Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

20. fejezet - Büntetőmunka

A dolog nem ment teljesen simán. Phyllis hiába próbálta meggyógyítani Ron kezét, ugyanis másnap délutánra bedagadt, és csúnyán be is zöldült. Eleinte nem akart szólni Madam Pomfreynak, de végül kénytelen volt belátni, hogy nincs más választása. Az ágyat nyomta, s állapota cseppet sem volt bíztató.

- Már nem csak a kezemről van szó - suttogta barátainak a gyengélkedőn - Bár az is úgy fáj, mintha le akarna szakadni... Malfoy azt mondta Madam Pomfreynek, hogy kölcsön akar kérni tőlem egy könyvet. Bejött hozzám, hogy kinevessen. Megfenyegetett, hogy szétkürtöli az igazságot - én azt mondtam Pomfreynak, hogy egy kutya harapott meg, de nem hiszem, hogy elhitte. Nem kellet volna megvernem Malfoyt - azért csinálja most ezt.

Harry, Phyllis és Hermione igyekeztek megnyugtatni barátjukat.

- Szombaton éjfélkor véget ér ez a rémálom - jelentette ki a lány.

Ez azonban cseppet sem vidította fel Ront. Épp ellenkezőleg: hirtelen felült az ágyon, mintha bolha csípte volna meg. Arcát kiverte a verejték.

- Szombat éjfélkor! - nyögte rekedten - Jaj, istenem... Most jut eszembe: Charlie levele épp abban a könyvben volt, amit Malfoy kölcsönkért tőlem! Most már azt is tudja, hogy elküldjük Norbertet!

Barátai erre már nem válaszolhattak, ugyanis Madam Pomfrey kiparancsolta őket, mondván Ronnak pihennie kell.

- Már késő változtatni a terven - jelentette ki Harry - Nincs időnk baglyot küldeni Charlienak. Ez talán az utolsó alkalom arra, hogy megszabaduljunk Norberttől. Kockáztatnunk kell. Szerencsére itt van a láthatatlanná tévő köpeny, amiről Malfoy még nem tud.

Ha nem aggasztotta volna őket az éjszakai séta, valószínűleg ők is megkönnyezték volna a búcsút a sárkánytól. Azon a szombaton különösen sötét volt. Sűrű felhők takarták el a holdat. Harry és Hermione elindultak a sárkányért, míg Phyllis megpróbálta megtalálni Malfoyt, hogy elvágja az útját, ugyanis biztosak voltak benne, hogy a fiú megpróbálja majd megakadályozni őket.

Elindult a pince felé, és várakozni kezdett egy sötét sarokban. Nem kellett sokáig várnia. Feltűnt Malfoy, és elindult a csillagvizsgáló torony felé. Phyllis hangtalanul utánaosont. Mikor a fiú befordult egy folyosóra, Phyllis suttogva egy láthatatlan falat varázsolt az útjába. Malfoy beleütközött, és meghökkenve tántorodott vissza. Viszont sajnos nem fordult vissza, hanem beugrott az egyik titkos folyosóra. Phyllis magában szitkozódva utánament, de Malfoy futásnak eredt, és a folyosó végén eltűnt. Phyllis nyomát vesztette. Hirtelen valaki felnyávogott mögötte. Megpördült a tengelye körül, és szembe találta magát Mrs Norrissal.

- Basszus... - suttogta. Hanyatt homlok nekiiramodott, és rohanni kezdett. Szinte már hallotta Frics lépteit maga mögött. Rohant és rohant, végül besurrant egy osztályterembe, és bebújt a tanári asztal alá. Sípoló mellkasát szorongatva próbált lecsillapodni.

- Merre is, cicuskám? Azt mondod erre szaladt? - Argus Frics hangjára Phyllis megdermedt. A gondnok benyitott az osztályterembe - Szimatolj csak körbe, hátha itt lesz valahol.

Phyllis hallotta Mrs Norris tappancsai hangját, ahogy egyre közelebb érnek hozzá. A fejére koppintott a pálcájával.

- Erneus!

Mrs Norris benézett a tanári asztal alá. Phyllis farkasszemet nézett vele. A macska egy végtelenségnek tűnő pillanatig átnézett rajta sárga szemeivel, majd kisomfordált a teremből Frics nyomában. Phyllis fellélegzett.

A varázslat nem tette őt láthatatlanná, csupán átlátszóvá, és csak egy percig volt hatásos. Gyenge kis bűbáj, most mégis megmentette. Tíz perc múlva kilesett a teremből, és mikor tisztának találta a levegőt, elindult a csillagvizsgáló torony felé. Ám ekkor léptek zaját hallotta meg. Gyorsan bebújt egy földig érő falikárpit mögé, és onnan leskelődött. Ekkor meglátta a léptek gazdáit. A szájára szorította kezét, ugyanis majdnem felsikoltott rémületében. Frics a gallérjuknál fogva rángatta Harryt és Hermionét McGalagony első emeleti dolgozószobája felé. Visszahúzta a fejét a falikárpit mögé, és mozdulatlan maradt, amíg el nem mentek. A terv látszólag sikerült, mert Norbert már nem volt náluk.