Együtt //befejezett//

LXXXIV.

Saját magát nevette ki. Egy pofon kellett ahhoz, hogy a neve ne merüljön feledésbe. Persze több tényező is hozzájárult, főleg a modellkedés. Most azonban mégis innen indult az egész. Nevetséges. Elég egy lassan folyó víz, hogy egyszer csak vízesés legyen belőle. Most ő a vízesés, amit mindenki csodálni akar. Csak míg a természetbeni vízesésről, azt mondják milyen szép, milyen nagy, milyen gyors, milyen erős, milyen heves, vagy épp az ellenkezőjét, addig róla még olyat is kitalálnak, ami nem igaz és különböző krealmányokat gyártanak. Hát ilyen híres embernek lenni? Nincs magánéleted. Minden lépésed megkérdőjelezik. Minden mozzanatod figyelik. Olyanná válsz az emberek szemében, amilyen sosem voltál. Egy cikk lehet 100%-ban igaz, de az emberek akkor is hozzá teszik a saját véleményüket, úgy hogy nem is ismernek.

- A telefonja. – rántotta ki a gondolatai közül András hangja.

- Köszönöm. – vette el a felé nyújtott, csörgő készüléket.

~ Szia Beta. – köszönt bele a telefonba Bianka ~ A modell ügynökség ajtaja előtt riporterek vanna. – folytatta mielőtt Beta köszönt volna neki ~ Fanni teljesen kiakadt a videón. Máris intézkedni kezdett. Elküldött érted egy testőrt, aki elhoz ide.

~ Egy testőrt? – tért magához döbbenten.

~ Igen. Minden híres modellnek van és biztonsági okokból neked is intézett egyet. A többit itt mondja el. – a telefonban telefoncsörgét hallott ~ Bocsánat, de le kell tennem. Szia. – köszönt el ~ Kész őrü . . . . – hallotta még a megkezdett mondat elejét mielőtt megszakadt a vonal.

- Testőre lesz? – kérdezett rá a hallottakra a fiatal rendőr.

- Igen. – bólintott – Beszélnem kell Ákossal. – mondta inkább magának. Azt akarta, hogy tőle tudja meg a történeteket ne egy cikkből, amiben egy hülye kérdést is feltettek.

- Elkísérjük. – jelentette ki a két rendőr egyszerre. Beta bólintott és kinyitotta az igazgató ajtaját.

- Mi történt? – támadta le rögtön Dalma.

- Vallomást tettem, felhívott Bianka, és egy testőr jön értem, aki bevisz Fannihoz. – mondta el röviden.

- Veled menjek? – ajánlotta fel kissé szomorúan, mert tudta lőttek a délutáni ruhapróbának.

- Neked suliban kéne lenned. – utasította vissza – Délután találkozunk. – ölelte át búcsúzás képpen.

- Rendben, majd megnézünk valami nyalás filmet. – ölelte vissza.

- Hova gondolsz? – tolta el magától döbbenten – Ruhapróbára megyünk. Háromra biztos, hogy végzek.

- Ahh, imádlak. – ugrott a nyakába – Kitartást. – Beta mosolyogva bólintott és Ákos terme felé vette az irányt. Az óra még nagyban tartott, de ez nem tartotta vissza. Kezét magasba emelve kopott be a terem ajtaján.

- Jó napot tanárnő. Elnézést a zavarásért. – köszönt illedelmesen – Nagy Ákost szeretném elkérni egy fontos ügyben. – a tanár szigorúan nézett rá. A fiú a neve hallatán kíváncsian nézett fel.

- Megtudhatnám mi lenne az a fontos ügy? Épp dolgozatot ír. – mutatott végig az osztályon, ahol mindenki a pad fölé görnyedve próbált írni valamit a lapra. Egyes személyeknél észrevette a telefont, vagy a papírra írt puskát.

- Sajnálom nem tudtam, de most nagyon fontos lenne. – nem akarta elmondani a pontos okot. A tanár szigorú tekintete nem lágyult míg az ajtó kintebb nem nyílt. A tanár döbbenten nézett a lány mögött álló rendőrre.