Együtt //befejezett//

XXXIX.

- Miért nincsenek a termükben? – hallatszódott egy szigorú női hang.

- Máris megyünk. – húzódtak el egymástól.
Beta sietve ment be a terembe és ült le a helyére. Az ajtóra nézett amin a tanárnő sétált be mérgesen méregetve őt. Becsukta a háta mögött az ajtót és letette a cuccait az asztalra.

- A tanárokat illik előre engedni. – kezdte el hangosan Beta irányába nézve – Aki nem adja meg, ezt a fajta tiszteletet az büntetést érdemel. Gyere a táblához felelni. – mutatott maga elé szigorúan.

- Tanárnő, kérem nézze el nekem. Nem tudtam, hogy magával lesz órám. – szabadkozott Beta.

- Talán itt kellett volna lenni a múlt héten. – nézett rá csípőre tett kézzel – Nem gondolod, hogy illik bemutatkozni? – kérdezte mérgesen.

- Beta Fray vagyok. – hagyta figyelmen kívül a tanár első mondatát.

- Én meg ideges és beírok egy egyest, ha nem jössz felelni.

- Tanárnő. Beta hiányzott egy hetet ráadásul másik iskolából jött. Nem tudja hol járunk. – szólalt meg a hátsó padsorból Csongor.

- Az engem nem érdekel. Biztos hallott már a II. világháborúról. – nézett újra Beta irányába.

Beta kételkedve állt fel és sétált ki a táblához. Csongor közbe szólásának köszönhetően legalább tudja milyen órán van. Az már haladás. Már csak elő kéne kaparnia valami a tudásából. Még szerencsére, hogy Horvátországban végig vették az egész történelmet és az utolsó évet a tanár az ismétlésre és az érettségi gyakorlásra szánta.

- A II. világháború 1939. szeptember 1.-jén kezdődött és 1945. szeptember 2.-án fejeződött be. – kezdett bele -  A szövetségesek és a tengelyhatalmak harcoltak egymással. Ebben az időszakban Horvátország független . . .

- Ülj le, egyes. – szakította félbe a tanár.

- Tessék. – nézett rá Beta nagyokat pislogva – Miért? – kérdezte értetlenül. El se tudta képzelni miért kapta az egyest mikor még javában folyt a felelés.

- Magyarországon lakik. Engem nem érdekel Horvátország. Menjen vissza és mondja el ott amit akar. – mutatott délnyugat azaz Horvátország felé.

- Legszívesebben ott lennék, de nem tehetem és ha már kötelező vagyok itt élni és ide járni, bent ülni az óráján, akkor igazán figyelembe vehetné, hogy nem ide jártam, nem tudom mi történt ebben az országban és múlt héten hiányoztam. – akadt ki Beta.

- Én ezt a szemtelen viselkedést nem tűröm el az órámon. – kezdett el kiabálni a tanár. Az osztály feszült csendben várta mi fog történni.

- A szemtelen viselkedésbe bele tartozik az is hogy nem kiabálunk mással. Az illem szerint egyáltalán nem szabad felemelni a hangunkat egy másik fél irányába. – nézett mérgesen a tanárra. A teremben páran kuncogni kezdtek az orruk alatt.

- Utoljára figyelmeztetem, hogy üljön le a helyére és maradjon csendben. – mutatott a helyére ahonnan felkelt.

- Most mondta először. – nézett rá értetlenül. Ez a nő nem normális, állapította meg.

- Velem te ne szórakozz. – kezdett el újra kiabálni a tanár.

- Eszembe se jutott. Sőt leszek olyan kedves, hogy ki is megyek az órájáról még mielőtt azzal jön, hogy már azt is mondta. – mosolygott rá Beta majd a pad felé indult a cucca felé.

- Egyenesen az igazgatóhoz menj. – kiabált utána. Beta szó nélkül intett egyet és kisétált a teremből. A telefonján megnézte az időt és meglepődve tapasztalta, hogy fele óra eltelt.

