Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

2.7. fejezet - Felirat a falon

A beköszöntő október nyálkás, hideg idővel lepte meg a kastélyt és környékét. A diákok és tanárok körében egyaránt terjedő megfázásjárvány sok munkát adott Madam Pomfreynak, a javasasszonynak. Kalapkúra-bájitala azonnal hatott ugyan, de a betegeknek a kezelés után még hosszú órákig füst szivárgott a füléből. Ginnyt, akinek egy kicsit beesett volt az arca, Percy rábeszélte, hogy igyon a szerből. A lángvörös üstök alól gomolygó füst azt a benyomást keltette, mintha a kislány egész feje égne.

Napokon át puskagolyó méretű esőcseppek záporoztak a kastély ablakaira. A tó vízszintje megemelkedett, a virágágyások (Bimba professzor és Phyllis legnagyobb bosszúságára) sáros patakmederré változtak - Hagrid dísztökei pedig kisebbfajta kunyhó nagyságúra nőttek. Az egyetlen ember, akinek nem szegte kedvét a a rossz idő, Oliver Wood volt: ő változatlan lelkesedéssel tartotta meg a kviddicsedzéseket.

Egy viharos szombat délelőttön Phyllis épp a Seprűkészítők legnagyobb munkái-t olvasta a bájitaltan leckéjét író Ron és a neki segítő Hermione mellett, mikor Harry sárosan és csurom vizesen sétált be a klubhelyiségbe a Nimbusz Kétezresével. Felszaladt átöltözni, majd odament a barátaihoz.

- Figyeljetek. - mondta, mire Phyllis letette a könyvet, Ron és Hermione pedig felnéztek a pergamenről - Edzésről visszafele menet találkoztam Nickkel, és megkérdezte, hogy elmegyünk-e az ötszázadik kimúlásnapi partijára. Az egyik nagyobb pincehelyiségben lesz, és azt mondta, szívesen lát mind a négyünket.

- Kimúlásnapi parti? - lelkendezett Hermione - Szerintem nem sok élő ember mondhatja el magáról, hogy részt vett valakinek a kimúlásnapi partiján. Nagyon izgalmas lesz!

- Miért ünnepli meg azt a napot, amin meghalt? - kérdezte Ron, kissé mogorván, mivel nem nagyon sikerült haladnia (Hermione csak rávezetni volt hajlandó a megoldásokra) - Szerintem ez elég nyomasztó program.

Az eső még mindig nem állt el. A nedves ablakokat kívülről tintafeketeére festette az este, de a tűz fényében fürdő klubhelyiségben meleg és vidám volt a légkör. A puha karosszékekben üldögélő diákok olvastak, beszélgettek, a leckéjüket írták vagy - mint Fred és George Weasley - azt próbálták megtapasztalni, hogy mi történik, ha az ember Filibuster-csillagszórót etet egy szalamandrával. Az izzó, narancsszín tűzben fészkelő gyíkot Fred "mentette ki" a legendás lények gondozása óráról. Az állat most békésen füstölgött az asztalon egy csapat kíváncsi diák gyűrűjében.

Phyllis épp azon gondolkodott, hogy honnan fog tűzálló Demanor fényezőlakkot szerezni a seprűjéhez, mikor a szalamandra hirtelen a magasba emelkedett, és durrogva-szikráva röpködni kezdett a teremben. A látvány, ahogy Percy rekedtre kiabálja magát Freddel és George-dzsal, a szalamandra szájából záporzó mandarinszínű csillagok, s végül az állat robbanásokkal kísért menekülése a tűzbe - mindez pillanatok alatt elfeledtette vele a seprűgondokat, s betegre nevette magát a jelenten.

Halloween estéjére azonban nagyon megbánta, hogy elígérkeztek a kimúlásnapi partira. A többiek mind izgatottan készülődtek az estére; a nagytermet a szokásos élő denevérek díszítették; a Hagrid nevelte tökökből akkora lámpások készültek, hogy három ember elfért volna bennük, és az hír járta, hogy Dumbledore az ünnep fényét emelendő, leszerződtetett egy csontváz tánccsoportot.

- Az ígéret szép szó. - jelentette ki szigorúan Hermione, Phyllis élő lelkiismerete - Megígérted, hogy elmész a kimúlásnapi partira.

- Észrevettétek amúgy, hogy még egy rendes Halloweenünk sem volt ebben az iskolában? - kérdezte Phyllis - Tavaly Mógus ránk szabadított egy trollt, most meg el sem megyünk az ünnepségre.