Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

22. fejezet - A csapóajtón túl

- Az isten szerelmére! - kiáltotta Harry, s Phyllis után vetette magát.

Nedves, hideg levegő csapott Phyllis arcába, ahogy zuhant és zuhant, egyre mélyebbre, míg végül...

PLUPF. Furcsa, tompa puffanással landolt. PLUPF. Harry nem sokkal melléje esett, szinte azonnal.

- Te rögtön utánam ugrottál? - kérdezte Phyllis, mikor fölült, és körbetapogatózott. A szeme lassan szokta a homályt. Egyenlőre fogalma sem volt, hogy mire eshettek rá.

- Igen. - felelte Harry, majd felkiáltott - Minden rendben! Jöhettek!

Ron nyomban követte és kitárt karokkal lehuppant mellé.

- Mi ez az izé? - kérdezte.

- Nem tudom. - felelte Harry - Valami növény. Jöhetsz, Hermione!

- Növény? - kérdezte Phyllis, és ismét tapogatózni kezdett - Jézusom! - sikította. Eközben a távoli furulyaszó elhallgatott, s Hermione mellettük landolt. Phyllis ekkor már minden erejével a fal felé küzdötte magát.

- Hermione! Azonnal menj a fal felé! Ez ördöghurok! - erre a lány rémülten a fal felé ugrott, s gyorsan oda is jutott, ám a fiúkat és Phyllist túlságosan is marasztalták a lábukra tekeredett erős kacsok.

- Ördöghurok!? Mit is mondott róla Bimba, hogy lehet kiirtani...

- Gondolkodj gyorsan, mert már alig kapok levegőt! - nyögte Harry fájdalmasan.

- Jól van, na! Hadd gondoljam végig...

- A sötét, nedves helyeket... kedveli! - hörögte Phyllis a mellkasát szorító indákat karmolva - Gyújts... gyújts tüzet!

- Jó... persze... de honnan vegyek hozzá fát? - tördelte a kezét Hermione.

- TELJESEN ELMENT AZ ESZED!? - üvöltötte Ron - BOSZORKÁNY VAGY, TE SZERENCSÉTLEN!

- Tényleg! - sikkantott Hermione. Elővette a varázspálcáját, meglengette, és egy egész nyalábra valót szórt a növény felé a kék lángocskából, amivel Piton talárját is meggyújtotta. Alig néhány másodperc múlva a fiúk és Phyllis érezték, hogy meglazulnak a tagjaikra feszülő indák. A gyilkos növény minden erejével menekült a fény és a forróság elől.

- Még szerencse, hogy ti odafigyeltetek gyom-és gyógynövénytanórán. - zihálta Harry, és letörölte homlokáról a verejtéket.

- És hogy Harry helyetted is gondolkodott. - sopánkodott Ron - "Honnan vegyek fát?" Te jó ég, Hermione...

- Arra megyünk! - mutatott Harry az egyetlen út, egy kőpadlós járat felé.

Saját lépteiken kívül nem hallottak mást, csupán a falakról csöpögő víz hangját. A járat enyhén lejtett, így még mélyebbre haladtak.

- Ti is halljátok? - suttogta Ron.

Phyllis fülelni kezdett. Halk suhogást, és fémes csörrenéseket vélt hallani.

- Egy kísértet?

- Nem tudom... nekem inkább szárnynak tűnik.

- Fényt látok... és mozog is valami.

A járat végéhez érve egy fényesen kivilágított terem bejáratánál találták magukat. A boltíves mennyezetű terem telis-tele volt gyémántfényű madarakkal, melyek sűrű rajokban repkedtek a magas falak között. A terem másik végében súlyos faajtót pillantottak meg.

- Mit gondoltok, ránk támadnak, ha bemegyünk? - kérdezte Ron.

- Valószínűleg. - bólintott Harry - Nem tűnnek ugyan vérengzőnek, de ha egyesült erővel ránk vetik magukat... Nincs más ötletem, átszaladok.