Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.3. fejezet - Új tanárok

Phyllis kótyagosan nézett körbe. A tagjait ólomsúlyúnak érezte, és mintha valaki a szívébe markolt volna, annyira fájt a mellkasa.

Megrázta a fejét, és gyorsan letörölte a könnyeit. Ekkor vette észre, hogy Harry a padlón fekszik, és Ron pofozgatja, miközben folyamatosan a nevét mondja.

- Harry! Harry!

- Mi-mi van?

A fiú remegve kinyitotta a szemét. Megigazította a szemüvegét, Phyllis pedig a zsibbadtsága ellenére felugrott, és felsegítette a testvérét az ülésre. Neville, Hermione, Ron és Ginny aggódva néztek rá.

- Jobban vagy? - kérdezte Ron.

- Igen - felelte Harry, és gyorsan az ajtó felé pillantott. - Mi történt? Hol van az a... az az izé? És ki sikoltott?

Ron összeráncolta a homlokát.

- Senki nem sikoltott.

Harry körülnézett a kupéban. Ginny és Neville sápadtan néztek vissza rá.

- De én sikítást hallottam...

Hangos koppanás hallatszott, amitől valamennyien összerezzentek. Lupin professzor egy óriási tábla csokoládét igyekezett szeletekre tördelni. Egy különösen nagy darabot Harry felé nyújtott.

- Tessék, edd meg. Jót fog tenni.

Harry elvette a csokoládét, de nem evett belőle.

- A professzor jól mondja, Harry - biztatta Phyllis. - Csökkenti a dementor utáni szorongást. Én is kaphatok?

Lupin felé is nyújtott egy kockát, amit egészben bekapott. Rögtön melegség áradt szét a mellkasában, és kellemesen felsóhajtott. Még most is ott csengtek a fülében az édesanyja sikolyai és Voldemort nevetése.

- Mi volt az a csuklyás lény? - kérdezte Harry.

- A barátod az előbb mondta. Egy dementor. Az azkabani dementorok egyike.

A gyerekek, Phyllist kivéve értetlenül meredtek rá. Lupin összegyűrte és zsebre tette az üres csokoládés papírt.

- Egyétek meg a csokit. Megyek, beszélek a mozdonyvezetővel.

Azzal kilépett a kupé ajtaján és eltűnt.

- Biztos, hogy jól vagy, Harry? - aggodalmaskodott Hermione.

- Semmit sem értek... - Harry letörölte az arcáról a verejtéket. - Mi történt?

- Hát, az a valami... a dementor, megállt az ajtóban, és körülnézett - vagyis csak gondolom, hogy körülnézett, mert az arca nem látszott - és te... te meg...

- Azt hittem, valamilyen rohamot kaptál - szólt közbe, Ron, még mindig rémült arccal. - Megdermedtél, leestél az ülésről, és aztán elkezdtél rángatózni...

- Lupin professzor pedig átlépett rajtad, odaállt a dementor elé, és előhúzta a pálcáját - folytatta Hermione. - Azt mondta: ,,Egyikünk se rejtegeti Sirius Balcket a köpenye alatt. Távozz." De a dementor nem mozdult. Erre Lupin motyogott valamit, amitől ezüstszínű sugár lövellt ki a pálcájából. Akkor a dementor megfordult, és elúszott, mintha nem is lábakon járna...

- Iszonyú volt - nyafogta Neville, még a szokásosnál is vékonyabb hangon. - Éreztétek, milyen hideg lett, mikor megjelent?

- Furcsa volt - dörmögte megborzongva Ron. - Hirtelen úgy éreztem, soha többé nem lesz jókedvem...

Ginny, aki sápadtan gubbasztott a sarokban, most halkan hüppögni kezdett. Phyllis odament hozzá, és vigasztalóan átölelte.

- De egyikőtök se... egyikőtök se esett össze? - nyögte ki a kérdést Harry.