Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

4. fejezet - A Fehér Pálca

- Ígérd meg, hogy figyelmesen végighallgatsz, és hagyod, hogy végigmondjam.

- Ígérem.

Perselus vett egy mély levegőt és belekezdett.

- Azzal szeretném kezdeni, hogy nem egy árvaházból vettelek magamhoz, és az igazi neved nem Phyllis Lily Piton. Te a Sötét Nagyúr ellen hősiesen küzdő James és Lily Potter lánya vagy, a fekete hajú gyerek, akit álmodban láttál pedig az ikertestvéred, Harry Potter.

Phyllis ledöbbent. Hallott már a Potter családról, és a Kis Túlélőről, aki vele egyidős lehetett, és a testvéréről, aki a szüleivel együtt veszett oda, vagy legalábbis eltűnt, de álmában sem gondolta volna, hogy a kislány életben lenne, tetejébe ő maga az. Azt hitte, hogy keresztnevük csupán véletlen egybeesés.

- Az igazi neved Phyllis Potter. Amikor a Sötét Nagyúr megtámadta a szüleitek házát te és a testvéred valami csoda folytán túléltétek a támadást. Nem sokkal ezután érkeztem a házatokhoz, ahol megtaláltam édesanyád holtestét. - Perselus szeméből újabb könnyek buggyantak elő - El kell mondanom, hogy én szerettem az édesanyádat. - vallotta be - Jobban mint bármi mást, már gyerekkorom óta. De elkövettem a Roxforti éveink alatt egy hatalmas hibát, amit sosem fogok megbocsátani magamnak. Egy helyzet úgy hozta, hogy James Potter - a nevet gyűlölettel ejtette ki - és az ostoba bandája zaklattak, és a pillanat hevében sárvérűnek hívtam Lilyt.

- Ezután nem állt szóba velem, viszont beleszeretett abba az ostoba Potterbe, aki ezután sem állt le a piszkálásommal, sőt innentől kezdve még jobban bántott, hisz már Lily sem állt mellém. Aztán összeházasodtak, és Lily elköltözött Cokeworthból. Godrick's Hollowban éltek, ahol Potter született, és ott születtetek meg ti. Amikor kiderült, hogy a Sötét Nagyúr az életetekre akar törni bűbájt szórtak a házra, ám így is rátok talált. Megölte a szüleidet, és veletek is majdnem végzett. Most viszont ahogy mesélted, te már akkor védeni próbáltad a testvéredet. Varázsoltál, pedig még csak egy csecsemő voltál, és elég erős pajzsot voltál képes produkálni ahhoz, hogy visszalökd a Sötét Nagyurat. Ha csak pár másodpercre is, de feltartóztattad. Ezután valószínűleg végezni akart a testvéreddel, de valami miatt kudarcot vallott, Harry Potter pedig megúszta egy sebhellyel a homlokán, viszont téged a visszavert átok ereje - ami lerombolta a fél házat - egy törmelékhalom alá temetett, amikor kizuhantál az ágyatokból. Én találtam rád, és amikor megláttalak, rögtön Lily jutott eszembe rólad. Ezért adtam neked a nevét, mint második keresztnevet, és így Dumbledore se foghatott gyanút. Mindenki aki ismer, az azt hiszi, hogy gyászomban fogadtalak örökbe, és adtam neked a két nevet. - Perselus arcát még mindig könnyek áztatták, viszont most már Phyllis is vele könnyezett.

- Gondolom most gyűlölsz amiatt, hogy elszakítottalak a testvéredtől, és megértem, ha innentől kezdve nem akarsz itt élni.

- Micsoda? Nem! - Phyllis letörölte a könnyeit és nevelőapja szemébe nézett - Valószínűleg meghaltam volna ha ott maradok, és te a lehető legjobb körülményeket biztosítottad nekem. Soha nem akarnék elmenni máshoz!

Perselus boldogan rámosolygott a lányra.

- Köszönöm. - motyogta.

- Viszont ha van egy ikertestvérem, szeretném megismerni, és elmondani neki azt amit most mondtál.

- Azt nem teheted.

- Miért?

- Hatalmas botrányt kerekedne, ha kiderülne, hogy Phyllis Potter életben van. Nem is azért aggódom, hogy ezért én mit fogok kapni, hanem hogy téged mi fog érni emiatt.

- És ha megkérném hogy ne mondja el senkinek?

- Nem hinném, hogy ez biztonságos ötlet.

- Jó, akkor nem fogom neki elmondani. - egyezett bele Phyllis - Van egy ikertestvérem. Fúúú.