Beta kiment a teremből és kisétált a suli elé. Leült az egyik padra és nézett maga elé gondolataiba merülve. Jó lesz ez az iskola. Egy hét lemaradással indít. A töri tanár már most utálja, pedig semmi rosszat nem tett. Nem tudta kivel, milyen órája lesz, különben előre engedte volna. Arról nem is beszélve, hogy máris van egy egyese, amit szintén nem tart jogosnak. Tisztában van vele, hogy melyik országban lakik most, de nem innen származik, úgyhogy fogalma sincs mi történt itt évekkel ezelőtt. Még magyarok sem biztos, hogy tudják. Tud Magyarországról pár dolgot de nem sokat. Képzeletben, ezt is hozzá írta a listához. Megszokni, ezt a helyet. Szülei hiányát elfogadni. Felszedni pár kilót. Csatlakozni a kosár csapathoz. Kibogozni érzelmeit Ákos iránt. Pótolni. Elmenni a könyvekért. Megszivatni valakit a nyalókával. Utána nézni Magyarország történetének. Nem fog unatkozni az biztos. Ráadásul jövő héten megy fodrászhoz, tetoválóhoz és ott a bírósági ügy is, amit még nem említett Ákosnak. Mérgében rugdosni kezdte a talajt, majd mikor lenyugodott elment az igazgatóhoz. A végén még azért is kiabálna vele, ha nem menne el. Az igazgatói iroda ajtaján kopogott kettőt és benyitott. A volt sulijában nem kellett várni engedélyre, itt még fogalma sem volt. Max ő is kiabál vele.

- Miben segíthetek? – nézett fel rá egy férfi összehúzott szemekkel a gép mögül.

- Jó napot. Beta Fray vagyok, a történelem tanárral volt egy konfliktusom ő mondta, hogy jöjjek ide.

- Hogy hívják a tanárt? – vett elő egy lapot.

- Nem tudom, nem mondta el a nevét, annyit tudok hogy nő. – mondta el, azt inkább nem mondta, hogy illem mániás miközben ő kiabált vele és az egyest, amit azért kapott mert nem Magyarországot mondta.

- Két nő történelem tanár van. Felírtam a nevét, hogy itt járt.

- Ennyi? – kérdezte meg, mikor az igazgató a gépre nézett.

- Nem, egy pillanat. Az adatait nézem. – Beta értetlenül nézett rá. Mi köze az adatainak a tanárral való történtekhez, amikre nem is kíváncsi? – Látom most kezdett itt. – nézett az igazgató az előtte álló lányra, aki helyeslően bólintott – Az ilyen esetekben a diákokat beosztjuk valahova segíteni büntetés képpen. Második alkalommal a tanár figyelmeztetést írhat be. – osztotta meg vele az információt.

Szuper a tanár már most nem bírja, ha egy olyan szót mond, ami nem tetszik neki már be is ír egy figyelmeztetést. Már előre elkezdett barátkozni a gondolattal. Eddig a legrosszabb jegye hármas volt a figyelmeztetés jelentéséről meg más miatt hallott. Most meg inkább ne is beszéljen róla. El van cseszve az egész. Nagyot sóhajtva fújta ki a levegőt. Vagy elmondja mi történt,  vagy nem. Minden képpen rosszul jár. Vagy még jobban megutálja a töri tanár, vagy megszívja az egész évet és még otthon is hallgathat.
- A történelem tanárnő kihívott felelni, mert nem engedtem előre az ajtóban. – kezdte el mesélni a történteket és az igazgató figyelmesen hallgatta – Nem tudtam, hogy vele van órám, mert egy hetet hiányoztam és nem néztem meg az órarendet. Ráadásul a tanárokat se ismerem. – mondta el a mentségét – Elkezdett velem kiabálni és a felelésre beírt egy egyest mert Horvátországot említettem meg és nem Magyarországot. A felelést be se tudtam fejezni, mert újra kiabálni kezdett. A végére már ideges lettem, így kijöttem az óráról. Akkor mondta, hogy jöjjek ide  - mesélte el röviden a történteket. Az igazgató gondolkodva nézett rá. Végül megrázta a fejét és megszólalt.

- Az elmondottak alapján tudom melyik tanárral került összetűzésbe. Rá tényleg jellemző ez a viselkedés. Megkérdezem tőle is pontosan mi történt. Amennyiben nagyjából ugyanezt mondja a tanár kiszedem az egyest. Ha teljesen más történetet mond kénytelen leszek az egyik szünetben meglátogatni az osztályt. – Beta mosolyogva bólintott. Szóval nem veszett az ügy. Az osztály látta mi történt és csak reménykednie kell, hogyha erre kerül sor, akkor kiállnak a történtek mellett.
- Köszönöm.

- Láttam, hogy a könyveit meg nem vette át. Intézze el minél hamarabb. Amint megkapta a könyveit kapni fog egy email címet, amit intézmény csinált. Minden tanulónak van. Elküldöm rá  a házirendet. Olvassa át.

- Rendben, így lesz. – szuper még egy teendő és le meri fogadni, hogy nem lesz rövid az a házirend.

- Elmehetsz. – mutatott az ajtó irányába. Beta bólintott, majd kilépett az ajtón.