze neki. A gyerek amúgy jó tanuló volt matekból. Elmondta, hogy az angol tanár nagyon szigorú a kiejtés miatt. Többször előfordult már, hogy valaki nem bírt kimondani egyszer egy nehéz szót és emiatt egész évben csesztette. Beta megnyugtatta, hogy jó az angol kiejtése es, hogx angol nyelvet is folyékonyan beszéli a horvát, magyar nyelv mellett. Ákos viszont mondta neki, hogy az akcentusa is elég lesz neki az miatt hogy piszkálja és ez ellen már nem tudott mit mondani. Beta megkérdezte, mi történt a lábával, mire meg is kapta a választ. Azt is elmondta Ákos, hogy már járó gipsz van a lábán és bármikor hazamehet, csak egyedül lenne otthon, ezért itt maradt, ahol az apja dolgozik. Beta rögtön rájött ebből, hogy az orvos, aki őt is ellátta az az apja.

A délután folyamán Joe volt a kórházban és bevitte a kért dolgokat. Mikor először meglátta a két fiatalt beszélgetni nagyon ledöbbent, de őrült neki. Egy kicsit ott maradt és hármasban beszélgettek, majd otthagyta a fiatalokat és hazament az egy hónapos csokibarna toy uszkár kutyához. Amint meglátta megtetszett neki, kétség sem fért hozzá, hogy ezt a kutyát viszi haza. Egy kis kutya nem jár sok gonddal és cukinak is találta. A két fiatal tovább folytatta a beszélgetést. Ákos számára egyre érdekesebb volt Beta és egyre jobban lett kíváncsi, miért nem látogassák meg a szülei. Mikor lejárt az infúzió, jött egy ápoló és kicserélte a másik két lányéval együtt. Evelin egy kis időre felébredt és akkor vele is beszélgettek. Megtudtak róla is pár dolgot, de ő hamar visszaaludt. Beta ezután elment lefürdeni. A tű eltávolításához persze szóltak Ákos apjának.

- Miért vágtad meg magad? – gondolkodás nélkül kérdezte meg Ákos.

Ennyit arról, hogy semmi személyes kérdés. Evelin után, már nem bírta magában tartani. Nem akart belegondolni abba, hogy Beta is egy fiú miatt bántotta magát. A lány lecsukta a szemét, mert újra eszébe jutott minden. A fiú észrevette az arcán lefolyó könnyeket. Vissza akarta szívni a kérdést. Újra mosolyogni akarta látni, ami ebben a pár órában egyre többet ékeskedett arcán.

Beta magában újra élt mindent. A képzelete lejátszott előtte mindent. Az egészet hallotta a telefonban és nem kellett nagy képzeleterő, hogy ütközhet össze szemtől-szemben két autó. A pár könnycsepp egyre sűrűbb lett. Halk zokogásban kezdett. Ákos óvatosan mellé ült az ágyra és magához ölelte. Beta mellkasát ütögette, hogy engedje el ő azonban szorosabban ölelte magához. Nem akarta elengedni. Élvezni akarta édeskés illatát. Idő elteltével Beta nem ütötte tovább, de a sírása nem csillapodott. Ügyetlenül viszonozta ölelését és vállába temette fejét. Életében először sírt egy barát vállán és jó érzéssel töltötte el. Érthetetlen okokból megbízott benne, éppen ezért is mondta el.

- Meghaltak. Meghaltak a szüleim. – motyogta a vállába. Ákos egy kicsit megdermedt engedett ölelésén, de újra felvette előző testartását.

- Sírj csak. – simogatta a hátát.

Beta számára ez egy kisebb áttörés volt több pontból is. Nem együtt érezni próbáltak vele. Nem. Olyan vigaszt kapott, amit eddig senkitől. Joe papája mellette van, támogatja, de egyszer sem mondta, hogy: sírj csak. Állandóan vigasztalni próbálta. Beta is szorított egy kicsit az ölelésén, egy kicsit hangosabban kezdett el sírni.

Ákos észrevette, hogy felkelt Zita a sírásra. Észrevétlenül megrázta a fejét, mire bólintott. Hasát fogva felült és nézte őket. Egy szót sem szólt. A lány megértette, hogy valami gond van. Mikor Beta abba hagyta a sírást elhúzódott a fiútól.

- Köszönöm. – szipogta. Az asztalról elvett egy zsebkendőt és elfordítva fejét kifújta az orrát.

- Szia. – hallotta meg a köszönést. A hang irányába nézett és bólintott. Nem volt kedve beszélni, csak aludni akart. Megint elkezdett fájni a fejem és homályosan látott. - Zita vagyok. – integetett lelkesen. Ákos észrevette, hogy valami nem stimmel. Ez a kevés idő alatt megismerte annyira, hogy tudja vissza köszönne, még ha egy kicsit flegmán is. Aggódva nézett Beta irányába.

- Héj. Mi a baj? – a kérdésre Zita lelkesedése is alább hagyott.

Ő is aggódva nézett a számára ismeretlen lány irányába. Nem volt ereje válaszolni, rá nézett és elkezdett hátrafelé dőlni. Ákos pont időben kapott utána mielőtt beverte volna a fejét a falba. Zita rögtön megnyomta a nővérhívót. Az ajtó kinyílt és bejött az a nővér, aki az infúziókat cserélte. Szétnézett a szobában és észrevette Beta eszméletlen testét. Gyorsan orvosért sietett. Ákos apja is megjelent és rögtön a lány mellé ment. Kezét homlokára tette, ami tüzelt.