Együtt //befejezett//

LI.

A szoba berendezése ugyanúgy nézett ki, mint Beta szobája. Ezen kívül azonban más hasonlóság nem volt felfedezhető. A falak színe barna volt, míg a mennyezet csont színű. A két színt tapéta csík választotta el egymástól. A jobb oldalt lévő üres falon egy hatalmas fali festmény volt látható. Egy gyönyörű szép fekete fát ábrázolt, mely különböző vonalakból áll. A fa ágai kereteket alkottak amikben képek voltak rögzítve kétoldalú ragasztóval. A képeken különböző családi pillanatok voltak láthatóak a kapcsolatuk elejétől a tragikus esetig. Ezen kívül a falon még elhelyezkedett egy fekete gitár.

- Ahogy gondolod. – vont vállat - A képeket nyugodtan le lehet venni. – jössz érzéssel töltötte el, hogy ott lássa őket, úgyhogy ő már most levette volna őket - Senki nem szokta nézegetni őket és külön megvannak albumban is, amik megtalálhatóak a nappaliban.

- Azokat lehet leveszem, de akkor kellenek ujjak a helyére. – Beta mosolyogva sétált hozzá és készítettek pár képet magukról.

- És szerintem másokkal is van képed. – ment ki a szobából.

- A szekrényben lévő holmikkal mi legyen? – kiabált ki a szobából. Beta döbbenten állt meg. Teljesen kiment a fejemből, hogy itt is vannak szülei után ruhák és egyéb dolgok. Dalma kiment a szobából és meglátta Beta merev testtartását.

- Megkérdezem papát. – mondta halkan.

- Héj. – fogta meg a vállát – Minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Horvátországban mindent elrendeztünk szüleim után, de ez teljesen kiment a fejemből. Rossz érzés a szobájukban lenni és még rosszabb lesz a dolgaikat átnézni.

- Én itt leszek. – ölelte magához.

- Megjöttem. – hallatszott Joe hangja.

- Máris hat óra. – ijedt meg Dalma.

- Nem, még csak fél. Gondolom hamarabb végzett. – vett ágy mély levegőt felkészülve a következő beszélgetésre.

- Akkor én indulok is, hogy időben beérjek. – ment be Beta szobájába a cuccaiért.

- Maradj, majd papa elintézi, hogy ne kelljen bemenned.

- Oké. – vigyorgott rá. Beta bólintott és a konyhába indult.

- Hamarabb végeztél? – kérdezte komor hangon.

- Igen. Rossz passzban voltak ma. Nem volt értelme folytatni. – vette elő a turmix gépet – Milyen volt a napod? – kérdezte érdeklődve.

- Csak a szokásos. – fonta össze karjait – Összejöttem Ákossal, majd megcsókolt Csongor, miután elmondta mire kérted meg. Ja és itt van Dalma, aki ide fog költözni, mert elég rossz a kollégiumban élni. – Joe döbbenten nézett rá és mikor mindent felfogott mérgesen csapata le kezét a pultra. A keletkezett hangra a két lány összerezzent – Fel kéne hívnod a sulit Dalma miatt. – tette hozzá.

- Azt hittem tartja a száját. – morogta maga elé, de Beta is meghallotta.

- Az én számon tartotta a száját az akaratomon kívül. - jegyezte meg ,fájdalmasan - Az egészben az a legjobb, hogy most nem tudom mit érzek iránta. És, ezt részben neked köszönhetem.

- Beta. – sétált elé – Sajnálom. – unokája bólintott jelezve, hogy elfogadja bocsánat kérését, de ezzel nem oldódik meg a problémája – Tudnod kell, hogy azért tiltottam el tőled, mert a betegsége miatt akar.

- Milyen betegség? – nézett rá értetlenül.

- Csongor személyiség zavarban szenved.

- Oh. – döbbent le – Ez viszont nem változtat a tényen, hogy igaza volt. A testem sosem reagált úgy Ákosra, ahogy rá. Mi van, ha szeretem, de még én sem tudom? – nézett fel rá kétségbeesetten – Nem lehetek, úgy Ákossal, hogy nem tudom mit érzek Csongor iránt. – rázta meg a fejét.